Összekuszált nádfalak, lekopasztott nádszálak, megcibált, félbetépett levelek árulkodnak jelenlétéről, de a tettest – és a tettet – nemigen lehet látni. A talány persze nem mindenki számára talány. Főként a horgászok vannak tudatában annak, hogy ahol megborzolt nádasokat és lerágott nádleveleket látni, ott bizony minden kétséget kizáróan jelen vannak vizeink „szarvasmarhái”, az amurok – tudósít a beol.hu.
Kína északi részén és Szibériában őshonos. Nevét az Amur folyóról, Oroszország és Kína határfolyójáról kapta, melynek középső és alsó szakaszán terjedt el. Tipikusan folyóvízi, ott is a meder mély, gyors sodrású részein tartózkodik legszívesebben.
Nagyobb folyóinkban és tavainkban, mint a Duna, a Tisza, a Körösök, a Balaton, vagy éppen a Tisza-tó, éppen úgy megtalálható, mint a holtágakban, sőt, még a kisebb-nagyobb öntözőcsatornákban is – adta hírül honlapján a Körösvidéki Horgász Egyesületek Szövetsége.
Az amur fiatal korában sok más halhoz hasonlóan planktonnal, majd apró gerinctelen állatokkal táplálkozik, de hamarosan rátér a magasabb rendű növények fogyasztására. Horgászkörökben ismeretes, hogy ez a behemót, akár 30 kilogrammosra is megnövő halunk rajong a zöld nádért és nyár derekára alaposan megtépázza a tavasszal kihajtott, ekkorra már szépen megerősödött szálak katonás sorait.
A Körösvidéki Horgász Egyesületek Szövetsége egyik halászati őrének, Bogdány Zoltánnak azonban a közelmúltban páratlan videót sikerült készítenie. A szövetség honlapján közzétett felvételen jól megfigyelhető, hogy az amur milyen profi módon bánik el nem csak a magasból aláhajló nádlevéllel, de erős garatfogainak köszönhetően a rostos nádszállal is, melynek látványa épp’ olyan, mintha valaki egy ropit majszolna.
youtube://v/hFZ50mxjVWA
