Hírek

Fából „nikkelkarika”?

Ha a talajban nagy koncentrációban vannak nehézfémek, mint nikkel vagy cink, az a legritkábban kedvez a növényeknek. Az úgynevezett hiperakkumulátor növények azonban úgy fejlődtek, hogy képesek legyenek felvenni a normál esetben toxikus fémeket és eltárolni azt a szöveteikben.

A tudósok egy Pycnandra acuminata nevű fafajnak különös figyelmet szenteltek. Ez a faj Új-Kaledónia szigetén honos, a Csendes-óceán dél részén.

Feltételezések szerint a növény a nikkelt a rovarok elleni védekezésre használja. Az biztos, hogy a növényből kifolyó sűrű, tejszerű lé, az úgynevezett természetes latex színe szokatlan kékeszöld, és akár 25 százalékos is lehet a nikkeltartalma.

„A Pycnandra acuminata egy magas (akár 20 méteresre is megnövő) ritka esőerdei fa, mely csak Új-Kaledónia esőerdő-foltjaiban található meg” mondta a fát tanulmányozó Dr. Antony van der Ent, a Queenslandi Egyetem kutatója.

„Kísérleti alanyként óriási kihívást jelent, hogy nagyon lassan nő, és évtizedekbe telik, mire virágot és termést hoz. A legnagyobb veszélyeztető tényezője az erdőirtás, ami mögött a bányászat és a bozóttüzek állnak”

– nyilatkozta a tudós a BBC-nek.

A fa furcsa vonzódására a nikkelhez először 1970-ben derült fény, és azóta egyre több kutatás folyik a hiperakkumulátor növények terén.

Hogy lehet megmondani, hogy mi történik egy növényben?

A Pycnandrát és a többi hiperakkumulátor növényt a hamburgi DESY intézetben vizsgálták meg egy különleges röntgen technikával.

„Ha hagyományos mikroszkópot használunk, akkor látjuk a felépítést, de nem tudjuk megmondani, miből áll”

– magyarázta Dr. Kathryn Spiers, aki szintén a Pycnandrát tanulmányozza.

Spiers olyan technikát használ, mely segítségével gyorsan leképezik és körbeforgatják a mintát, még azelőtt, hogy a röntgensugár tönkretenné azt.

„A szinkrotonnál (a részecskegyorsítók egyik fajtája) a fényforrás nagyon világos, az érzékelő pedig nagyon gyors. Ez azt jelenti, hogy képes leképezni a mintát, mielőtt az tönkremegy. Ugyanis a leképezés végére a minták közepébe szó szerint lukat éget a röntgensugár.”

Ezután a kutatók összeállíthatják a leképezett részeket, így megkapják a növényi minta teljes képét, amelyen a különböző összetételű elemek is látszanak.

Hasznunkra lehetnek a jövőben

A kutatók még mindig nem tudják biztosan, miért így alkalmazkodtak a szélsőséges talajviszonyokhoz ezek a növények. Feltételezhetően azonban semmi köze nincs az ember környezetromboló tevékenységéhez.

„A hipperakumuláció képessége többször is kifejlődött nagyon különböző növénycsaládokban, és valószínűleg több millió év kellett hozzá. Ezek a növények olyan helyeken fordulnak elő, ahol a talaj fémtartalma természetes módon magas.” magyarázta van der Ent.

Néhány tudós bízik benne, hogy ezek a hiperakkumulátorok hasznosak lesznek a talajok megtisztításában ott, ahol az emberi tevékenység hatására nőtt a toxikus anyagok mennyisége.

A másik potenciális felhasználási forma a „phytomining”, azaz „fito bányászat” vagy „növényi bányászat”. A hiperakkumulátor növényeket tápanyagszegény, de fémben gazdag talajokra ültetnék, ahol az értékes anyagokat felvennék és eltárolnák a szöveteikben. Ezután pedig elégetve azokat, a hamuból kinyerhetők a fémek.

Forrás: BBC