Már a hely is mesébe illő: a Budavári Palota Oroszlános udvarából nyíló épületszárny ad otthont a nemzeti könyvtárnak, és benne a Restauráló és Kötészeti osztálynak. Vezetője, Érdi Marianne kísér végig a laboratóriumszerű termeken, s közben lendülettel sorolja „varázslásuk” műhelytitkait, érezni, hogy napokig tudná folytatni. Munkatársaival ismerniük kell különböző korok gyakorlatát, a papírgyártás, a tinta, a kézírás, a nyomtatás, a könyvfűzés, -kötés minden csínját-bínját, a művészeti korszakokat, stílusokat, hogy egyáltalán hozzáfoghassanak a restauráláshoz.
Az asztalon hatalmas fóliáns: Psaltérium Romanum, énekeskönyv 1690-ből. Feltűnően jó állapotú, mert minőségi, rongyból készített, kézzel merített papírra nyomták. A lapokon átnézve látszik a merítőszita bordázata és a papírmanufaktúra vízjele is. Ám az 1800-as évektől a nagyipari papírgyártás már nem győzte ronggyal, így az alapanyagot olcsó facsiszolattal keverték. Feldolgozáskor a papír savas kémhatásúvá vált, a cellulóz leépült benne, idővel ez a rossz minőségű papír megsárgult, töredezett – magyarázza a szakember.
De más veszély is fenyegeti a könyveket. Ázott, foltos, penészes könyv kerül elő, amelyet még az egér is alaposan megrágott – apró fogainak nyoma a kötéstáblán. A kötet selmecbányai kiadású bányászati szakkönyv 1811-ből. A penész a legalattomosabb kártevő – mondja a restaurátor. Nemcsak megeszi, szinte fölbolyhosítja a papírt, de az emberre is veszélyes. Az ilyen könyvet nem tanácsos lapozgatni, mert a spóra parányi, és szétszóródik a levegőben. Belélegezve a tüdőbe kerül, és súlyos betegséget okozhat. Nem véletlen, hogy munka közben légfüggönyös elszívópultot és védőmaszkot használnak az aktív penésztelepek ellen.
Olyan felbecsülhetetlen értékű kuriózumok, mint Mátyás király legendás Corvinái is megszenvedték a mostoha tárolást. A 80-as években indult Corvina-programban hosszú évek munkájával állították helyre a pompás kódexeket, amelyek az Egyetemi Könyvtár raktárában várták sorsukat, miután az 1800-as évek végén hosszas hányattatás után visszakerültek Törökországból. A nedves pincék sokat ártottak a muzeális kincseknek, ráadásul, mielőtt visszaadták, sajnos átkötötték a könyveket török kötésbe, így a csodálatos, eredeti díszkötések örökre elvesztek. A restaurált Corvinákat trezorban őrzik, de júniusban kiállítás nyílik hasonmásokból és fotókból.
Más becses, ritka könyv is átmegy a restaurátorok kezén. Schedel Nürnbergi Krónikája 1493-ból az egyik leghíresebb ősnyomtatvány, benne a Buda városát ábrázoló első fametszettel. A Zirci Apátság tulajdona, ott is kiállításra szánják. Nyelvemlék- kiállítás alkalmából került pár éve a restaurátor-műhelybe a sepsiszentgyörgyi Székely Nemzeti Múzeumból az Apor-kódex is. Különlegessége, hogy a legkorábbi magyar bibliafordítás fennmaradt részleteit, az ún. Huszita Bibliát is tartalmazza. E könyvön jól látható egy másik károsodás: a házi keverésű, korabeli tölgyfagubacstinta csersavtartalma átmarja a papírt, így egész sorok vesztek el a szövegből. Ez a fajta veszteség általában már visszafordíthatatlan, de meg lehet állítani a további károsodást. A savtartalmat semlegesíteni kell, és megkötni a felesleges vasionokat. Az Apor-kódexet heroikus küzdelemmel állították helyre. Hogy olvasható legyen újra, a restaurátor egyenként egészítette ki a lapokon a betűket. Különböző színű papírokat készített, amelyekből szöszmösznyi darabokat szaggatott ki szikével, s pöttynyi ragasztóval rögzítette őket a helyükön. A világos betűszárakhoz világosat, a sötéthez sötétet választott. Másfél évnyi munkával sikerült megmenteni az értékes kéziratot.
Romlandó, természetes anyagokból készültek ezek a szépséges könyvek. Törvényszerűen pusztulnak, árt nekik a pára éppúgy, mint a napsütés, az UV-sugárzás. Rontják a gombák, rovarok, rágcsálók. A restaurálás célja, hogy megállítsa a kóros folyamatokat, és kiegészítse a fizikai hiányokat jó minőségű, természetes anyagokkal. Így remélhetőleg újabb századokra meghosszabbítjuk a könyvek életét – mondja Érdi Marianne.
A gyakorlatban ez meglepően egyszerű, ám hihetetlenül felkészült és aprólékos munkát takar. Az első lépés a száraz tisztítás: radírozás, ecsetelés. Miután szétszedik lapokra a könyveket, a penésztelenítő gépben kisöprögetik. Utána nagy „mosogatómedencében” jön az áztatás. Ecsettel, ökörepe szappan habjával tisztogatják. Vízben kimossák a savas vagy elszínező anyagokat, amelyek nem odavalók. Előtte ellenőrizik, maga a festék nem oldódik-e. Ha igen, különböző vegyszerekkel fixálják. Régi metszeteket gyakran csúfítanak barna pöttyök, foltok. Ha nem elég a mosás, jöhet a folteltávolító, pl. a hidrogénperoxid, persze lúgos környezetben, hogy ne roncsolja tovább a papírt. Többször öblítik, szárítják, desztillált vízzel permetezik, majd lepréselve kisimítják a lapokat. Látványos az eredmény! Nem törekszenek teljesen új hatásra, hagyják, hogy a papír patinája megmaradjon.
Ha a lapok hiányosak, a papírkészítés technikáját követve javítják. Cellulózmorzsákból vízzel papírpépet turmixolnak, színezik, majd a híg masszát kiskanállal öntögetik a laphoz. Nagy rutin kell ahhoz, hogy pontosan felmérjék, mennyi anyagra lesz szükség a teljes könyv kipótlásához. A szöveg, az illusztrációk, a kézzel festett iniciálék gondozása külön fejezet. Mint ahogy a könyv újrafűzése is a korhű fűzőállványon, régi mesterek módjára: kenderzsineg bordára varrva vékony lencérnával az íveket, türelmes, finom munkával, mutatja Doublinszki Éva. A kötés önálló művészet. A bükkfa kötéstáblákat aranyozással, nyomással, festéssel díszített bőrrel borították. Különböző korokban különböző módon. Míves rézcsatokkal, veretekkel ékesítették, a gerinc lezárására oromszegélyt hímeztek. Egy-egy művészi kötés újjáalkotása akár 500 munkaórába is telhet.
Sokféle tudást egyesít a restaurátorok munkája. Most mégis bajban a szakma, nem látják az utánpótlást – mondja búcsúzóul a házigazda. Én pedig azon tűnődöm, bibliofil, könyvszerető embernek létezhet-e vonzóbb szellemi kaland, nagyobb megtiszteltetés, mint napról napra kézbe venni a tudás tárgyiasult műkincseit. Olyan szépségeket, amelyeket más földi halandó legföljebb távolról, múzeumi vitrinben csodálhat meg nagy ritkán.