A cégnél nagy örömmel fogadták, amikor hazatért a versenyről. Magas színvonalon művelt szakma az erdészé, ahol egyszer nyerni dicsőség, másodszor pedig már merészség. „A szakma alapos ismerete, az évek óta megszerzett gyakorlat hozta a győzelmet” – jelentette ki a szakember. Szerinte a napi rutin önmagában nem elegendő az eredményes szerepléshez, nem volt hát rest alaposan átolvasni a versenykiírást, átmenni azokon a feladatokon, amelyekkel a hétköznapokban nem találkozik. Már „rutinos” versenyzőnek tartja magát, aki nem versenytársaknak, sokkal inkább szakmai partnereknek tekinti a megmérettetésen résztvevő, kiválóan felkészült erdészeket.
Közös dicsőség
Az előző, 2010-es győzelmekor 1,6 ponttal nyert, most 28 pontot vert rá a második helyezettre. „Volt időm, sokkal többet készültem, mint hat évvel ezelőtt” – tette hozzá, bár nehéz eldöntenie, hogy az a tudás ér többet, amivel készült, vagy az, amit a napi munkája során szerzett. Valószínűleg összeadódik.
Az országos versenyre összeállított feladatsor évről évre változik. Ezekre fel lehet készülni, de szerinte a fiatalok kicsit félvállról vették a felkészülést, inkább hagyatkoztak az iskolapadban tanultakra. „Az erdészkerületemben előforduló fafajok nem fedik le az országos versenyen igényelt ismereteket” – mutatott rá Gál Sándor, hogy nem mindegy, hol erdészkedik az ember. Zalában a dombvidéki fafajok adják a napi munkát, de az országos versenyen ennél többre kíváncsiak. Magas az elvárás, a versenybírók szerint az első öt helyezettet a technikusi vizsgán jelessel értékelték volna.
A kollégák elvárják, hogy a következő évben is induljon a versenyen, mindenki meg akarja tőle szerezni a megtisztelő címet. A szakember nem misztifikálja a versenyt, de ígérete szerint jövőre is lelkiismeretesen készül rá, s bár nem akar mindenáron győzni, mindent megtesz azért, hogy újra ő állhasson a dobogó legmagasabb fokán. Nem adja könnyen a trófeát, pedig szerinte is sok a tehetséges fiatal. Az országos megmérettetésre eljutott bármelyik erdész esélyes az első helyre, nagyon összetett a versenykiírás, az apróságok döntenek. Eredményét nem csupán egyéni dicsőségként könyveli el, az a cég számára is presztízst jelent.
Nyitott az újra
Gál Sándor munkája során naponta újabb kihívásokkal szembesül. Megoldásukban nagyon fontos a régi ismeretek frissítése, újak szerzése, nagy hangsúlyt helyez a tanulásra, a továbbképzésre. Nyitott ember, aki nem szereti rutinszerűen végezni a dolgát. Vállalkozott az új számítógépes program tesztelésére, de minden újdonságra kíváncsi, szívesen kérik ki véleményét különleges feladatok kapcsán. „Mindezeket a napi munkám mellett teszem” – hangsúlyozta a szakember.
A versenyen kapott közjóléti feladattal – amikor laikus erdőjárónak kell elmagyarázni a szakmai munkát – Zalakaros határában naponta szembesül, így nem volt számára újdonság ez a próbatétel. Tanösvénnyel színesített száz hektár parkerdeje kiváló terep a gyakorlásra, ahol nem csak a turisták jelennek meg, de sokan kerékpároznak, lovagolnak. Gombaszakellenőri vizsgával is rendelkezik, gombásztúrák vezetésekor sok olyan kérdés is felmerül, amellyel más területeken dolgozó kollégái nem szembesülnek. Arra törekszik, hogy megszerettesse a szakmát a hétköznapi emberekkel. „Vezetett túráimon különböző korosztályok vesznek részt, az óvodásoktól az érettségizőkig, mindenkinek érthetővé kell tenni a munkánkat” – mutatott rá a kommunikáció fontosságára. Gál Sándor szinte mindent magáénak érez, ami összefüggésbe hozható az erdővel.
Közösségi ember
A napi munkába már „beleszokott”, hiszen három évtizede rója az erdőt, azóta dolgozik a Zalaerdőnél. Egyedül a klímaváltozás bükkösökre gyakorolt kedvezőtlen hatása okoz neki fejtörést. A területére merészkedő fatolvajok nehéz helyzetben vannak, hiszen a legváratlanabb időpontokban – éjjel vagy hétvégén is – bukkan föl az erdőben, s nem sajnálja az időt a nyomok felderítésére. Nem csak alkalmazottja, gazdája az erdőnek.
„A munkám egyben a hobbim, ehhez értek, ezt szeretem” – vallja Gál Sándor, aki 24 órás erdésznek tartja magát, soha nem kapcsolja ki a telefonját. Közösségi ember, nem különbözteti meg a napokat, szabadidejében is a társadalomért dolgozik. A családban a négy fiához hasonlóan ő is zenél, már 12 éve trombitál a Karos Fúvós Együttesben. Különböző rendezvényeken rendszeresen főz is, például Galambokon, ahol képviselő. Beszélgetni pedig a nagykanizsai Dödölle Fesztiválon ültünk le, éppen csángó gulyást főzött, amit elsősorban a fűszerezése különböztet meg a székelykáposztától. A fakanál ugyanolyan jól áll a kezében, mint a puska.
