Dimbes-dombos tájaival, aprócska falvaival Zala az ország egyik legnépszerűbb turisztikai célpontja: és a biciklitúrákat, nagy sétákat összeköthetjük a régi ízek megismerésével. A térségben – a harmincas évek közepéig meglehetősen fejletlen úthálózata miatt – a kis települések önfenntartásra rendezkedtek be. Csak a múlt század elején kezdtek rendszeresen járni a boltokba, akkor is többnyire olyan alapszükségletekért, mint a só vagy a petróleum. Még a szegényebb parasztportákon is tartottak csirkét, libát vagy más baromfit, a nagyobb mennyiséget adó haszonállatokon pedig gyakran osztoztak. Emellett ott volt az erdő, amely minden évszakban új ízekkel gazdagította a konyhát. Az elzártság és az önfenntartás miatt a zalai konyha a helyben megtermelt, illetve beszerezhető alapanyagokra építkezett. Így alakult ki az a sajátos zalai ízvilág, amit a háború utáni társadalmi átrendeződések és a hagyományos paraszti életforma megszűnése sem tudott teljesen eltörölni.
A zalai gasztronómia változatos, és annak titka abban rejlik, hogy az egyszerű alapanyagokat többféle módon és sajátosan készítik el. Az erdőkben, réteken elejtett állatokból (őz, szarvas, vaddisznó, illetve nyúl, fácán, fogoly) sültek, pörköltek készültek, és a házak körül tartott sertés, tyúk, kacsa, liba húsát szintén sokféleképpen főzték, sütötték. A húsokon kívül a zalai ételek leggyakoribb alapanyaga a burgonya, a kukorica, a kerékrépa, az erdőkben szedhető gombák és a különféle csonthéjas gyümölcsök, mint a cseresznye, a meggy, az őszibarack, a szilva, a ribizli és a málna voltak. A népi ételek közül ma is kedvelt a lángos, a palacsinta, a dödölle, a tócsi, a prószafélék, valamint a gyümölcsös rétesek és kalácsok. A zalai családoknál szinte minden nap főznek levest, a leggyakrabban húsból, valamilyen levesbetéttel. A pogácsába káposzta vagy bab is kerülhet. A zalai lángost pedig langalinak hívják.
A hazai erdők egyik legnagyobb ajándéka a gombák királya, a vargánya. Persze, csak annak kerül a tányérjába, aki tavasztól őszig utánajár, vagy hozzánk hasonló szerencsében részesül; mi a Szentpéterföldei Vadászház vendégeiként kóstolhattuk ezt a lágyan selymes, semmivel sem összetéveszthető ételt. A Zalaerdő Zrt. Bánokszent györgyi Erdészetének elődjei között tudhatjuk az Esterházyakat, akik hitbizományi erdőket műveltek. A környék – Bázakerettye központtal – a hazai olajipar, s a nemes trófeás vadfajok bölcsője. Zala, a világhírű magyar szarvas élőhelye, s ahogyan Hopp Tamás erdészetigazgató mondja, a zalai vadászok feladata, hogy megöregedhessenek a bikák és a legjobb tulajdonságaikat örökítsék utódaikba. A vadgazdálkodás eredményességét jelzi, hogy a 2010-es agancsszemlén kettő 14 kiló feletti trófeát állítottak ki.
A vadászház 1926-ban épült – a soproni kiállítás pavilonjaként – , s még abban az évben eredeti helyére került, a 2008-as felújítás után a mai napig láthatók a rönkház eredeti részei. A négy kétágyas szobát és két apartmant rejtő épület népszerű a hazai és külföldi vadászok körében. „A bakancsos turisták számára a közelben álló vendégházat ajánljuk” – magyarázta Hopp Tamás, négy kétágyas szoba szolgálja a pihenést, s minden igényt kielégít a jól felszerelt konyha.
Sokaknak marad tátva a szája a vetrece hallatán, s a szemükben látható tanácstalanság érthető. Gulyás, vagy inkább pörköltféle étel – mindegy is –, de nagyban hasonlít a tokányhoz. Természetesen a Szentpéterföldei Vadászházban mi másból készült volna, mint vaddisznóhúsból. Ennél az ételnél is különösen fontos, hogy felvegyük az étkezés természetes ritmusát, megfontoltan és ráérősen kell fogyasztani a dús aromájú falatokat, időt adva az ízeknek. Egy biztos, én azonnal a vetrece lelkes híve lettem.
Étkezés nincsen desszert nélkül. Az őzgerinces vajas piskóta gyümölcsökkel örök kedvenc. Ez a légies sütemény számomra maga az univerzum, a piskóta planetáris ködében a gyümölcsdarabkák úgy foglalják el helyüket, mint biztos megállót jelentő bolygók. Fagylalttal tálalva pedig még finomabb.
Zalában, Vas megyében még ma is belefuthatunk ezekbe a régi ételekbe, de a vállalkozó kedvűek otthon is bátran fogjanak az elkészítésükbe.
Szentpéterföldei Vadászház elérhetősége, GPS koordináták: É.sz 46°36’19, 24″ K.h. 16°46’00,05
