A csapadék télen sem feltétlenül az égből érkezik, a dér a felszínen, a zúzmara pedig a tereptárgyakon képződik. A légköri víz kicsapódik, ha annyira lehűl, hogy telítetté válik, ami leghamarabb a felszín közelében történik meg derült, szélcsendes éjszakákon. Amíg 0 °C felett harmat, mínuszok esetén dér keletkezik. Fagypont alatti hőmérsékleten a ködöt alkotó folyékony vízcseppecskék azonnal megfagynak, ha nekiütköznek a fáknak, a légvezetékeknek vagy a kerítésnek. Így alakul ki a zúzmara.
Az ónos szitálás és a hószállingózás alacsonyabban, rendszerint 1 kilométer alatt keletkeznek, és legföljebb 1-2 milliméter csapadékot, illetve 1-2 centiméternyi hóréteget eredményeznek. Ennél nagyobb, közepes intenzitású csapadékokhoz sorolhatjuk – az eső és a hó mellett – a vegyes halmazállapotú havas esőt, illetve az ónos és fagyott esőt. Közös bennük, hogy mindegyik hó formájában kezdte a „pályafutását” valahol 5-6 kilométer magasban, ahol nyáron is mindig fagypont alatti a hőmérséklet, tehát a légköri víz megfagy, és ahogy növekednek a nagyon apró, mikrométeres jéggömbök, kialakul a hatszög alakú hópehely.
Amikor ez elég nagyra hízik, kezd leesni, és csak a légkör hőmérsékleti rétegződésén múlik, hogy hópehelyként ér földet, vagy útközben átalakul. Ha végig °C alatti környezetben marad, akkor mi havazásban gyönyörködhetünk. Fagypont fölött azonban menthetetlenül elolvad, és a vízcseppek esőként hullnak le. A folyamat nem egyik pillanatról a másikra megy végbe, ezért fordulhat elő, hogy °C-nál melegebb időben is hó esik, de nem marad meg a talajon. Ha pedig még csak a hópelyhek egy része olvadt el, havas eső esik.
A természetben furfangos hőmérsékleti viszonyok is előfordulnak, így nem törvényszerű, hogy lefelé haladva melegszik a levegő. Van úgy, hogy egy légrétegben melegebb van, mint alatta és fölötte. Ha történetesen úgy alakul, hogy a meleg rétegben pozitív, a hidegebben pedig negatív a hőmérséklet, akkor a föntről hópehelyként elinduló csapadékelem a meleg zónában előbb megolvad, majd 0 °C alá hűlve újra megfagy.
De akkor már nem hópehely lesz belőle, hiszen azok a nagyon apró jégkristályok összeolvadása útján keletkeznek, hanem apró, pici jéggömbök. Ezt a csapadéktípust nevezzük fagyott esőnek. A fagyás sem kezdődik el azonnal a fagypontot átlépve, gyakori, hogy negatív hőmérsékletű, de folyékony vízcseppek érik el a talajt. Ezek azonban nagyon instabil szerkezetűek, és amint nekiütköznek a felszínnek vagy a tereptárgyaknak, azonnal megfagynak. Így keletkezik az ónos eső, ami már kis mennyiségben is veszélyezteti a közlekedőket. Emiatt ad ki elsőfokú (citrom) riasztást az Országos Meteorológiai Szolgálat már 0,1 milliméter mennyiségre is. Ha pedig nagy mennyiségű eső fagy meg, akkor egész hegyoldalnyi erdő pusztulhat el, vagy rongálódhat meg, több tonnás villanyvezeték-tartó oszlopok csavarodhatnak ki, ahogy ez történt 2014 decemberében.
Az úgynevezett záporos csapadéktípusok alkalmával rövid idő alatt nagy mennyiségű csapadék esik. A záporeső szilárd megfelelője a hózápor, közös jellemzőjük a nagy „cseppméret”. Természetesen vegyes halmazállapotú záporos csapadék is létezik: a havas eső zápor.
Fotók: Lengyel László – Nagy László
