Költ a Brit-szigetek északi felén is. Nálunk télen elsősorban a Dunától keletre lehet megfigyelni, a tiszántúli területeken, például a Hortobágyon nagyobb, akár ezret számláló csapatai is felbukkanhatnak. Általában novemberben érkeznek az elsők és márciusig maradnak. A szikes, rövidfüvű legelőket kedvelik, ahol gyorsan mozogva táplálkoznak. Éjszaka és nappal egyaránt vonulnak, és dél felé repülve egészen a Földközi-tenger medencéjéig eljuthatnak.
Tavasszal a hímek jóval a tojók előtt érkeznek a költőhelyre, egy ideig még csapatokban mozognak, majd párokra szakadozva elszóródnak, és territóriumot választanak. A fészket a tojó egyedül építi, párja a közelben őrködik, énekel. Az anyagot általában a közelben gyűjti, de alkalmilag távolabbra is elrepülhet.
A fészekalj májusban vagy június elején 5-6 (4-7) zöldes vagy kékesfehér alapon a legkülönbözőbben foltozott tojásból áll. A tojó egyedül kotlik, az eleséget párja hordja. Néha azért rövid időre elhagyja a fészket, de csakhamar visszatér a tojásokra, párja mindenhová kíséri.
Írásunk Schmidt Egonnak a Kistermelők Lapja decemberi számában megjelenő részletes cikke alapján készült.
