Léránt János: Nyalábok
A hajnali, kora reggeli fényeket különösen szeretem fotózni. Egy erdőkép, egy csodaszép vad, egy tavaszi virág makrója – az erdei fények mellett ezek is mindig lázba hoznak. A legszebb fényeket a tavasz és az ősz kínálja, és a látványra sosem lehet előre felkészülni. Ez a Zajk környéki fotó is véletlenül sikerült, bár azt mondják, véletlenek nincsenek. Emlékeim szerint egy novemberi reggelen készült a kép, vágástakarításkor. Hatalmas szerencsém volt – és nemcsak azért, mert kerületvezető erdészként is mindig volt nálam legalább egy fényképezőgép, hanem azért is, mert a szokásosnál kicsit hosszabban megmaradtak a sugárnyalábok. Ahogy mentem az erdőben a munkát végzők irányába, egyszer csak jobbra néztem, és elém tárult ez a látvány. Pár percet még ráérnek a fakitermelők, gondoltam magamban, de ezt nem hagyhatom ki. Nem tudtam volna úgy elmenni, hogy meg ne örökítsem a látványt: a színek, a nap sugarai teljes összhangban vannak egymással, csupán a sötét-világos arányokon javítottam egy picit a képszerkesztő programmal.
Egyébként ez az erdész szerencséje, hogy sokat lehet kint az erdőn, a fák, a növények és az állatok közt. Nyugdíjba vonulásom óta még szabadabban mozgok, és már egész másképpen tekintek az erdőre: nem szakmailag nézem, hanem igyekszem megtalálni benne a legapróbb szépségeket is, és azokból mind többet megörökíteni.
