Nyugdíjasként szerzett vadgazdálkodási diplomát

– Természetbarátnak születni kell?

– Az biztos, hogy gondolataimban, cselekedeteimben gyermekkorom óta fontos hely jutott a természet szeretetének, a vadászat nagyon bizsergető gondolatának.

– Mivé nőtte ki magát ez a bizsergés, mire felnőtt lett?

– Az esztergomi Dobó-gimnáziumban érettségiztem 1971-ben. További felsőfokú tanulmányokat a családi kassza nem tett lehetővé, fizikai munkásként a lábatlani papírgyárban kezdtem el dolgozni. Közben – levelező tagozaton – vegyipari gépipari technikus végzettséget szereztem az Esztergom-kertvárosi Hell József Károly-középiskolában. Sikeres felvételi vizsga, illetve a munkahelyemmel, az említett papírgyárral kötött tanulmányi szerződés eredményeként – nappali szakon – diplomát szereztem a Könnyűipari Műszaki Főiskolán. A gyár egyetlen nyomdaipari mérnökeként izgalmas feladataim voltak. Aztán tízévnyi gyári munka után a táti termelőszövetkezet papírüzemének vezetője lettem.

– Szakmailag ez esetleg hátralépést is jelenthetett.

– Az volt. Döntésemet erősen befolyásolta a vadászat iránti szenvedély. Abban reménykedtem, hogy a termelőszövetkezet egyik vezető dolgozójaként könnyebben, gyorsabban bejuthatok az elnök vezette vadásztársaságba. Sajnos nem jött össze a dolog. Ami tény, évekig nem vettek fel új tagként senkit sem.

– Aztán mégis vadász lett.

– Az esztergomi – már megszűnt – Bottyán János Vadásztársaság, majd alapítóként Dunakanyar Vadásztársaság tagja voltam. Mintegy húsz évig titkárként is ténykedtem. Most már huszonegy esztendeje tartozom az Aranykalász Vadásztársasághoz.

– Mi a legszebb a vadászatban?

– Nehéz erről úgy beszélni, hogy ne legyen túlságosan földtől elrugaszkodott a válasz. Ráadásul sokan újgazdag mániának tekintik ezt az időtöltést. A tényeknél maradva: harmincöt évnyi vadászmúlt után összesen harmincöt őzbakot lőttem. Járhattam külföldön is. Klasszikus nagyvadak elejtésére anyagi okok miatt soha nem is gondolhattam. A vadászatban számomra az a legszebb, hogy puskával a vállamon járom a gyönyörű, lelkemnek mindig nagyon kedves természetet.

– Külföldi vadászatokat is említett. Hova tudott eddig eljutni?

– Európa, Ázsia, Amerika és Afrika tíz országában járhattam már. Még szóba jöhet(ne) Ausztrália. Hatvannégy évesen, lóháton, 4200 méter magasságban vadászhattam Kirgizisztánban. Különleges élményt jelentett. Mindig alkalmazkodom a helyi szokásokhoz, így voltam már a környezetre rácsodálkozó utasa szekérnek, vadászhintónak, kenunak, kutyaszánnak is. Ausztráliában az utazási irodák kínálata szerint csak vízibivalyra lehet vadászni.

– Madarászként is ismert.

– Ötven éve hobbim a madarak világa is. Tagja vagyok a Magyar Madártani és Természetvédelmi Egyesületnek. Ádám fiunk lelkes pártoló tagja a csoportnak. Volt, amikor százhúsz pár galambom is volt, mostanában már csak papagájok nézelődnek, beszélgetnek a kerti lakhelyükön. A jelenlegi huszonötös csapatból a legtávolabbiak a kékhomlokú amazonok, ők Dél-Amerikából „repültek” idei.

– Említette a fiát. Az igazi nagy kalandokhoz a megértő családi háttér nélkülözhetetlen.

– Harminckilenc éve párom a feleségem. Otthon nagyszerű társ, a házon kívüli mindennapokon remek pénzügyes szakember. Alapító tagja, majd tizenhárom éven át helyettes vezetője volt a Budapest Bank esztergomi fiókjának. Tizenhat évnyi szövetkezeti munka után lettem vállalkozó. Papírfeldolgozó családi cégünket egy alkalmazott, a feleségem, a fiunk és felesége, illetve jómagam alkotjuk. Főleg csomagolóanyagokkal foglalkozunk.

– Egészen más dimenzió, hogy hatvanhárom évesen államvizsgázott a soproni Erdészeti Egyetemen. Miért volt szüksége erre a diplomára hatvanhárom évesen?

– Úgy születtem, úgy öregedtem meg, hogy gondolataim, cselekedeteim nagyon jelentős részét a természet szeretete és a vadászat világa határozta meg. A szakmája, a munkája rátalál az emberre. Az igazi szenvedélyt a hobbi csiholja, ezért ezen a területen érdemes a maximumra törekedni. Én ezt tettem. Így élek napjainkban is.