A közjólét az 1970-80-as években élte egyik fénykorát, akkor kapott a Pilisi Parkerdő a főváros közelségének köszönhetően sok-sok támogatást. Táborok, utak, pihenőhelyek épültek, a jelenlegi infrastruktúra alapjait abban az időben rakták le. Bár ezek fenntartására hol jutott pénz, hol nem, ma megint komoly fejlesztéseknek lehetünk tanúi. Az erdészek ez irányú erőfeszítéseit a társadalom mindig is elismerte. Nagyon sokan kirándulnak, a természetjárás reneszánszát éli, és ebben a munkában a Pilisi Parkerdő Zrt.-re kiemelt szerep hárul.
„Rendezvények, túrák szervezése, a civil szervezetekkel való kapcsolattartás is a feladataim közé tartozik” – utalt a Bedő Albert-díjas szakember arra, hogy míg korábban főként a területet biztosították, ma már elébe mennek az igényeknek, s programokat is ajánlanak.
Személyes élmény
Amikor a Pilisi Parkerdőben található kedvenc helyeiről kérdezem, elmosolyodik: minden erdészetnél vannak olyan területek, ahová szívesen ellátogat, de önmagában az erdő jelent nagyon sokat számára. Alföldiként a síkot is kedveli, amit a helyiek nehezen értenek, pedig annak is megvan a szépsége. Királykút, Dömös fölött csendes, elvonulós helyet találunk. Ősszel gesztenyét lehet szedni, az akác illata tavasszal
nyár elején, a hársé nyáron varázsolja el, a gyöngyvirágos erdő pedig semmivel össze nem hasonlítható élményt nyújt. Minden évszaknak és helynek megvan a maga szépsége. Fel kell fedezni a helyeket, az időket, s akkor mindez személyes élménnyé válik. „Természetesen mindenkinek a jelölt utak követését javasoljuk, a Pilis megfelelően feltárt a turisták számára, ott is találhatnak kedves helyeket” – hangsúlyozta. Miközben beszélgetünk, éppen az Apátkúti-völgyben járunk, s a közeli Kaán Károly-forrásnál rendszeresen annyi ember fordul meg, mint máshol búcsúkor.
A Pilisi Parkerdő Zrt.-hez tartozó tíz erdészet fontosnak tartja a közvetlen kapcsolatok kiépítését az üzemterületükön található önkormányzatokkal, segítik egymás munkáját. „A legnagyobb és legnehezebb feladat a Budapesti Erdészetre hárul” – tette hozzá, hogy a fővárosi kerületek, a környező településekkel folyamatos próba elé állítják őket. Így különösen felértékelődnek azok az önkormányzatoknak rendszeresen küldött tájékoztató levelek, melyekben az érintett területeken tervezett munkákról, az elvégzendő feladatokról tájékoztatják a lakosságot.
Természetes szanatórium
A Visegrádi a „lovas” Erdészet, ahol minden erdész lovon jár, lovas találkozókon pedig fogattal érkeznek a mérnökurak egy kis baráti beszélgetésre. Gabrielláék is tartanak lovakat, bár egyikük sem üli meg őket. Úgy tartják, hozzátartozik a faluképhez, akárcsak az, hogy Pilismaróton ma sem zárják az autót, a házat. Portájuk mindig nyitva áll, minden vendéget, kollégát, barátot szívesen látnak. Ebben a közösségi erdész szellemben nőtt fel négy gyermekük is, és közülük három már a kollégájuk.
Kissné Szabó Gabriella életének részévé vált az erdő, 24 órás szolgálat, miközben a tényleges munkaidején túl is szívesenjárja a hegyeket. Úgy tartja, hogy az erdő nemcsak fizikális, hanem mentális értelemben vett természetes szanatórium. „Kell az ember lelkének a csend, bár hétvégenként ez ma már egyre ritkább, mert egyegy felkapottabb területen szinte sorban állnak a természetjárók” – meséli.
Az emberek mind jobban vonzódnak a természethez, az erdei környezethez. Növekszik a kerékpárosok érdeklődése, de nyitnak az erdőgazdálkodók a lovas turizmus felé is. Több mint 750 kilométer jelzett turistaútjával a Pilis az ország egyik legfeltártabb területe. Közben megállunk a Szent István millecentenáriumi emlékműnél, körülötte a hét oszlopos tölgy a hét magyar törzset jelképezi. A fák természetesen Gabrielláék faiskolájából származnak.
Egyre több a természetjáró egyesület, s ezzel együtt egyedi igények is megfogalmazódnak: új utakat szeretnének kijelölni, új kilátókat birtokba venni. „Mozgalom lett a természetjárásból, s ehhez egyre több segítő kezet kapunk” – mutatott rá, hogy nagy cégek csapatépítő tréning keretében padot festenek, forrást tisztítanak, szemetet szednek. Októberben közel ötszázan jöttek így ide az OTP Banktól. Az érettségihez kötött negyvenórás közösségi szolgálatot is mind többen az erdőkben szeretnék teljesíteni. Ebben nagy segítség a természetbarát szövetség, az egyesületek koordináló munkája az iskolákkal karöltve. Ahogyan megismerik, egyre inkább megbecsülik az erdészek tevékenységét, mindez pedig kiváló lehetőség a szemléletformálásra.
Az erdő mindenkié
Az ország egyik legváltozatosabb, legnépszerűbb területe a Visegrádi-hegység és a Pilis. Nincsen olyan iskola, ahonnan ne szerveztek volna osztálykirándulást Visegrádra vagy Esztergomba. A népszerűség ugyanakkor nagy teher is. Egyik legnagyobb kihívás az erdő tisztán tartása. Az utóbbi időben észrevehetően kevesebb a „kirándulós” szemét, de annál nagyobb feladat az illegális szemétlerakók felszámolása. A szemét azé, akinek a területén van, minden felelősségével és kötelezettségével, márpedig a Pilisi Parkerdő igen nagy.
„Nem kérdés, hogy eleget kell tennünk a társadalmi elvárásoknak” – emelte ki Gabriella a szolgálatot, hiszen az erdő mindenkié. A felmerülő igényekre saját szervezésűprogramokkal válaszolnak. Így egyre népszerűbbek a szarvasbőgés túráik, lovas túrákat terveznek, az iskolák kérésére pedig erdész szakvezetést szerveznek. Visegrádon, a Madas László Erdészeti Erdei Iskola a környezeti nevelés fellegvárává vált, évente nyolc-tíz ezer fiatalt fogad. A Hármashatár-hegyen szintén üzemeltetnek erdei iskolát. Az utóbbi években nagyot fejlődött Budakeszi Vadasparkban ugyancsak egyre több programot kínálnak.
