Ennek biztosítéka az a jogszabályokon alapuló szakmai munka, amelyet az erdészek végeznek: a fahasználat, az erdőfelújítás, az erdőtelepítés. Gazdálkodni természetesen csak akkor lehet, ha tudjuk, hogy mekkora a rendelkezésre álló készlet, mennyi faanyagot tudunk felhasználni. Az erdőgazdálkodásban a várható hozam meghatározása azonban jóval nehezebb, mint a mezőgazdaságban, mivel a felhasznált faanyag újratermeléséhez akár 120 év is szükséges. A döntések hatását így csak a következő erdészgeneráció érzi.
A hosszúság, a terület vagy a folyadékok térfogatának megmérésére egyszerű eszközeink vannak. Korántsem ilyen egyértelmű azonban anélkül meghatározni egy faegyed térfogatát, hogy azt kivágnánk. Az erdőbecslés fő feladata, hogy megállapítsa azokat a mérőszámokat, amelyekre aztán a tervszerű, tartamos erdőgazdálkodás épülhet. Ilyen mérőszámok például a hektáronkénti élőfakészlet (m3/ha), vagy az, hogy az erdő fáinak összessége mennyit nőtt egy adott évben (m3/ha/év). Ezen utóbbi mennyiséget nevezzük növedéknek, amely szintén sarokköve a gazdálkodás szabályozásának.
Egy élő, szabálytalan faegyed térfogatának vagy térfogatváltozásának megállapítása nem egyszerű feladat. Főleg akkor nem, ha több száz, vagy több ezer van belőle, amelyek alakjukban, sajátosságaikban jelentősen eltérnek egymástól. Az egyes faegyedek növekedésére – faji sajátosságaikon felül – több tényező hat, így a mellette álló faegyedek, az időjárási, talajtani (összességében termőhelyi) tényezők, de még az emberi beavatkozások is. Ezért az erdőbecslés az erdőgazdálkodás kezdete óta önálló tudományterületté fejlődött, amely a faterméstannal együtt (az egyes fák és faállományok növekedését vizsgáló tudományterület) alapját képezi az erdőgazdálkodási tervek elkészítésének (erdőrendezés).
Az erdőbecslés módszerei olyan, az erdőben is kivitelezhető mérések összességén alapulnak, amelyek a fák különböző méreteinek (famagasság, törzsvastagság, a lombkorona méretei stb.) meghatározására irányulnak. Ezek segítségével a faterméstan által megállapított törvényszerűségeken alapuló matematikai összefüggések alapján kiszámítható a faegyed vagy faállomány fatérfogata. Jellemzően mintavételezésen alapuló eljárásokról van szó, amelyek a teljes faállomány hálózatban történő mintavételezését jelentik. Ezen eljárások egész sorát dolgozták ki az elmúlt 150200 évben. A modern technika ellenben bizonyos körülmények között lehetővé teszi a teljes faállomány „megmérését” is (légi fotók, lézeres letapogatások).
A különleges mérési eljárások speciális eszközök megtervezését és alkalmazását tették szükségessé. Famagasságmérők, átlalók (a törzsvastagság megállapítását segítő műszerek) és összetett mérések elvégzésére alkalmas készülékek sora segíti az erdész munkáját. Ezek közül a hazai erdőtervezés legfontosabb mérőműszere a dr. Walter Bitterlich által tervezett tükrös relaszkóp, amelyet a szintén az ő nevéhez fűződő, úgynevezett szögszámláló becslési eljárás támogatására alakított ki. A gyakorlatban még nem elterjedt lézeres letapogatók szintén hasznos eszközei lehetnek a szakembereknek.