A fás szárú növények a szár másodlagos vastagodása eredményeként a mérsékelt égövben jellegzetes évgyűrűszerkezetet növesztenek. A trópusokon élő fák is kialakítanak hasonlót, de azt nem az évszakok váltakozása váltja ki, ezért növekedési gyűrűknek nevezzük. A másodlagos növekedés a kambiumsejtek osztódásának köszönhető. A kambiumgyűrű tavasszal létrehozza a korai pásztát, amelyet többségében szállítósejtek alkotnak, míg a nyár folyamán a kései pászta alakul ki, zömmel szilárdítósejtekből. Télen a kambium nyugalmi állapotban van, azaz ebben az időszakban szünetel a sejtosztódás, így az évgyűrűk kialakulását a kambium működésében fellelhető aktív és passzív szakaszok váltakozása adja.
A vastagsági növekedés eredményeképpen a kialakuló fatörzs részei bentről kifelé haladva: fatest, kambium, háncs és héjkéreg. Ezek közül szabad szemmel a fatestet, a háncsot és a héjkérget látjuk. A kambium ugyanis olyan vékony (egy sejtsor vastagságú), hogy csak mikroszkóppal észlelhető. A fatest további részekre osztható; a belső évgyűrűk alkotta gesztre, ahol nincs nedvkeringés, és külső évgyűrűkből álló szíjácsra, ahol a nedvek szállítódnak a gyökerektől a lombok irányába. Némely fafajoknál (pl. tölgyek) ez színében is elkülönül.
Az évgyűrűszerkezet kialakulását, pontosabban annak jellegzetességeit, a fafajon kívül a növekedési körülmények is jelentősen befolyásolják. A klíma, a földrajzi viszonyok, a termőhely, a terület lejtése, vízgazdálkodása igen fontos jellemzők az évgyűrűszélesség, a korai és a kései pászta arányának képzésében. Ahol rövidebb, hűvösebb a nyár, ott sűrűbb az évgyűrűszerkezet, ami lassabban növő, de kedvezőbb tulajdonságú építési faanyagot eredményez. Mindezeken túl az időjárás is, valamint a fa helyének közvetlen környezetének jellemzői, például a növőtér vagy az erdő egészségi állapota is befolyásoló tényezők. A fák évgyűrűiből emiatt következtethetünk a régmúlt időjárási szélsőségeire, ezzel foglalkozik a dendrokronológia.
A faegyed számára ideális környezetben az évgyűrűszerkezet szabályos lesz. A természetben azonban ez ritka, nagyon sokszor elváltozások figyelhetők meg a fatest szerkezetében, például külpontosság, kettős bél, különböző méretű göcsök, vaseresség, ferdeszálúság. Már a törzsön, vagy a gyökéren okozott kicsi sérülés is utat engedhet a gombakórokozóknak. Még el sem kezdődik a tényleges károsítás, már tudjuk, hogy gombakárosító van a fában. Erre utal például az álgesztesedés, amikor a fa a szállítószövetek elzárásával szab gátat a betolakodó gyors terjedésének.
