● Csalóka a kellemes tavaszidő: régmúltnak, szinte valószerűtlennek festi a jégpáncél pusztítását. Pedig nincs még messze mögöttünk a dráma, mint ahogy a tévés tematikus nap sem.
– Izgatottan vártuk az adás napját, ami egyben a meteorológiai tavasz kezdete is volt. De mivel az elmúlt évekből emlékszünk márciusi hótorlaszokra, „megrendeltük” a szép időt, és az égiek velünk voltak – mondja Siklósi Beatrix.
● Idézzük vissza a kezdeteket, amikor megszületett a döntés, hogy a közmédia az erdőkért szóljon! Nyilván nagy súlyt adott a témának a köztársasági elnök kezdeményezése.
– Klasszikus felkérés jött , és az első véleményünk az volt, hogy hál’ istennek, ez olyan téma, ami tényleg mindenkihez közel vihető. Az erdő közös kincs, függetlenül kortól, nemtől, politikától. Kirándulás, madárdal, erdőillat, gyerekzsivaj a fák között – erre fogékonyak az emberek. Mikor elmondtuk a kollégáknak, mire készülünk, ők is örömmel csatlakoztak. Összeültünk, gondolkodtunk, ki mit tud hozzátenni. Mindenki hozta az ötleteit, pályája során gyűjtött tapasztalatait, kapcsolatait. Nemcsak a károkról akartunk szólni, de az erdő sokszínűségéről is. Így kapott szerepet az irodalom, a zene, szórakoztatás is, hogy minél több nézőt bevonzzunk. Papp János színművész híres természetjáró, gyönyörűen tolmácsolta Az erdő fohászát, és vendégünk volt Für Anikó is. Bizonyára hat a nézőkre, ha népszerű művészek vallanak a saját erdei szenvedélyükről. Nekem is meglepetés volt például, hogy Novák Péter, vagy Mezei Dániel kollégánk milyen lelkes „zöld”.
● A lelkesedés lendülete mellett hogyan készült fel a stáb „erdőtanból”?
– Tematikus napot készítve nem gondolhattuk magunkról, hogy mindent tudunk – feleli Csizmár Edina. Fontos, hogy szakszerű segítőnk volt Lomniczi Gergely, az Országos Erdészeti Egyesület főtitkára személyében. Ha bármiben elakadtunk, elbizonytalanodtuk, rögtön hozzá fordultunk pontos információkért. Sűrűn találkoztunk, és napi forródrótkapcsolatban álltunk. Volt kérdésünk bőven, még a szakmai kifejezéseket is le kellett „fordítani”, hogy értsük, és tudjuk közvetíteni a nézőknek. Együtt találtuk ki az adományvonalat is. Ennek pedig az volt az előzménye, hogy sok ember akart bekapcsolódni, odamenni a károsult erdőkbe, tevőlegesen segíteni. Többen kerékpárral akartak nekivágni. Ez veszélyt rejtett, le kellett róla beszélni az önkénteseket. De hogy valami lehetőségük mégis maradjon a szolidaritásuk kifejezésére, létrejött az adományvonal, amelyen egy hívással egy facsemete árát lehetett küldeni.
● Célba talált a gesztus, nem volt félreérthető?
– Lomniczi Gergely és a minisztérium illetékesei is kezdettől fogva egyértelművé tették, hogy a helyreállítás állami feladat, és megvan rá a fedezet. Mi is mindig elmondtuk, hogy nem a pénz a lényeg, az csupán jelképes összeg, amellyel önkéntes alapon hozzájárulhatnak a helyreállításhoz, ha arra van igényük.
● Hogy személyesen megélhessék a részvételt, mint a szimbolikus állatkerti örökbefogadásnál?
– Pontosan. Szerettük volna ezt a tematikus napot a szépség és a praktikum szempontjai szerint „összegyúrni”, hogy lélekemelő, mégis hasznos legyen – fűzi hozzá Siklósi Beatrix. Pár nap alatt több mint negyvenezer hívás érkezett a csemetevonalra. A személyességet szolgálta az is, hogy fényképeket kértünk kedvenc fákkal. A rengeteg szelfi ből a műsorban felépítettük a „digitális erdőnket”. A játék megmozgatta az embereket, küldtek történeteket, saját verset, sőt, egy faiskola a csemetefáiból is felajánlott.
● Egy egész napos műsorfolyam, a maga technikai buktatóival, komoly szervezést igényel. Hogy mást ne mondjunk, olyan helyekről is tudósítani kell, ahol nincs térerő.
– Nagy gyakorlatunk van többhelyszínes műsorok készítésében. Az erdőkben sokszor nincs térerő, de felvesszük ott is az anyagot, majd elmegyünk, és megkeressük a legközelebbi pontot, ahonnan föl tudjuk játszani. Így pár perces csúszással már láthatja a néző a tudósítást. Persze előtt e kimennek a műszaki kollégák, és a terepen megnézik, bemérik a helyszíneket. Pontos forgatókönyv készül, hová, mikor kell kapcsolni a stúdióból. Volt a természetben is egy fő helyszínünk, Apátkúton, csodaszép környezetben. Nyolcan kucorogtak egy szűk közvetítőkocsiban, de észrevettem, milyen derűs az arcuk, mert olyan közegben készített ék a műsort, ami eleve jó hangulatot teremtett . Napsütés, fák, patak, a pisztrángos. És az erdészek is, akikkel sokat beszélgett ünk, behoztak ebbe a gépiesített művilágunkba valami olyan nyugalmat, természetességet, ami egyik percről a másikra átragadt ránk. Áder köztársasági elnök urat is megérinthett e a környezet. Ő visszafogott , tartásos ember, de ott feloldódott , sokat mosolygott , nevetett . Imádja a természetet, a vizet, nagy horgász.
● Tévésként valamelyest meg kellett tanulnotok „erdészül”. Hogyan ment a ráhangolódás?
– Nagyon jól! – bólint Csizmár Edina. Sokat tanultunk tőlük a természetről. Mindenben segítettek. Az „erdőmentésen” túl talán nekünk is sikerült a műsorban megmutatnunk, hogy az erdészszakma milyen sokrétű, és néhány tévhitet is eloszlathattunk. Az együtt működésünk nem ért véget a tematikus nappal, a jövőben is követni, és amiben tudjuk, támogatni szeretnénk az erdészek munkáját. Hadd áruljam el, utóbb mi, tévések is kaptunk egy meglepetés-facsemetét Zambó Pétertől, az erdészek kedves gesztusaképp – folytatja Siklósi Beatrix. Több ötletünk is van a 2015-ös év fája, a kis kocsányos tölgy „ünnepélyes” elültetésére, de addig is nagy szeretett el gondozzuk erdészbarátaink ajándékát.
● Milyen mérleget vontatok a jeles nap nyomán? Mi a hozadéka ennek a valóban széles összefogásnak?
– Mindig érdeklődéssel várjuk a visszajelzéseket. A nagyszámú hívás azt mutatja, hogy jól fogadták a nézők a műsort. De hogy hosszú távon ezek a szép, lelket melengető gondolatok hogyan épülnek be, azt még nem lehet lemérni. Bízunk benne, ha sok hasonló műsort készítünk, hatásuk előbbutóbb érezhető lesz. Meggyőződésem, hogy nem nekünk kell eldönteni, mire van a nézőknek szüksége. Ha megkínáljuk őket tartalmas és érdekes témákkal, ki fog derülni, hogy nem csak a felszínes, ócska, látványdolgokra rezonálnak. A nap fogadtatása is azt jelezte: már telítődtünk a sok lelkiszellemi környezetszennyezéssel. Az ember ösztönösen kívánja, hogy végre valami nemesebbet, valami tiszta, szép egyszerűt lásson – és erre a természet kiváló!
