Az Amerikai Egyesült Államok füves pusztáit próbálták megmenteni a természetvédők, ám a természet éppenséggel ellenük dolgozott. Az elvetett őshonos növények magvait éhes egerek falták fel, mielőtt még kicsírázhattak volna. A biológusok számtalan módon próbálták megakadályozni ezt, így került a látóterükbe a kapszaicin, ami a csípős paprikák erőteljes ízét adja.
A felfedezés nem ment zökkenőmentesen, számtalan kísérletük fulladt kudarcba. A legnagyobb kihívást az jelentette, hogy olyan csilit találjanak, ami visszatartja az egereket, azonban nem akadályozza a magok csírázását. Az is feladta a leckét a tudósoknak, hogy a magokat beborító anyag a szabadban is időtálló legyen, ne tűnjön el pár hónap után.
Négy év laboratóriumi és szabadföldi kísérletsorozat után a montanai Missoula völgyben találtak rá a kutatók a működő receptre. A por a Bhut jolokia nevű indiai paprikából származik, amit szellempaprikának (vagy szellem csilinek) is hívnak – ezt tartják egyébként a világ egyik legcsípősebb csilijének.
