Hegy- és dombvidéken a szakadó eső a nagy mozgási energiája miatt károsíthatja a felszíni növényzetet és az emberi alkotásokat. A kialakuló vízmosások fogyasztják az erdőket, pusztítják a talajt, majd a nagy mennyiségű lerakott hordalékuk is gondot okozhat. A felhőszakadások nyomán kialakuló áradat gyakran elmossa az erdei utakat, vasutakat is. Jó néhány éve a Börzsönyben még hidakat is romba döntött a megáradt Kemence-patak.
Az átlagosnál több csapadék feláztatja az agyagos talajokat, így az erős szél akár tövestől kifordíthatja a fákat. A kilencvenes évek közepén Erdélyben egyetlen novemberi éjszaka 20 perc alatt 2-3 millió köbméter fát döntött ki a szél az erősen csapadékos időszak után. A talaj felázása – különösen ha elmarad a téli fagy, mint az idén – erősen hátráltatja az erdei munkákat is. A fakitermelést egyebek közt azért is időzítik télre, mert a fagyott talajon komolyabb károkozás nélkül végezhető a munka. Az idei enyhe tél nem kényeztette el az erdőgazdaságokat.
A síkvidéki erdőterületeken megjelenő belvíz a folyószabályozás előtti időre emlékeztet. Az erek, a laposok megtelnek vízzel és megnehezítik az emberi tevékenységet. Az erdők emiatt ritkán pusztulnak ki, ha jól választották meg az ott élő fafajokat. Komoly gondot okozhat azonban, ha a táj nem megfelelő átalakítása vagy rossz használata miatt túl lassan vonul vissza a víz. A folyók hullámterében – a gátak közötti térben – álló erdők jól viselik, sőt igénylik is a rövid idejű elöntéseket. Baj akkor keletkezik, ha a medréből kiáradt víz megfagy, majd megmozdulva összetöri a fiatal erdőket. Ugyancsak pusztulást okozhat a vegetációs időben hosszan elnyúló magas vízállás. Ezt egyébként a vadon élő állatok is nagyon megsínylik. A hullámterekben végzett erdészeti munkák esetén az időzítés létkérdés, hiszen a tárolt faanyagot a megáradt folyók könnyedén elsodorhatják.