Ezekhez a tárgyakhoz azonban csak a kifejezetten szép agancsokat használják fel. A kereskedők előszeretettel vásárolják a rossz minőségű, törött darabokat, amiből nagy valószínűséggel potencianövelőt készítenek – hangzott el a Duna Televízió Kékfény című műsorában.
A szarvasagancs potencianövelőként való használatáról az Országos Magyar Vadászkamaránál is hallottak már. Az új divat elsősorban a Távol-Keleten hódít. Székely István a kamara jogi képviselője a műsorban elmondta, tudomása szerint Új-Zélandon nagyüzemileg tenyésztik a gímszarvast, agancsát levágják, felőrlik, majd értékesítik Ázsiában.
A szarvasagancsnak nincs potencianövelő hatása, mit ahogy az orrszarvú tülkének sincs. Az orrszarvúval ellentétben azonban a szarvas magától ledobja az agancsát február végén, nem kell ezért bántani.
A hullatott agancs, miként az elejtett és elhullott vad is, a vadászatra jogosultak tulajdona – tájékoztatott Székely István, a Vadászkamara jogi képviselője.
Tehát az elhullott agancsot gyűjtők a törvény szerint tolvajok, aki pedig ezeket megveszi, orrgazdának minősül, hiszen lopott árul vásárol.
Brutális módszerek
Maróti Béla vadgazda elmondása szerint egyre többen vannak, akik brutális módszereket vetnek be agancsgyűjtésre.
Az agancsvadászok ellen védekezni gyakorlatilag lehetetlen, az erdő túl nagy ahhoz, hogy őrizni lehessen. A zsákmány viszont értékes. Egy jól fejlett gímszarvasagancs akár százezer forintot is érhet, egy tapasztalt erdőjáró több milliót is összeszedhet egy évadban.
