A fiatal erdők fejlődését ellenőrző szemléken, az erdészeti hatóság adott területen illetékes erdőfelügyelője szakmailag értékeli az erdősítést, valamint az elvégzett munkákat. A szemlézett erdőrészletet a területet kezelő erdőgazdálkodóval közösen járják be. Megállapítják, hogy megvan-e a kellő számú csemete, vagy szükség van a pótlásukra. A hektáronként elvárt csemeteszám a felújítás módjától, a fafajtól és a termőhelytől egyaránt függ. Egy fokozatos felújítással kezelt bükkösben például a végvágás után 15 000 csemetének kell lennie hektáronként, amíg a mesterségesen ültetett hazai nyárasokban 4500 tő is elegendő.
A csemeték megfelelő eloszlása szintén fontos, és az is, hogy gátolja-e valami további fejlődésüket. Az egészségi állapotukat is felmérik, és jegyzőkönyvben rögzítik, ha az erdősítést valamilyen károsítás (pl. aszály, fagy, vadrágás vagy gombafertőzés) érte.
Ha az erdősítés megfelel a törvényben előírt – a csemeték tőszámára, eloszlására és a különböző fafajok elegyarányára vonatkozó – szigorú feltételeknek, és eléri a legalább 1,5 méteres átlagmagasságot, az erdőfelügyelő befejezetté nyilvánítja. Ennek a határidejét már előzetesen minden erdőrészletre megállapítják, és ha akkorra az erdősítés az erdőgazdálkodó hibájából nem felel meg a befejezési feltételeknek, a hatóság bírságot szab ki. A befejezés tehát fontos mérföldkő az erdősítés, és örömteli pillanat az erdész életében, de persze nem jelenti azt, hogy attól fogva magára hagyhatnánk a fiatal erdőt. A következő években is el kell végezni az ápolási, állománynevelési munkákat, hogy az erdősítés fafajai megfelelően fejlődjenek. A szakszerű munkát a befejezéstől számított ötödik évben, az úgynevezett revízió során ellenőrzi a hatóság.