A pocokkár az erdősítésekben nem tűnik fel azonnal, a felületes szemlélő akár észre sem veszi. Jellemző kárkép, hogy a pocok a csemeték főgyökerét a gyökfő alatt 3-4 centiméterrel megrágja, vagy teljesen átrágja, illetve a vastagabb gyökérzetről és a gyökfőről lehámozza, elfogyasztja a háncsot. A károsítás a már 5-6 éves erdősítésekben is súlyos lehet, mert az állatok a 2,5-3 centiméter átmérőjű gyökereket is elrágják. A megrágott csemeték az első nagyobb mennyiségű csapadékig vagy erős szélig állva maradnak, a magasabbak esetleg kissé megdőlnek, így távolabbról nézve nem tűnik fel a károsítás. A megérkező szél és csapadék aztán a fejlettebb károsodott csemetéket eldönti, a fiatalabbak ugyanakkor továbbra is a helyükön maradnak. A baj sokszor úgy derül ki, ha a járatok közelében lévő csemeték kézzel könnyedén kihúzhatók. Ezek nagy része életképtelen, mert gyökérfelületüket gyakorlatilag teljes egészében elveszítették.
A csemeték nagy részénél viszont a károsítás a gyökérzet részleges elvesztésében vagy a gyökérzeten, gyökfőn tátongó nagy felületű sebekben nyilvánul meg. Mi lesz ezekkel? Ez a következő néhány év időjárásán múlik. Erős nyári aszályok esetén biztosan elpusztulnak, kedvezőbb időjárásban egy részük túlélheti a károsítást.
A pocokjáratok mesterséges erdősítésekben a sorokat követik, természetes újulatokban egy-egy foltot lefedő hálózatot képeznek.
A Tamási Erdészet mintegy 250 hektár erdősítésében keletkezett jelentős kár, a károsítás mértéke több helyen meghaladja az 50 százalékot. Hasonló nagyságrendű károsítás még nem fordult elő a térségben. A további károsítás megakadályozására vegyszeres védekezésbe kezdtünk, ez azonban sok kézi munkát igényel, hiszen a hatóság által engedélyezett készítményt a lakott járatokba kell behelyezni és betaposni, hogy más állat ne férhessen hozzá. A kár pontos mértékét még nem ismerjük, de jól látszik, hogy az eddig károsított területek jelentős részén lesz szükség az első kivitel részbeni vagy teljes megismétlésére, a fennmaradó területen pedig sok fát kell pótolnunk. Mindez pedig az ápolási feladatainkat is több évre meghatározza. Kérdéses még, hogy mikor csökken arra a szintre a rágcsálók száma, hogy a pótolt csemete vagy makk nem „pocokeleségként” végzi? A vegyszeres kezelés eredményességét és a károsítók számának változását mintaterületek kijelölésével igyekszünk követni.
