Méretesebb rigó nagyságú, de lazább tollazata és hoszszabb szárnyai és farka miatt nagyobbnak néz ki. A felnőtt madár feje, nyaka és háta halvány rozsdabarna, legyezőszerűen széttárható tollbóbitájának a vége fekete. A szárnyait és a vállát fekete és krémfehér sávok keresztezik, a faroktollazatát fehér szalag díszíti.
Vonuló faj, a telet Afrika trópusi területein tölti. A hímek március végén, április elején, a tojók valamivel késôbb érkeznek vissza. A költőhelyének kiválasztásában nem válogatós, és az 5-8 világoszöld vagy szürkéssárga tojásokat többnyire az odúk, üregek, sziklarepedések csupasz aljzatára rakja. A fiókák és a kotló tojók fartőmirigyei bűzös váladékot termelnek, ezzel az odúba hatoló ragadozókat, nemkívánatos betolakodókat fogadják, kiválóan célozva. Ezért is nevezik egyes tájakon büdös bankának vagy fostos bugybókának is.
Állati eredetű táplálékát rendszerint nyílt helyeken, a földön lépegetve keresi, minden talajon mozgó bogarat, hernyót, kisebb csigát felkap. Állománya egész Európában lassan csökken a nagyüzemi mezőgazdálkodás, és intenzív vegyszerhasználat miatt is. A hazai állományt 10- 17 ezer párra becsülik.
Fotó: Molnár Gyula
