Európa óriási erőfeszítéseket tett az elmúlt években a kontinens védett állat és növényfajai, illetve azok élőhelyének megmentése érdekében. Ezért hozta létre az Élőhelyvédelmi Irányelvet (FFH – Flora – Fauna – Habitat, Habitat Directive), amiben számos veszélyeztetett fajt jelöltek meg. Ebbe a listába tartozik többek között az európai vidra.
Az 1950-60-as években a vidrák száma egész Európában drasztikusan csökkent, elsősorban a szennyezések hatására, de akkoriban a vadászatuk is engedélyezett volt. Annyira megfogyatkozott a számuk, hogy törvényi védelemre, és vízminőségjavító intézkedésekre volt szükség szerte Európában. Azóta az állományuk növekedésnek indult, de a folyamat számos országban igen lassú.
Ausztriában a második világháborúig elterjedtek voltak a vidrák, de már előtte is csökkenőben volt az állomány. Alsó-Ausztriában ugyan a vadászati törvény értelmében védelmet élveztek, ennek ellenére tovább mérséklődött a számuk, és 1990-ben még közvetlenül a kihalás fenyegette az az ausztriai állományt, olyannyira, hogy az emlősök Vörös Könyve „veszélyeztetett” kategóriájában is megjelent. Azóta stabilizálódott az osztrák vidrapopuláció.
Az ironikus az, hogy amíg egyes országok továbbra is küzdenek a vidrák megmentéséért, és EU-s forrásokat használva próbálják újra betelepíteni őket, addig Ausztria ritkítaná a saját, nehezen stabilizálódott állományát – írta a focusingonwildlife.com
A Egyesült Királyság Biodiverzitás Akció Terve (UK Biodiversity Action Plan) jelenleg is a vidrák visszatelepítésnek lehetőségét vizsgálja a parti területeire és a folyóiba, ahol korábban is jelent volt a faj 1960-ban. Hollandiában zajlik a vidrák visszatelepítése. Mindeközben az osztrákok 40 európai vidra elpusztításáról döntöttek Alsó-Ausztriában, arra hivatkozva, hogy csökken a halállomány a környékbeli folyókban és patakokban. Karintiában is hasonló lépést készítenek elő, egy egész völgy vidraállományát készülnek befogni és átszállítani Hollandiába, egy tudományos monitoring program keretében.
Természetvédők azt kifogásolják, hogy Ausztria az EU védett fajokra vonatkozó törvényeit használja a védett fajok ellen. Alsó-Ausztriában a vidrák elpusztítása mögötti hivatalos indok, hogy más fajokra jelentenek veszélyt, valójában azonban a halakra és a többi vadonélő állatra a legnagyobb veszélyt az emberi hatások jelentik. A probléma gyökere főleg ott keresendő, hogy az osztrák haltenyészetek létrehozásakor még nagyon kevés vidra élt vadon, így nem készültek fel az esetleges védekezésre. Amikor a vidrák elkezdtek terjedni, akkor szembesültek a haltenyésztők a károkozásukkal. Kompenzációképp létrehoztak a halgazdálkodóknak egy kártalanítási rendszert. Ez a rendszer azonban vitatható volt, és sok esetekben a tenyésztők vissza is éltek vele, jóval nagyobb kompenzációt követelve, mint a ténylegesen bekövetkezett kár. Így most az állatok elpusztítása mellett döntöttek.
A vidra azonban nem az egyetlen ragadozó, ami halat eszik. Elképzelhető, hogyha eltávolítják őket a területről, azzal újból növekedni kezd a halállomány, ez azonban ahhoz vezetne, hogy megalapozottnak tekintenék a vidrák elpusztítását, és további példányok kilövését engedélyezhetnék, azt sugallva, hogy nincs szükség a faj védelmére. Azonban több tanulmány is azt mutatja, hogyha eltűnik egy adott területről a csúcsragadozó, helyét átveszi egy másik, ami egyes esetekben még több gondot okozhat. Ebből a szemszögből nézve tehát logikusabbnak tűnik, ha a vidrák kilövése helyett inkább megfelelő védekezésbe fektetnek a haltenyészetek.
A szabad vízfolyásokban ez persze továbbra sem oldaná meg a halállomány csökkentését, azonban azt is látnunk kell, hogy ide is a tenyészetekben mesterségesen nevelt példányokat telepítenek, melyek nem képesek a ragadozók ellen úgy védekezni, mint a vadon született társaik. A vidrák kilövésével pedig egy másik ragadozó kaphat hozzáférést a könnyű zsákmányhoz, így továbbra sem lesz annyi hal a vizekben, mint amennyit a horgászok szeretnének.
A témában megjelent cikkeket angol nyelven a focusingonwildlife.com és a wilderness-society.org oldalán olvashatja el.
