Lapszemle

Kőkemény izommunka

Aki valaha próbált lovagolni, tudja, hogy ez a hobbi kőkemény sport, a nyeregben nem csak ücsörög az ember, hanem folyamatos izommunkát végez. Egy jól képzett lovas testileg és lelkileg egyaránt kikapcsolódik egy-egy túra során.

Az apróbb testi hibák (hanyag tartás, gerincferdülés, lúdtalp, izomgyengeség, ízületi szabálytalanságok) helyrehozására tökéletes sport a lovaglás. A gerincoszlopot érintő elváltozások, az ízületi kopások, meszesedések kialakulásának megelőzésében szintén segíthet, szimmetrikusan építi az izomtömeget. A lóval töltött idő, a természetben tett kirándulások, a tereplovaglás pszichés és szellemi fejlesztő hatása különös figyelmet érdemel, nem véletlen, hogy a gyógyterápiák között is megkülönböztetett szerepet tölt be.

A ló egyenletes, ritmusos mozgása a nyeregben ülő ember minden testrészét megmozgatja. Az ízületek a medencénél, a gerincoszlopnál és a vállaknál mozgékonyabbak, lazábbak lesznek, a mozgás szabályozza a gerinc menti izmok tónusát. A lovaglás javítja a mozgás- és térérzékelést, a nyeregben való felállásleülés (könnyű ügetés, tanügetés, vágta, kétpontos ülés) fejleszti a láb-, hát-, has- és karizmokat. Lovaglás közben állandóan dolgozik egyensúlyozó szervünk is, ezzel magyarázható, hogy az agyhoz kötött számolási, olvasási, beszéd- és íráskészség is erőteljesen fejlődik. A nyeregben megszokott egyenes tartás, helyes lovaglóülés a hátizmok erősítésén túl könnyíti a légzést. A ló már pusztán jelenlétével is nyugtatóan hat. Nyeregbe ülve az ember határozottságával, magabiztosságával azt sugallja, hogy tudja, mit csinál, és az állat erre bizalommal válaszol. A lóval szemben alázatosnak, türelmesnek kell lenni, így az testi erejével nem sodorja veszélybe lovasát. Felelősségérzet, önbizalom alakul ki a közös munka alatt, az összpontosítás pedig minden külső tényezőt, gondot kizár, így oldja a stresszt, a szorongást. A tereplovaglás során pedig a természet nyújtotta szabadságot is átéli a ló és lovasa.

Csak kobakkal

Lovasoktatást a legtöbb lovardában hatéves kortól vállalnak. Az oktatás futószáron kezdődik, majd osztályban lovaglással folytatódik a karámon belül. Terepre csak technika tökéletes elsajátítása után lehet kilovagolni. A kezdő lovasnak a koponyáját védő kobakra mindenképpen szüksége van. A lovaglócipőnek mindig van sarka, hogy ne csússzon előre a láb a kengyelben, és érdemes hosszú szárú zoknit vagy csizmát viselni, hogy a kengyelszíj ne vágja a vádli bőrét.

A lovas (hippo) terápia egyfajta neurofiziológiai gyógytornás kezelés. Általában fizikoterápiás céllal használják, a testtartás javítására, gerincproblémák orvoslására, mozgásszervi betegségek rehabilitációjára. A gyógypedagógiai lovaglás a pszichés zavarok kezelésében segít, a ló gondozása a magatartászavarok, viselkedésproblémák megoldását könnyíti meg, míg a lovaglás fizikailag erősít. Rendkívüli a hatása az értelmileg visszamaradott, tanulási nehézségekkel küzdő, autista, hiperaktív embereknél, de az érzékszervi képességek sérülésekor (látás- vagy hallásproblémák) szintén szívesen használják. A lovas terápiával foglalkozó intézményeket és személyeket a Magyar Lovasterápia Szövetség Alapítvány tömöríti (www.lovasterapia.hu).