A madártojások mérete, színe, formája és súlya fajonként változik – olyannyira, hogy a tojástan szakemberei (oológusok) különböző mérőeszközökkel és módszerekkel még a tojáshéj töredékének alapján is megállapítják, melyik fajtól származik. Ilyenkor figyelembe veszik a tojás hossz- és szélességtengelyét, illetve ezek arányát, s azt, hogy a különböző héjrészek milyen fokban görbülnek.
Nem mindegyik kerek
A tojások formája nagymértékben függ az adott faj testfelépítésétől és életmódjától, valamint a környezettől. Így például a gulipán tojása körte alakú, azaz csúcsos, mivel a földön fészkelő madár igen sekély talajmélyedésbe tojik, ahonnan a „hagyományos” formájú tojások nagy eséllyel szanaszét gurulnának a forgatásukkor. A körte alakú tojások a gurulás helyett csak egy kisebb sugarú kört tudnak leírni. Az odvakban vagy jól megépített fészkekben költő fajok tojásai ugyanakkor sokkal gömbölydedebbek.
Változhat a színe
A fajfenntartáshoz fontos, hogy a talajon szabadon fészkelő madarak tojásainak színe belesimuljon a természetbe. Gyakran barnás vagy zöldes az alapszínük, rajtuk apró pettyekkel, foltokkal, csíkokkal. Ezek a mintázatok még a tojómadárban keletkeznek a tojáshéjon a vörösvértestek elbomlása során kialakuló egyik alkotórészből. De a kotlás során is változhat a tojáshéj színezete, hiszen a madarak olykor szenynyezett lábbal/tollazattal ülik meg őket. A kacsákra és a libákra például jellemző, hogy kikelés előtt már iszappal, sárral „díszítettek” a tojások. Más esetekben, mint például a búbos vöcsöknél, a frissen tojt halványkék tojás színe a kotlás folyamán általában sötétbarnára változik. Ez utóbbi szín azért kedvező, mert a vöcsökfélék, amikor elhagyják kotlás közben a fészket, rothadó növényi anyagokkal takarják be azt.
Az odúban költők jellemzően világos színű, gyakran hófehér tojást tojnak, hiszen így a kotló madarak könnyen rátalálhatnak a tojásokra. Mindez azonban hosszú evolúciós folyamat eredménye.
Sok táplálék – sok tojás
A fészekaljban lévő tojások száma nagymértékben függ a faj életmódjától: a rövid életű, gyakori zsákmányfajok általában többet tojnak, de ezt befolyásolhatja a madár életkora, a költés időpontja és a fészekaljak száma, valamint a rendelkezésre álló táplálék mennyisége. Amikor például sok a mezei pocok, a gyöngybagoly gyakran 9 fiókát is felnevel, s kétszer költ egy évben, míg ha szűkös a zsákmány, egyáltalán nem nevel utódokat.
Fotó: Bécsy László
