Ez a jelenség már 2020 utánra hívja fel a figyelmet. Hitelezni akaró bankok szeretnének részt venni a beruházásfejlesztésben, és közülük az OTP-nek elég tőkéje van ehhez: a tőkemegfelelési mutatója az első negyedévben 16 százalékos volt. Erre a tanácskozásra jellemzően a magyar agrárgazdaság felső harmadát reprezentálókat hívták meg, azokat, akik a teljesítményükben mindig a jobbak közé tartoznak – de akikkel szemben gyakran lejt a hazai politikai és közéletben a pálya.
Az OTP agrártanácskozásának moderátora, Kapronczai István ezúttal az egyes témakörök felvezetésére és rövid összefoglalására koncentrálhatott, mert az előadók igyekeztek megtartani a számukra meghatározott időt. Annyit azért lényegre törően hozzátett, hogy mi eddig a múltból építkeztünk a mezőgazdaságban, a jövővel kevésbé foglalkoztunk. Ez most meg kell, hogy változzon, a figyelmünket a jövőre, az élen járókra kell fordítanunk.
Az első blokkból Anthony Radev igazgató (SEED Nonprofit Zrt.) előadásából azt érdemes kiemelni, hogy a davosi megbeszéléseken az agráriummal is foglalkoztak, amire büszkének kell lennünk. Csak egy adalék: 2050-re, ami ma már belátható idő, az élelmiszerkereslet a világban 60 százalékkal lesz nagyobb a mainál, és azon belül 20 százalékkal több kalóriát kell előállítanunk, mint most. Az élelmiszer-pazarlás világszerte – és sajnos Magyarországon is – megdöbbentő mértékű: az EU-ban a gyártástól a kiskereskedelemig évente és lakosonként 175 kilogramm élelmiszer megy kárba és ehhez még a fogyasztók is hozzátesznek további 100 kilónyi veszteséget.
Az előadások második blokkjában az élelmiszergazdaság nemzetközi és hazai tendenciáiról szólt három előadás. Raskó György itt és egy héttel korábban, Prágában elhangzott előadását a Magyar Mezőgazdaságban később közöljük, ezért most Potori Norbert, az Agrárgazdasági Kutató Intézet igazgatójának és Éder Tamás, az Élelmiszerfeldolgozók Országos Szövetsége elnökének okfejtéséből emelünk ki néhány pontot.
Ők mindketten a hatékonyságot járták körül, néhol egészen sajátságos szempontokat bemutatva. Felhívták rá a figyelmet, hogy most elsőrangú feladatunk a jelenlegi relatív pénzbőség kihasználása, amit akkor tehetünk meg, ha nem bizonytalanítjuk el a termelőinket.
Integráció, és megint csak integráció. Ezt sulykolta előadásában Potori Norbert. A megteremtése nemcsak a gazdálkodás hatékonyságát javítja, hanem a technológiai és tudástranszfert is elősegíti. A búzatermesztésben szerinte Európa a mai szinten marad, tehát várhatóan lemarad. Sertéstartásban az öreg kontinens ma a legnagyobb, de már ott van mögötte az USA és Brazília, baromfiban pedig egyértelműen az USA és Brazília diktálnak. Nagyon oda kell figyelni az akvakultúrára, főleg annak a takarmány-előállítási részére.
A magyar mezőgazdaság és élelmiszeripar legutóbbi évi exportjának értéke 7,8 milliárd euró, az importja 4,7 milliárd euró volt. Ennek részletei sem mutatnak mindent tökéletesen, de a tendenciát azért igen: kivitelünk 85 százalékban az EU-ba ment, a maradék került harmadik országokba. Az export szerkezete (ez 2014- es adat): 33 százalékban gabona, 24 százalékban élő állat és hústermék, 13 százaléka étolaj, 12 százaléka friss- és fagyasztott zöldség volt. Meg kell említeni a bioetanolexportunkat, és a másodlagosan feldolgozott termékek közül a hobbiállat- eledelt és a dohánytermékeket is. A legújabb potenciális célpiacaink közé ma Svájcot, Norvégiát, Izlandot és a balkáni országokat sorolják. Az exportunkra vonatkozóan a világ több térségével kapcsolatban fölvetette az előadó a korrupciót, mint olyan tényezőt, amit megnehezíti ezt a munkát. Vajon kívülről nézve mi az ilyen térségek országai közé tartozunk (lásd Hillary Clinton megjegyzéseit), vagy tiszták vagyunk?
|
Szintén az első blokkban hangzott el Szabó István ügyvezetőigazgató-helyettes (OTP Bank) előadása, melynek témája a társadalmi és gazdasági kihívásokra adott pénzintézeti válaszok voltak. Minden megállapítása tényadatokon alapszik. Eszerint az elmúlt 26 évben a világ fejlett mezőgazdasága – amihez annak idején nagyon közel álltunk – elment mellettünk, tehát valamit nagyon elrontottunk. Konkrétan ez annyit tesz, hogy 1990 óta a magyar mezőgazdasági termelés 34 százalékkal zuhant, és 2014-re értük el az állattenyésztésben az 1960-as szintet. Előnyként könyvelhetjük el az EU-s pályázatokkal 2004 óta elérhető támogatásokat, amelyek értéke 2015-ben 600 milliárd forint körül alakult, és amiből 164 milliárd forint volt a nemzeti kiegészítés. Közben a magyar bankrendszernek is megvolt a maga nyűgje: a 2008-as pénzügyi gazdasági válság után 2010-ben jött a bankadó, 2012-ben a tranzakciós illeték, azután 2014–2015-ben megerősödő állami hitelpiaci szerepvállalás következett, ráadásul a hitelpiacon is megjelentek a taxisok Überjének megfelelői, az úgynevezett fintech cégek, amelyek a hagyományos pénzpiaci szereplők kiiktatásával kínálnak forrásokat. Az OTP nyolc agrárfinanszírozási területből vette-veszi ki a részét. Részt vett a reorganizációs, a tőkepótló és a közraktározási hitelezésben, bekapcsolódott a Gazdahitel nyújtásába, a SAPARD-finanszírozásba, a SAPS-előfinanszírozásba, a birtokfejlesztési hitelezésbe, részt vett az Agrár-Széchenyikártyában, az MFB hitelprogramjában, a zöldkártya-hitelben és az MNB Növekedési Hitelprogramjában. Az OTP Bank az agrárhitelezésben az átlagosnál nagyobb súllyal vesz részt a Dunától keletre található gazdaságok és gazdálkodó szervezetek finanszírozásában. Aki arra kíváncsi, hogy hol tartunk ma, globálisan az élelmiszertermelésben, az erről is részletes tájékoztatást kaphatott a rendezvényen. Például a világban, főleg Afrikában, rohamos földvásárlás kezdődött. E téren az olajban gazdag országok és Kína jeleskednek különösen. Nálunk a kedvező jegybanki alapkamat miatt (1,95%) egyelőre kegyelmi állapot alakult ki, nyugodtan mondhatni, pénzbőségben vagyunk – ami a bankszektornak jövedelemcsökkenést okoz a nagy likviditásbőséggel. Általános feladat itthon a kis- és középvállalatok (kkv) finanszírozása – ezen a tanácskozáson szerencsére senkinek nem kellett elmagyarázni ennek feltételeit. Az OTP Bank az agrárfinanszírozásban réspiacok megnyerésére játszik. Mint bank, ők is törekszenek a digitalizációra, javítani akarják az ügyfélélményt, de ezzel együtt úgy látják, hogy a személyes tanácsadás hamarosan felértékelődik. Mostanra az úgynevezett fintech vállalkozások 15-20 százalékot szakítanak ki maguknak a magyar agrárpiacból, viszont az OTP nem kíván ellenük ágálni, mert akkor úgy járnak, mint a taxisok. Szembemegyünk a világgal, ahol a mezőgazdaságban mindenütt a koncentráció jellemző, miközben mi a kisvállalkozásokat támogatjuk. Ezeknek megy a vidékfejlesztési támogatások 80 százaléka – és közben versenyképes agrártermelésről, feldolgozásról és exportról álmodozunk. Az agráriumunk jövőképét elnézve ez alapján be kellene végre látnunk, hogy nem vagyunk képesek a nemzetközi trendekkel szembemenni. Jön a koncentráció az agrár- és az élelmiszer-termelés és -forgalmazás minden területén. Miért is elemi érdekünk, hogy ezt a koncentrációt felismerjük? Erre a legjobb választ Darwintól kaphatjuk meg: a természetes szelekcióban nem a legerősebb, a legokosabb, hanem a változásokra legfogékonyabb maradhat életben! Túllépve a tanácskozás keretein, ezt azért is érdemes jól az eszünkbe vésni, mert gyakran hallani, hogy a mezőgazdaság GDP-ből való részesedése 3 vagy 4 százalékos – ám ez önmagában teljesen félrevezető. Észre kell venni, hogy ha jó évünk van, a mezőgazdaság akár 1-1,5 százalékponttal képes növelni az ország GDP-jét, fordított esetben pedig ugyanennyivel csökkenteni. Azt is jó, ha minél többen megjegyzik, hogy minden egyes mezőgazdasági GDP-százalékponthoz 11-17 százaléknyi agrobiznisz tartozik, ami jól mutatja a mezőgazdaság által gerjesztett egyéb teljesítményeket. |
Éder Tamás azzal kezdte, hogy ő nem tud semmi újat mondani, mindaz amiről beszél, évek óta érvényes. Az integrációról, az összefogásról beszélt, amire szívesen válaszolunk azzal, hogy a paraszt és a magyar zsigerileg önálló. Nem vagyunk együttműködőek. Érvényes ez a megállapítás a hollandokra és az amerikaiakra is, ám ott mégis irigylésre méltó az integráció. Elismerhetjük, hogy ez nem egy természetes együttműködési forma, de az üdvözüléshez nem vezet más út. Az együttműködést nálunk is csak gazdasági kényszer hatása alatt lehet megvalósítani, és ez ellen hat, amikor válsághelyzetekben az állam gyakran túlzott szerepet vállal magára a megsegítéssel. Az integrációba való belépés egyet jelent a transzparenciával, amit ma a TÉSZ-ek testesítenek meg a legjobban. Csakhogy nálunk ennek is ellenébe hat a szabályozás: ha magad árulsz, a 27 százalék áfát valamilyen módon zsebre teheted, míg aki belép egy TÉSZ-be, ezt a 27 százalékos előnyt semmiféle módon nem tudja kompenzálni. A kötöttségek és a költségek nem állnak arányban az előnyökkel.
Az állattenyésztési blokkban Horn Péter akadémikus (a teljes cikk később jelenik meg a Magyar Mezőgazdaságban) és Popp József egyetemi tanár (az ő írása már megjelent lapunkban) tartott érdekfeszítő előadást. A növénytermesztők közül Bedő Zoltán akadémikus értékelte a hazai növénytermesztést, mégpedig nemzetközi összehasonlításban. Hadászi László (KITE Zrt.) a precíziós gazdálkodás versenyképességre gyakorolt hatásait ismertette.
A tanácskozás összefoglalóját Benedek Fülöp elnöki főtanácsadó, az OTP Bank ügyvezető igazgatója tartotta. Mint elmondta, kifejezetten az volt a szándékuk, hogy a magyar agrárgazdaságot a világ és az EU eredményeihez viszonyítva értékeljük. Az a szellemiség, amiben a kormány meghirdette az agrár- és élelmiszerprogramját, nem a várakozásoknak megfelelően alakul. A transzatlanti szabadkereskedelmi megállapodás (TTIP) 2023–2025 táján várhatóan kézzelfogható valósággá válik, és az addig hátralévő idő kevés a felkészülésre. Emellett szinte minden előadó beszélt arról, hogy 2020 után várhatóan megszűnik a területalapú támogatás, valamilyen új típusú szubvencióra kell felkészülni. A jelenleginél sokkal több forrást kell juttatni a különböző agrárterületek hiányainak pótlására, elsősorban az élelmiszeriparban. A meghirdetett 80–20 százalékos támogatási arányról kiderült, hogy nem tartható, mert nem lesznek olyanok, akik igénybe tudnák venni. Csak a versenyképes, az összehasonlítást a világ legfejlettebb gazdálkodóival is kiálló kkv-k képesek igazán hatékony árutermelésre, de az ő esetükben is szükség volna integrációra. A vidéki lakosság megtartása is a mostaninál markánsabb támogatást kíván, bár ez nem a piaci szférára tartozik.
Az elmúlt 25 év alatt a világ elsuhant mellettünk. Kiderült, hogy megfelelő mennyiségű termék korszerű és hatékony előállítását csak erre alkalmas üzemektől várhatjuk. Legalább 1000 milliárd forint fejlesztés szükséges az élelmiszeriparban ahhoz, hogy a versenyképessége felzárkózzon a konkurenseinkhez. Az OTP Bank az agrárium minden szereplőjét hajlandó és képes hitelezni, és eközben az integrációra is nagyobb figyelmet kíván fordítani. A gazdákkal közösen gondolkodva, 10-15 éves távlatban, öt-hat évi előfinanszírozásban látják megvalósíthatónak a programokat. „Mi most sem kilenc góllal, sem kevesebbel nem vezetünk az agráriumban, de a vesztés számunkra semmilyen körülmények között nem lehet alternatíva!”
