„A tiszai árhullámmal kiöntött víz sok helyen hosszabb időre is megmarad. A sekély meleg vizet előszeretettel keresik fel a halak, hogy ott ívjanak. Vesztükre, mert a víz visszahúzódásával ott ragadnak, és csak idő kérdése, hogy valamilyen ragadozó bendőjében végezzék. A 2010-es árvíz után sem volt ez másképp, majdnem egy évig víz állt olyan területeken is, ahol máskor kukoricát termesztenek. Egy barátomtól hallottam a „hely” legendájáról, miszerint Tiszaalpár közelében ezrével tolonganak a vízi madarak. Hajnalban vakrepülésben érkeztem a cuppogós partú vízálláshoz, amelyet alacsonyan ült a pára. Nagyjából tudtam, hogy hol kel a Nap, és találomra felállítottam a lessátrat a bokáig érő sárban. A sötétben még alig érzékeltem mozgást, de amint világosodott, elkezdtek özönleni a szürke gémek, kócsagok, kanalasok. Nem győztem kapkodni a fejem, a madártömeg minden várakozásomat felülmúlta. Csattogott a gép rendesen, olyannyira, hogy a gémek fotózása hevében észre sem vettem, hogy balra tőlem 12 sas landolt a fövenyen. Ez a tény már a meseszerűség határait súrolta. Óriási élmény volt. A képen egy vadászó rétisas riasztja meg a békésen halászó kócsagokat, amelyek aztán fejvesztve menekülnek.”
Molnár Péter kertészmérnök, jelenleg egy holland cég paradicsomtermesztési szakértője. Hobbija a természetfotózás, 14 éves korától fotózik. Régebben rengeteget túrázott, hegyeket mászott, barlangászott, felfedezte a nagyvilágot, és a gyönyörű helyek emlékét igyekezett a képeken hazahozni. Először egyszerű eszközökkel dokumentum-jellegű képeket készített, majd mindinkább odafigyelt a fotók minőségére és a végén azt vette észre, hogy fotózni jár a természetbe. A túrázásból adódóan tájképekkel kezdte, majd amikor a családalapítással a hosszú külföldi utak elmaradoztak, elhatározta, hogy hazánk természeti értékeire koncentrál. Azóta madarakat, állatokat és növényeket is megörökít. Dédelgetett álma, hogy egyszer egy fotóalbumot jelentethessen meg Magyarországról.
