A tudósok egy Pycnandra acuminata nevű fafajnak különös figyelmet szenteltek. Ez a faj Új-Kaledónia szigetén honos, a Csendes-óceán dél részén.
Feltételezések szerint a növény a nikkelt a rovarok elleni védekezésre használja. Az biztos, hogy a növényből kifolyó sűrű, tejszerű lé, az úgynevezett természetes latex színe szokatlan kékeszöld, és akár 25 százalékos is lehet a nikkeltartalma.
„A Pycnandra acuminata egy magas (akár 20 méteresre is megnövő) ritka esőerdei fa, mely csak Új-Kaledónia esőerdő-foltjaiban található meg” mondta a fát tanulmányozó Dr. Antony van der Ent, a Queenslandi Egyetem kutatója.
– nyilatkozta a tudós a BBC-nek.
A fa furcsa vonzódására a nikkelhez először 1970-ben derült fény, és azóta egyre több kutatás folyik a hiperakkumulátor növények terén.
Hogy lehet megmondani, hogy mi történik egy növényben?
A Pycnandrát és a többi hiperakkumulátor növényt a hamburgi DESY intézetben vizsgálták meg egy különleges röntgen technikával.
– magyarázta Dr. Kathryn Spiers, aki szintén a Pycnandrát tanulmányozza.
Spiers olyan technikát használ, mely segítségével gyorsan leképezik és körbeforgatják a mintát, még azelőtt, hogy a röntgensugár tönkretenné azt.
„A szinkrotonnál (a részecskegyorsítók egyik fajtája) a fényforrás nagyon világos, az érzékelő pedig nagyon gyors. Ez azt jelenti, hogy képes leképezni a mintát, mielőtt az tönkremegy. Ugyanis a leképezés végére a minták közepébe szó szerint lukat éget a röntgensugár.”
Ezután a kutatók összeállíthatják a leképezett részeket, így megkapják a növényi minta teljes képét, amelyen a különböző összetételű elemek is látszanak.
Hasznunkra lehetnek a jövőben
A kutatók még mindig nem tudják biztosan, miért így alkalmazkodtak a szélsőséges talajviszonyokhoz ezek a növények. Feltételezhetően azonban semmi köze nincs az ember környezetromboló tevékenységéhez.
„A hipperakumuláció képessége többször is kifejlődött nagyon különböző növénycsaládokban, és valószínűleg több millió év kellett hozzá. Ezek a növények olyan helyeken fordulnak elő, ahol a talaj fémtartalma természetes módon magas.” magyarázta van der Ent.
A másik potenciális felhasználási forma a „phytomining”, azaz „fito bányászat” vagy „növényi bányászat”. A hiperakkumulátor növényeket tápanyagszegény, de fémben gazdag talajokra ültetnék, ahol az értékes anyagokat felvennék és eltárolnák a szöveteikben. Ezután pedig elégetve azokat, a hamuból kinyerhetők a fémek.
