A hozzáértők szerint a legnagyobb problémát nem az jelenti, hogy mutatósak, de értéktelenek. Hanem az, hogy puszta létezésükkel kiszorítják a honos fafajtákat. Gyakorlatilag „megeszik” előlük a tápanyagot, megfojtják őket, ellehetetlenítik a létezésüket.
A legnagyobb problémát talán a finom, apró virágú, terebélyes levelű bálványfa jelenti. Magyarországra a 19. században hurcolták be az eredetileg Ázsiából származó fásszárút. Nem hazánkban nevelkedett, nem a természetes növénytakaró része, ennek értelmében a szaknyelv tájidegen fajnak, sőt inváziós, azaz özönnövénynek is minősíti.
– Gazdasági károkat is okozhat, különösen erdészeti szempontból, emellett, bárhol telepedik meg az idegenhonos növény, ott idővel jelentősen átalakíthatja a természetes növénytársulások összetételét. Az özönnövények, így köztük a bálványfa, gyakran teljesen másként viselkednek, mint ami eredeti élőhelyükön jellemző – állította a szakember.
A bálványfa kiválóan szaporodik magról, ráadásul apró, szárnyas magját a szél messzire hordja, így magoncai bárhol megjelenhetnek.
– Rendkívül jól sarjad gyökérről is, szinte lehetetlen visszaszorítani, a levágott növény a földben sekélyen futó gyökérzetéről újra, gyakran több helyen kihajt – folytatta az erdőmérnök. – Strapabíró, hazánk éghajlatához alkalmazkodott, a késői fagyokat leszámítva a nagy téli hideg sem árt neki, rendkívül szívós növény.
A bálványfa elleni küzdelem egy lehetséges módszere valamilyen gyomirtószer használata.
A különféle kemikáliákat azonban elsősorban a mezőgazdaság számára fejlesztik a növényvédőszer gyártó cégek. Az erdész szakmának ezekből a már meglévő, kipróbált és természetesen engedélyezett készítményekből kell kikísérletezni, hogy melyik hatóanyag, illetve hatóanyag kombináció alkalmas a kitűzött növényvédelmi cél elérésére.
Hazánkban a bálványfa elleni növényvédőszeres harc még gyerekcipőben jár, de a kezdeti eredmények biztatóak. Más és más technológiával, eltérő növényvédőszer használatával kell a különböző korú és fejlettségű növények ellen fellépni. Amíg pici, magonckorú a bálványfa, addig lehet, sőt, kell is permetezni levélen keresztül felszívódó gyomirtóval, mire már közepes méretűre, néhány ujjnyi vastagságúra nőtt, a fa kérgére kell kenni a szert, ha pedig már teljesen kifejlett, akkor csak az injektálás jelent megoldást. Meg kell fúrni a fa törzsét és abba kell a kombinált vegyszer „koktélt” fecskendezni. Ezt követően a pusztuló egyedet nem szabad tőre vágni, hagyni kell teljesen elszáradni. Mechanikusan nem lehet őket kiirtani, mindössze így lehet féken tartani – összegezte Kreiner Roland, aki érdekességként hozzáfűzte:
Az akácfa terjedése azonban odafigyeléssel „kontroll” alatt tartható, koordinálható. Az akác kiirtása továbbá nem lehet cél, hiszen nemzetgazdasági jelentősége vitathatatlan.
Lépten-nyomon találkozhatunk a császárfát vagy más néven oxyfát vagy smaragdfát népszerűsítő cikkekkel, ez utóbbi mögött csak marketing van, s jó üzlet annak, aki a szaporítóanyagot előállítja – jegyezte meg az erdészetigazgató. – Jelenleg a császárfa még nem minősül özönnövénynek, azonban figyelembe véve e növény tulajdonságait, inváziós fajjá válása reális veszély. Már több helyen megfigyelhető a természetben magról kivadult példánya. Nem kizárt, hogy lesznek olyan honos növényfajok, amik – ha addigra nem lesz direkt az invazív növény ellen kifejlesztett vegyszer illetve technológia – teljesen eltűnhetnek, mintha sosem léteztek volna.
