„Édesapám ágán a dédnagyapám kádár volt, míg a másik oldalon az egyik nagybácsi Draskovics grófnak volt a főerdésze”– vágott a történetbe Gere Attila. „Amikor nála nyaraltunk, mindig határtalan élvezettel hallgattuk a történeteit. Nagydarab ember volt, hatalmas fotelben ült, és elmélyült pipázás közben olyan szépeket mesélt, hogy eldöntöttem, belőlem nem lehet más, csakis erdész.”
Mégis Pécsett, szőlész-borász szakon kezdte meg középiskolai tanulmányait, amit hamar felhagyott, s átiratkozott a szegedi erdész iskolába. Első munkahelye a Mecseki Erdőgazdaság volt, s egy évet az újpetrei szövetkezet erdejében töltött, ahol mintegy 1200 hektárért felelt. Több mint másfél évtizedig járta az erdőket.
Borász pályája 1978-ban indult, amikor apósától nászajándékként aprócska szőlőt kapott a Csillagvölgyben. Hátrahagyta erdész szakmáját, hogy a szőlőművelésnek szentelje életét.
Első borait 1979-ben a szegedi Tisza Halászati Szövetkezet vásárolta meg, ahová 1991-ig szállítottak. Ezt követően már csak palackozva hozták forgalomba, s ezzel egy időben kapott új lendületet az önálló gazdálkodás. Apránként területeket vásároltak olyan helyeken, amelyek – bár korábban szőlők voltak – beerdősültek, ahol az akác volt az úr. Kivágták a fákat, kituskózták, s visszatelepítették a szőlőt. Ma már négy dűlőben vannak az ültetvényei. „Az akkori cserjés-bozótos Kopár-dűlőre rossz volt ránézni” – mesélt a mára már híressé vált területről, ahol a vékony termőréteg miatt a fák sem tudtak gyökeret ereszteni. Szerinte a legnagyobb munkát az Ördögárokban végezték, és a Fekete-hegyen, ahol nemcsak az erdő, hanem az erősen szabdalt terület is kihívást jelentett. Ma a Gere család 74 hektár szőlőt művel. „Lendületes időszak volt, folyamatosan pályázatokat írtunk” – mondta, és zömmel elnyerték a támogatásokat. Ezt a borász kamatmentes kölcsönnek tartja, amely lendületet adott a fejlesztéseknek, de adó formájában bőségesen visszafizette.
Gere Attila nem szakadt el az erdőtől, harmincegynéhány hektárt birtokol, mintegy ujjgyakorlatként. Emellett legalább ennyit szeretne betelepíteni. „Ehhez jön még 15 hektár legelő, amiből lehet, hogy szintén erdő lesz” – magyarázta a szakember, hogy az utóbbi években újra fellángolt benne az erdő iránti lelkesedés. Tölgyet ültetne, szarvasgomba-fonalakkal beszövetett gyökerekkel. Közben mutatja az üzem területén burjánzó császárfát, utánaolvas, kérdezősködik.
Szőlőültetvényeiket vegyszerek nélkül művelik. Hisz abban, hogy természetes anyagokkal is megvédhetők az ültetvények, nincsen szükség vegyszerekre. A sok méreg sem a dolgozóknak, sem a fogyasztóknak nem jó.
„Nagy a hasonlóság az erdő és a biológiai módon kezelt szőlő között”, mondta. Azt szerette volna elérni, hogy az ültetvényben is ugyanaz a természetesség, tiszta levegő vegye körül, mint az erdőben. Ez volt az elsődleges oka, hogy ökotermesztésre állt át, s nem csalódott. Nem terem kevesebb szőleje, mint a szomszédoknak, legföljebb nagyobb odafigyelést kíván a gazdálkodás.
Az erdészetből megismert talajjelző növények a szőlészetben is nagy hasznára vannak. „Ha meglátok egy gyomot, tudom, milyen a terület kémhatása, víztartó képessége” – hangsúlyozta a szakember, hogy olvashatunk a környezetünkből.
Az egészséges életmód fontos szempont a családon belül is, csalánt, diófalevelet, cickafarkat szednek, szárítják, s a belőlük készített teákat fogyasztják. Feldolgozzák a szőlőmagot, kivonják az olajat, a maradékból pedig őrleményt készítenek. Az olaj vérhígító, a mikroőrlemény a stresszre és a koleszterinre van jótékony hatással. A természet gazdag választékot kínál, csak le kell hajolni érte. A biológiai termesztés azt is „kikövetelte”, hogy még többet és nyitottabb szemmel jár a szőlőben. Minden évben levél- és talajanalízist végeztetnek, s az ebből készült szakvélemény alapján juttatják ki a tápanyagokat. „Műtrágyát nem adagolunk, legföljebb szerves vagy lombtrágyákat” – mutatott rá a szakember, hogy a növényvédelem alapja a kén és a réz. Szívesebben nyúlnak olyan – engedélyezett – készítményekhez, amelyek javítják a növények erőnlétét. Ezáltal sokkal ellenállóbb lesz a szőlő a külső hatásokkal szemben. Arra is figyelnek, hogy ne terheljék túl a tőkéket, így akár száz évig is teremnek. Csak egészséges, „egyensúlyos” szőlőből készülhet harmonikus bor.
„A rovarokkal sincsenek gondjaink” – amióta nem permeteznek ellenük, felszaporodtak a ragadozó atkák. Madárudúk sorakoznak az oszlopokon, s bár minden másodikba darazsak fészkelnek, a madarak is beköltöznek. „A biológiai módon művelt szőlőben mindig sok a madárfészek”– jegyezte meg, hogy fölösleges „panelba” kényszeríteni a madarakat. A mérgező permetszerek elhagyásával sokkal több a rovar, a madár, az emlősök. Élet van a szőlőben. „Idén különösen sok fecskét láttam az ültetvényünkben, köztudottan nagy rovarfogók, de a gyurgyalag is tanyát vert a közeli löszfalban”.
Villány a magyar mediterráneum. A szőlő szereti a meleget, viszont a vizet jobban meg kell becsülni. Ezért is zöldítik a sorokat, hogy minél többet megőrizzenek a csapadékból. Az elvetett lágyszárúak lazítják a talajt, így könnyebben jut a víz a gyökerekhez, és a földet se mossa le az eső. A Gere-birtok ma már a borturizmus egyik fellegvára, ahol a gasztronómia és vinoterápiás szolgáltatások is a minőség zálogjegyei. Gere Attila a legtekintélyesebb borászok egyike, kezei közül kerültek ki a sokak kedvencévé vált „behízelgő”, kellemes, bársonyos Gere-borok. A Villányi Borvidék hazai felvirágoztatása magával hozta Gere Attila külföldi elismertségét is, borai jelenleg több mint húsz Michelin-csillagos európai étterem borlapján megtalálhatók.
Családi hagyomány
A Gere családfán hét nemzedékre visszamenőleg találunk borász ősöket. A második világháború után tönkretették a paraszti birtokokat, a kitelepítésekkel pedig megszakították a családi hagyományok láncolatát. Gere Attila fontos szerepet vállalt az államosítás által tönkretett, mennyiségi szemléletű bortermelés minőségi gazdasággá való átalakításában, a hazai borkultúra újjáélesztésében, 1994-ben kiérdemelte a szakma legnívósabb hazai elismerését, az Év Borásza címet.
