A fényszennyezés az égbolt mesterséges megvilágítása. A leggyakrabban a közvilágításból ered, amikor nem megfelelően állítják be a lámpatesteket, és azok nem csak lefelé szórják a fényüket. Ezzel ráadásul energiát is pazarolunk. Emellett az épületek díszvilágítása és az ipari területeken gyakran használt nagy teljesítményű reflektorok okoznak számottevő szennyezést.
Zsugorodik
A fényszennyezés elleni harc a csillagászat céljait szolgálja, hiszen a távcsöveket vagy más műszereket nem lehet megfelelően használni, ha az obszervatóriumhoz közeli területeket erősen kivilágítják. Ha egy város peremén felnézünk az égboltra, jó esetben is csak néhány száz csillagot láthatunk, a belvárosban pedig már szinte semmit sem észlelhetünk belőlük. Az átlagos magyar falvakban még szerencsésebb a helyzet. A fényszennyezés terjedésével a csillagos égbolt egyre nagyobb részét veszti el az emberiség, s így a csillagászok kutatási területe is zsugorodik.
A növény- és állatvilágra ugyancsak kedvezőtlenül hat a fényszennyezés. Az éjszaka mozgó rovarokat a mesterséges világítás csapdába ejtheti, hiszen azt úgy értékelik, mintha a Holdat látnák, így felé röpülnek. Már gyermekkorunk óta tudjuk, hogy „a Hold követ minket”. Ez azért van, mert olyan messze, körülbelül 400 ezer kilométerre van tőlünk, hogy ehhez képest az a pár száz méter, amit haladunk, elképesztően kevés. Tehát ha egy rovar a Holdat tekinti viszonyítási pontnak, akkor mindig azonos irányba kell haladnia, hiszen mindig ugyanúgy látja maga előtt. De ha a rovar közelébe kerül egy fényforrás, akkor ahhoz valószínűleg spirális Látjuk-e még a Hadak Útját? pályán fog közelíteni. Igyekszik minél közelebb jutni hozzá, ezért megégetheti magát, vagy olyannyira kifáradhat, hogy elpusztul, vagy ragadozók áldozatává válik. A hazánkban élő több mint 300 védett rovarfajból mintegy 30 fokozottan védett, s közülük minden harmadik éjszaka repül. A fényszenynyezés így a védett és fokozottan védett fajok számát csökkenti, miközben a nem védett állatokból is sok áldozatul esik.
A madarak közül leginkább a költöző fajok pusztulnak el fényszennyezés következtében, amikor vonulásaik során a kivilágított magas épületek reflektorai elvakítják őket. Van olyan amerikai nagyváros, ahol este 10 óra után kikapcsolják a reklám- és díszkivilágítás nagy részét, mert a fölötte szálló madarak millióiból minden ötvenedik odaveszett.
Elgondolkodtató
Élettani szempontból minden bizonnyal ránk, emberekre is rossz hatással van a fényszennyezés. De kultúránk is komoly veszteséget szenved miatta, hiszen elveszítjük a csillagos égbolthoz kapcsolódó hagyományok, szokások egy részét. Például a Tejutat a városokból ma már nemigen láthatjuk. Régen eleinknek természetes volt, hogy bárhol tekintenek fel az égboltra, látják a csillagokat, s ennek hasznát is vették. Például a Sarkcsillag mutatta számukra az északi irányt, a Nagy Göncöl segítségével könynyen megtalálták a Sarkcsillagot.
Már az egyiptomiak is hasznosították csillagászati tudásukat, hiszen a Szíriusz (a Nagy Kutya csillagkép legfényesebb csillaga) első megjelenéséből tudták, hogy a Nílus hamarosan áradni fog. A régi emberek megpróbálták a maguk módján megmagyarázni az égbolton látottakat. Ebben gondolati rendszerük – világképük – segített. Így például a Tejút, mely a tiszta égbolton nagyon jól látszik, szinte minden nép gondolatvilágában fontos szerepet töltött be. Bár a görögöktől származik a Tejút elnevezés, az egyiptomiak is a tejjel, a termékenységgel hozták összefüggésbe. De a különböző indián törzsek meséiben is szerepelt a Tejút: az egyikben például a kutya ellopta a kukoricalisztes zsákot, s a kiszóródó szemekből lett a tiszta éjszakai égbolton megfigyelhető felhőszerű sáv. Nálunk, magyaroknál is komoly szerepe volt a Tejútnak: Székelyföldön a mai napig is gyakran Hadak Útjának nevezik, mivel a legenda szerint, ha a székelyek bajba kerülnek, a Hadak Útján jönnek segítségükre Csaba királyfi seregei. A csillagos égbolt látványa szinte mindenkiben gondolatokat ébreszt, és egyben legendák, mesék forrása is.
Nappal is
A fényszennyezésektől mentes területeket ma már különböző szervezetek is igyekeznek megóvni, köztük a Nemzetközi Csillagoségbolt Szövetség. Annál lehet pályázni az úgynevezett Csillagoségbolt-park címre, ha az adott terület megfelel a szigorú feltételeknek. Nálunk a Zselic 2009-ben nyerte el ezt a minősítést, de azóta is folyamatosan ellenőrzik az esetleges fényszennyezettséget, s az adatokat évente összesítik. Azok alapján módosulhat a besorolás, a cím tehát nem örökre szól. Hazánkban mindössze két terület felel meg a Csillagoségbolt-park minősítésnek, a másik a Hortobágyon található. Ezeken a helyeken általában szabad szemmel is sokkal többet lehet látni, távcsővel nézve azonban a „pacákból” kirajzolódik a sok-sok csillag.
Megfelelő távcsővel nappal is csillagászkodhatunk. Az emberi szemnek „láthatatlan” hullámhosszakon, például az úgynevezett rádiótávcsövekkel az egész csillagos égboltot láthatjuk akár nappal is. De ilyenkor közel sem azt a képet kapjuk, mint szabad szemmel egy fényszennyezéstől mentes éjszakán – az érintetlen természetet nem pótolhatja semmiféle technikai megoldás.
Fotó: Schmall Rafael
Fényesség szerint Régebben a csillagokat fényerejük alapján hat osztályba sorolták. De mivel ahány emberi szem, annyiféleképpen érzékeli a fényt, így mára nem ezt a módszert alkalmazzák, hanem műszerekkel a csillagok fényességét mérik, s ez alapján csoportosítják ezeket az égitesteket. Az erdészek, vadászok sok időt töltenek kint a szabadban éjszaka is, így általában jobban ismerik az égboltot. A sötétben, esetleg a magaslesen ülve hullócsillagokat, tűzgömböket (fényes meteorokat) is gyakrabban láthatnak. |
