A Csóványos elnevezés eredete nem teljesen tisztázott. Az egyik változat szerint a Csóványos földrajzi név a csalános szó népies formája. A nitrogénkedvelő, csípős növényt „Palócországban” – amelynek a nyugati végén húzódik a Börzsöny – csóványként vagy csoványként ismerik, és az elnevezés arra utalhat, hogy a hegytetőt az erdők letermelése után nagy kiterjedésű csalánosok boríthatták. Ezt a feltételezést erősítik meg a történeti térképek is, amelyek a Börzsöny tetőrégiójában többfelé, így a Csóványoson is fátlan területeket jelölnek.
Mások úgy tartják, hogy a Csóványos név eredete a hegycsúcs felhőképződésben betöltött szerepével áll összefüggésben. A népi megfigyelések szerint a hegy felett gyakran húzódnak felhőcsóvák, az éves csapadékmennyiség pedig mintegy 150200 milliméterrel több, mint a hegy lábánál. Ezzel, valamint az átlagosan 3 °Ckal alacsonyabb évi középhőmérséklettel magyarázható az is, hogy a Börzsöny pereme felől a zárt hegységbelső felé tartva évi 60ról 100 napra emelkedik a hótakarós napok száma.
Az ország területén 107 geodéziai mérőtorony található, különféle magasságú jelként. Ezek között a csóványosi a toronymagasságát tekintve is az előkelő, 13. helyen van, de földrajzi értelemben a legmagasabban fekvő geodéziai mérőtoronyként tartjuk számon. Már a II. katonai felmérés során is használták háromszögelési pontként a csúcsot, mert a Csóványos pontjele a kezdetektől az elsőrendű hálózat láncolatkeretének része volt, s mint ilyennek, messziről láthatónak kellett lennie. Bár nem építették a turisták számára is látogathatónak, a kirándulók már a kezdetektől felmásztak a fából készített gúlákra.
A folyamatos karbantartások és újjáépítéseket követően egy 1941es fényképen még szintén fából készült tornyot látunk, mely 1215 méter magas lehetett. Később, 1958 tájékán átépítették és kb. 2224 méter magasra emelték a fa szerkezetű tornyot. A 1970es évek közepe tájékán azonban a szerkezet elöregedése miatt már erre sem volt biztonságos a feljutás, ezért 1978ban csúszózsalus módszerrel építették vasbeton mérőtoronnyá, de 1995ben már ez is felújításra szorult.
Az Ipoly Erdő Zrt. 2014ben alakította át úgy a vasbeton tornyot, hogy már a feljutás során rengeteg információhoz juthasson a látogató a hegységről. A torony egyes szintjein a környező erdők történetéről, az állatés növényvilág különleges képviselőiről, valamint a geodéziai mérőtornyokról is olvashatunk. Föntről pedig még rossz időben is képet kaphatunk a tájról, eligazodásunkat pedig teljes körpanorámás fotók és térkép segíti.
A tervezőknek a geodéziai rendeltetés megtartásával kellett minden természeti körülménynek ellenálló, biztonságos szerkezetet létrehozni. Ezért esett a választás az acél tartóvázra, mely a belső vasbetonmaggal együtt teljesen megbízhatóvá teszi az építményt. A torony belsejében vezető 133 fokból álló acél csigalépcsőről minden szinten kijuthatunk a teraszra. A teraszok járófelületét és a kilátót a vörösfenyő kedvező kültéri tulajdonságokkal rendelkező faanyagával borították, utalva a Diósjenő környezetében található különleges vörösfenyvesbükkösökre.
A Csóványosi kilátót az országos jelzésű kék túrák vonalán, vagy Diósjenőről, illetve a kisvasúttal és autóval is megközelíthető Királyrétről is elérhetjük. Most egy másik útvonalat javaslunk: Királyháza parkolójából indulunk Kemence felé a műúton, majd balra le térve a zöld + jelzést követjük. Átkelve a Bacsinapatakon rövid ideig mellette haladunk, majd a Szárazlápán keresztül felkapaszkodunk a meredek NagyOrosbérc szélére. A bércen, az Ördögoldal felett Esztergályosra jutunk, ahonnan gyönyörű kilátás nyílik a Kemencepatakkal párhuzamos Hegy hátra. Utunkat a bükk uralta kalderán folytatva 915 méteren hódítjuk meg Magosfát, melyet Tátralátónak is hívnak. Háromhányásnál (KemencePerőcsényDiósjenő községek határainak találkozása) az egyesült piroszöld sávot követve jutunk fel a Csóványoshoz. A közeli Oltárkövekhez régmúlt századok vallásos szertartásainak hangulatáért érdemes elsétálnunk.
MerkenMerken
