„Az ország leggyengébb adottságú területeinek egyikén, a Duna-Tisza közi homokhátságon gazdálkodunk, ahol meghatározó az erdei- és a feketefenyő, mellette a szürkenyár, valamint az akác alkotja az erdőket” – kezdte beszélgetésünket Fodor Mihály, a 13 500 hektáros „birodalom” vezetője. A Bugaci Erdészet igazgatója már fiatalon eldöntötte, hogy erdész lesz, a szakközépiskolát Szegeden, az egyetemet Sopronban végezte. Friss pályakezdőként fahasználati műszaki vezetőnek a Kiskunságba, Harkakötönybe került, 2002-ig vezette az ottani erdészetet. A KEFAG Kiskunsági Erdészeti és Faipari Zrt. erdészeteinek összevonását követően a Bugaci Erdészetet irányítja, amihez a korábban megkedvelt harkakötönyi terület egy része is tartozik.
Az egyik legnagyobb
A területe és az árbevétele szerint is az ország legnagyobb erdészetei közé tartozik a bugaci, a legtávolabbi pontjai között közel 60 kilométer a távolság. Kecskemét, Kiskunfélegyháza, Kiskunhalas, Soltvadkert négyszögében fekszik, s öszszesen 20 község határában gazdálkodnak. Nagy összefüggő tömbjeik – mint például Bugac, a maga 3000 hektárjával – és kisebb – néhány száz hektáros erdeik – egyaránt vannak.
Céljuk, hogy a romló környezeti tényezők – vízhiány, időjárási szélsőségek, a forró napok számának folyamatos növekedése – ellenére legalább olyan minőségű erdőket hagyjanak az utókornak, mint amilyeneket kaptak. Az erdészet „ereje” a kiváló kollégákkal megvalósított csapatmunkában rejlik. A 13 500 hektárból közel 800 hektár védett, vagy fokozottan védett terület, a Kiskunsági Nemzeti Park fennhatóságában. Ezen kívül 1100 hektárnyi Natura 2000-es területet kezelnek, a többi talajvédelmi és gazdasági erdő.
„A tatárjárás, majd később, a török megszállás után eltűntek az erdők az Alföldről” – idézte a múltat a szakember. Többször megvolt a szándék az Alföld újraerdősítésére, ami végül az 1950-es évek elején valósult meg. Trianon után „faínség” volt az országban – mivel az erdőterületeink 84 százaléka került a határokon túlra –, így ez is ösztönözte az erdőtelepítéseket. Az erdeiés a feketefenyő Alföldre kerülését kis vízigényük indokolta, ezek a fafajok a szárazabb homokon is megélnek.
Szűkében a víznek
„A feketefenyő évenként 200-250 milliméter vizet igényel, a szürkenyár ennek háromszorosát” – indokolta a választást az erdészeti igazgató.
Az erdészet faállományának közel ötödét kitevő akác a térség tűzifaellátásában játszik vezető szerepet. Ugyanakkor az alföldi parasztember a fán az akácot érti, amit nagyon sokféle módon tud hasznosítani.
„Gazdálkodásunkat a víz, illetve a vízhiány határozza meg” – jegyezte meg Fodor Mihály. A sivatagosodási folyamat a folyók szabályozásával indult el, majd azzal folytatódott, hogy a csatornázással a homokhátságról – ami 30-50 méterre emelkedik a Duna és a Tisza szintje fölé – levezették a felszíni vizeket. A sivatagosodást a szakember szerint a szénhidrogén-kutatás, a bányászat is meggyorsította, mert átütötték a vízzáró rétegeket. Emellett arról sem feledkezhetünk meg, hogy a rétegvizeket túlhasználták.
Saját csemetekert
A vágásforduló fafajtól függően 30-50 év, az erdőfelújításhoz maguk nevelik a szaporítóanyagot. A Bugaci Erdészet három csemetekertjéből nemcsak a saját, hanem a környék erdőgazdálkodóinak az igényeit is kielégítik. Bő évtizeddel ezelőtt a nagyobb támogatásnak köszönhetően jóval nagyobb volt az erdőtelepítési kedv. Abban az időben nem csupán csemetét értékesítettek, hanem évente 50-100 hektáron erdőtelepítést is végeztek a magángazdák megbízásából. A pályázat írásától, az erdősítésen keresztül, az ápolásokig komplex szolgáltatást nyújtottak. Bíznak benne, hogy az erdőtelepítési kedv a jövőben újra fölvirágzik.
Bugacon jelenleg évenként kétmillió csemetét nevelnek. A 280 hektárnyi erdőfelújítás alig harmada történik természetes sarjról, s a mesterséges felújításnál, ahol lehetséges, a fenyő helyett lombos fafajokat ültetnek. „A haszon nem csupán gazdasági lehet” – hangsúlyozta a szakember, az egyik legfontosabb eredmény, hogy sikerült a futóhomokot megkötni. Évszázadokkal ezelőtt többször is előfordult, hogy a kiskunsági homok beterítette Szeged városát. Ez ma már elképzelhetetlen. A levegő minősége is sokat javult. Nagyon fontos, hogy az erdősítéssel hazánk faanyag- ellátottsága magasabb szintre emelkedett, és az értékteremtés mellett munkát ad a helyben élőknek az erdő csakúgy, mint a fafeldolgozás.
Értéket teremtenek
Az erdészet saját raklapüzemmel rendelkezik, amit a gyenge minőségű szürkenyár és alföldi fenyő feldolgozására hoztak létre. Az első raklap 1984- ben került ki a telepről, ma évente 280 ezer darabot gyártanak Bugacon. „Egyedülálló a magyar erdőgazdálkodásban, hogy ekkora méretű üzem erdészeti egységen belül működjön” – magyarázta a szakember. Rugalmasan alakíthatják az alapanyag beszerzést, vásárolnak külső gazdálkodóktól, társerdészetektől, de a meghatározó menynyiség a Bugaci Erdészet által kitermelt fából származik.
A fűrészüzembe kerülő faanyagot maradéktalanul hasznosítják. A fő termék a rakodólap, a melléktermékként keletkező másod-, harmadosztályú deszkákat is értékesítik, akárcsak a képződő fűrészport és a szélanyagot. A kazánban az olcsó vágástéri hulladékot, a leeső kérget tüzelik el, s ezzel fűtik a két szárítókamrájuk mellett a környékbeli épületeket, irodákat is. A más célra alig hasznosítható szürkenyár feldolgozásával értéket teremtünk” – jegyezte meg Fodor Mihály. Az erdőgazdálkodás sajátossága, hogy elsősorban a fakitermelés időszakában – ősztől tavaszig – képződik bevételük, a fűrészüzemmel ez az időszak széthúzható. A 2004–2007 között megvalósult fejlesztéseknek köszönhetően a gazdasági válság ellenére a faiparuk is folyamatosan nyereséges.
Míg a fakitermelést vállalkozók, az erdőművelést közfoglalkoztatottak végzik, a faipari üzemben saját, állandó alkalmazottaik dolgoznak. A térségben több száz családnak nyújtanak megélhetést.
Mindenkit várnak
A Bugacon 1984-ben létrehozott Alföldfásítási Múzeum májustól szeptemberig ingyenesen látogatható. Ősszel már a 12. Kiskunsági Alkotótábort szervezik, néhány fafaragó és mintegy húsz festőművész részvételével. Minden egyes turnus kiállítással fejeződik be, amelyet a nagyközönség is láthat.
Részei az Országos Kékkör mozgalomnak, két szálláshelyükön – a Bugaci Vadászházban és a Bucka Szállón – kedvezményesen fogadják a turistákat. A Bucka Szálló 15 szobájában 39 embert tudnak elhelyezni. Vadászok, bakancsos turisták jönnek, de nyolcvan fős termükben kisebb lakodalmak, céges összejövetelek szervezésére is készen állnak. Saját konyhával rendelkeznek, ahol méltán híres, házias ételeket kínálnak a vendégeknek. Tavaly indult a „Kerekezz erdészekkel!” program Kiskunhalas és Bugac között, a kerékpárral megtett száz kilométeres út túlnyomórészt a cég erdein keresztül halad át. Hat éve diáktábort is szerveznek, a környékbeli általános iskolák ötödikes tanulói ismerkednek náluk az erdészszakmával és a céggel. Sok rendezvényt is támogatnak, jó kapcsolatokat ápolnak a környezetükben élőkkel, a szakmai és civil szervezetekkel.
Az erdészet önálló vízbázissal rendelkezik, melyből a saját felhasználáson túl a környék tanyáit, illetve Móricgát lakóit is ellátják ivóvízzel. A Bugaci Erdészet az ivóvíz arzénszintjének a leszorításában is úttörő szerepet vállalt.
Tízezer hektáros vadászterületük erdősültsége 67 százalék, mondta Fodor Mihály. Nagyvadas terület, ahol kiválóan érzi magát az őz, szép a dámvadállományuk, az elmúlt szezonban elesett trófeás bikák 74 százaléka érmet nyert. Állandó gímállományukból a közelmúltban lőtt legnagyobb trófeatömege 11 kilogrammot nyomott. A vaddisznó is állandó „vendég” erdeikben. Minden egyes vad kilövését értékesítik hazai és külföldi vadászoknak. „Alapvetően erdőgazdálkodók vagyunk, de a vadkárelhárító kerítés nélküli minőségi vadgazdálkodás is célunk” – hangsúlyozta a szakember.
Bugac az erdészet mellett lovasturizmusáról is híres. Három fogathajtó világbajnokot adott az országnak, Abonyi Imre, Juhász László és Kecskeméti László személyében. A térségben ma is pezsgő a lovasélet. Az állattenyésztéshez kapcsolódó népi hagyományok pedig ugyanúgy élnek, mint régen.
