A tudósok már régóta sejtették, hogy a madarak, halak és rovarok vándorlásával ellentétben, melyet az ösztöneik hajtanak, a patás emlősök a szüleiktől és a csordájuktól tanulják ezt meg. Korábban már találtak arra utaló bizonyítékokat, hogy ez a magatartás szociális tanuláson alapul, de konkrét bizonyíték eddig nem volt.
A Science című lapban megjelent tanulmány egy gigantikus kísérletet ír le, ami Nyugat-Amerikában 60 éven keresztül zajlott.
Azok az állományok, melyek fennmaradtak, továbbra is vándoroltak. Ezek egy részét a tudósok befogták, és olyan helyeken engedték szabadon, ahonnan a faj korábban eltűnt. Ez a természetvédelmi akció sikeres volt, és sok új „áthelyezett” nyáj jött létre.
„A mintázat szembetűnő volt” mondta Brett Jesmer doktorandusz az UW-ról.
Az áttelepített vastagszarvú juhok nem vándoroltak, mivel nem ismerték az új környezetüket. Ez azt bizonyítja, hogy a vándorláshoz szükségük van arra, hogy megismerjék a környezetüket, tudják, hol találnak tápanyagban gazdag táplálékot, és ezt az információt továbbadják a csorda többi részének, beleértve az utódjaikat is – ez a folyamat pedig hosszú időt vesz igénybe.
A tudósok kíváncsiak voltak arra is, hogy mennyi idő alatt ismerik meg az új helyüket az állatok ahhoz, hogy vándorolni kezdjenek. Az elmúlt években az ökológusok rájöttek, hogy a patások „meglovagolják a zöldhullámokat”, azaz a tápanyagdús élelmet követik, és mozgásukat a hegyek lankáin egymás után kihajtó növényekhez igazítják. Ahogy a szörfösök meglovagolják az óceán hullámait, úgy „kapják el” a nagyvadak a zsenge, tápláló növényeket is a tavaszi vándorlás során. Így jutnak a hegyekben egyre magasabb és magasabb tengerszint feletti magasságra. Emiatt hosszabb ideig fogyasztják a legjobb minőségű táplálékot, ami segíti a túlélésüket és a szaporodásukat. Egyes patás-fajoknak ez a „zöld-szörfölés” hatalmas területeken történő átvándorlást jelent, mely hetekig vagy akár hónapokig is tarthat.
Az állatok egy részét új területen engedték szabadon, míg másokat az eredeti helyükön hagytak, ahol már évtizedek, vagy akár évszázadok óta is jelen voltak a fajtársaik. Az eredmények alapján a régóta meglévő csordák hatékonyabban találták meg a tápanyagdús élelmet, mint az áttelepített példányok az ismeretlen, új élőhelyen.
Az egyik legfontosabb felfedezés, hogy az áttelepített csordák jobban megtanulták követni a zöld hullámokat, és amelyek ügyesebben „szörföltek”, jobb eséllyel kezdtek vándorolni is.
Ezek az eredmények megmutatják, hogy a patások összegyűjtik a területről szerzett tudásukat az idő folyamán, és a vándorláshoz létrejöttéhez és fennmaradásához szükséges ismereteket továbbadják egymást köz, így a populáción belül egyfajta kultúrák alakulnak ki, mondta Jesmer.
A tanulmány másik nagy felfedezése a vándorlási útvonalakkal kapcsolatos, ahogy arra Matthew Kauffman, Jesmer egyik konzulense rámutatott. Az egyetem hal- és vadvilág-kutató csoportjának tagja úgy nyilatkozott:
„Amikor egy vándorlási útvonalat elveszítünk, azzal az állatok tudását is elveszítjük, akik tudták, hogyan használják azokat. Ennek az újratanulása évtizedeket, de akár egy évszázadot is igénybe vehet. Ez a tanulmány egyértelműen rámutat arra, hogy a vándorlási útvonalak védelméhez meg kell őrizni a tájképet is, amitől a migrációs folyosók léte függ. Ez pedig biztosítja, hogy az állatok között megmarad a tudás, ami segíti a csordák életben maradását is.”
