A megfigyelés érdekessége, hogy a keselyűt két parlagi sas is „kísérte”. Az elmúlt években is észlelték ilyen ritka vendégeket: 2016. október elején két fakó keselyű tűnt fel a Csókakői várnál, majd vélhetően ez a páros éjszakázott a budatétényi Rózsakert lakótelep fűtőművének kéményén (mellyel akkor 269-re növekedett Budapest madárfaj listája). Egy évvel azelőtt (2015. szeptember 23-án) pedig a Hevesi Füves Puszták Tájvédelmi Körzet területén, Pély közelében figyeltek meg nem is egyet, hanem rögtön 15-öt a ritka madárból. 2017-ben pedig egy sárga szárnylappal megjelölt, sérült, fakó keselyűt találtak szeptember 26-án, a 6-os számú főút mentén.
youtube://v/RJ5oFI3maKo
2016-ban ugyanis egy másik eseményről is beszámolt a Magyar Madártani Egyesület: „Adonis”, egy francia visszatelepítési programból származó, műholdas jeladóval felszerelt, fiatal hím, szakállas saskeselyű észak-délkeleti irányban átrepült Magyarország felett október 5-én. Látni senki sem látta, a jeladója miatt derült ki, hogy nálunk járt.
Visszatérve a nála gyakoribb fakó keselyűre: egykor többé-kevésbé közönséges fajnak számított a Kárpát-medencében. Paleontológiai adatok alapján a holocénben folyamatosan jelen volt. Ekkor nagy kiterjedésű erdőssztyepp jellegű élőhelyek borították a Kárpát-medencét, ahol óriási nagyvadcsordák legeltek. Ezek pedig kiváló táplálékforrásnak bizonyultak, míg a környező hegységek fészkelő helyeket is biztosítottak.
Sajnos a fakó keselyűk eltűnése is antropogén okokra vezethető vissza. Egyrészt a dúvadmérgek megjelenése (sztrichnin), másrészt a kíméletlen vadászat, de a tojásgyűjtés is hozzájárult az állománycsökkenéshez. A legelő állatállomány drasztikus csökkenése aztán végleg megpecsételte e faj hazai sorsát. Manapság a legnagyobb veszélyeztető tényező erre a fenséges madárra nézve az állatgyógyászati szerek alkalmazása, különösen a Diclofenac nevű szer. Ez egy gyulladáscsökkentő szteroid hatású gyógyszer, melynek szermaradványai a kezelt háziállatok elhullásával sajnos nem illannak el. A ragadozó- vagy dögevő madarak szervezetébe kerülve pedig súlyos vesekárosodást okoznak, ami szinte minden esetben az vadállatok pusztulásához vezet.
