Rédei Károly gyeremekkorától a természet szerelmese, már általános iskolásként sokat kirándult a Mátrában, csakúgy mint a Dunántúl erdőségeiben. Nem véletlen, hogy érdeklődése a szegedi erdészeti technikumba vitte, amit sikeres egyetemi felvételi követett Sopronban, ahol közel négy évtizede végzett. „Neves évfolyam volt a miénk, ahonnan egyetemi vezetők, iskolaigazgatók, kutatók, vezérigazgatók kerültek ki”–idézte fel a régi időket.
Kutat, oktat
Nagykőrösön, a termelőszövetkezetek 1200 hektáros erdőgazdaságánál kezdte szakmai pályafutását, s alig három évvel később egy megüresedett kutatói állás kapcsán került az Erdészeti Tudományos Intézethez. Kecskeméthez kötődően 36 éve dolgozik az intézetben, a szakmai ranglétrát végigjárva ma tudományos osztályvezetőként erősíti munkahelyét. Egyetemi doktori cím, a mezőgazdasági erdészet kandidátusa, habilitált doktori cím jelzi, hogy nem pihent az elmúlt évtizedekben. Emellett az oktatás is magával ragadta, címzetes egyetemi tanár a soproni Erdőmérnöki, s a debreceni Agrártudományi Karon. Az MTA doktoraként tavaly ősz óta az MTA Erdészeti Tudományos Bizott ságának az elnöke. Az erdészettudományt az eddigieknél is közelebb szeretnék vinni a gyakorlathoz, ezt mutatja, hogy üléseik többségét valamelyik erdőgazdaságnál tartják.
Kezdő kutatóként az akáccal kötött – azóta is megbonthatatlan – barátságot. A magyar erdőgazdálkodásban kiemelt jelentőségű ez a fafaj, amelyet mára 465 ezer hektáron, a hazai erdők közel egynegyedén jegyeznek. Nemzetgazdasági értékének is köszönheti az akác, hogy tavaly hungarikummá nyilvánított ák.
Az elmúlt ősszel olvasta a szakember egy büsszeli magyar szakértő leiratát – irányelvgyűjteményt –, amely az invazív fajok elterjedését és visszaszorítását foglalta pontokba. Abban az szerepel, hogy egy faj többek közt akkor kerülhet fel a listára, ha bizonyított an nemzetgazdasági kárt okoz, illetve éllelmiszer-biztonsági szempontból kockázatot jelent. Az akác esetében erről szó sincsen – nyugtázta Rédei Károly.
Érvek, ellenérvek
A szakember sok országban járt az akácnak köszönhetően. Tapasztalatai alapján állítja, hogy Dél-Amerika egyes országaiban, Európában – a mediterrán térségben –, Kis-Ázsiában, Kína bizonyos területein és a Koreai-félszigeten nemcsak jelene, hanem jövője is van az akácnak. Ezekben az országokban a fafaj termesztésének a fejlesztésére jelentős anyagi és szellemi erőt mozgósítanak. „Chillében a szőlőültetvények támrendszerét tervezik akácra cserélni”– jelezte a szakember, hogy ott is állami segítséggel serkentik a termesztést. A mediterrán térségben a globális klímaváltozásra adhat választ többek közt az akác, s ez vonatkozik KisÁzsiára is. Törökországban például szociális kérdések megoldásában is csatasorba állítják, Anatóliában nemcsak az istállóépítésben, esetleg szerszámfának használják, de a méhészek is boldogan veszik. Akárcsak hazánkban a tanyavilágban.
Miért van sokakban mégis ellenérzés? Nagy területen elterjedt fafajról van szó, kiváló a megújuló- és sarjadzóképessége, amit a termesztési technológiában is kihasználnak. Egyesek ezt agresszív terjeszkedő tulajdonságnak is tekintik mondván, nem lehet megálljt parancsolni a terjeszkedésének, megjelenik például a vele szomszédos kocsányostölgy-erdőrészletekben, s kiszorítja onnan az őshonos fajokat. „Ezzel kapcsolatban várok tudományos értékű elemzést”– kérdőjelezte meg az érzelmi hozzáállást Rédei Károly, hozzátéve a tényt, hogy a mostani akácosok területének közel egyharmadán fafajcserés felújításra lenne szükség. Ugyanakkor semmiképen nem ért egyet azzal, hogy az akácot radikálisan ki kellene irtani. Sok józan hangot hallani, akik elismerik a fafaj nemzetgazdasági hasznát, a magyar tájban és a magyar lelkületben betöltött szerepét.
Szakértő Koreában
Rédei Károly elmúlt néhány évtizedes munkája is nagyban hozzájárult ahhoz, Magyarország akácnagyhatalommá vált. Ám a szakember hangsúlyozta, hogy a siker nem elsősorban az ő érdeme, ez az elismerés a gyakorlatban és a kutatás-fejlesztésben dolgozó többi szakembernek is köszönhető.
Dél-Koreában kollégáival negyedik éve dolgoznak az akáctermesztés fejlesztésén, noha a fafaj több mint másfél évszázada zöldell a félszigeten. Az 1950–60-as években több százezer hektáron telepített ék – az erózió elleni védelem s a faanyag iránti igény miatt –, ám a termesztési kultúra elmaradott volt. Nem ápolták az erdősítéseket, felújítatlanul hagyták az erdőrészleteket, nem végeztek hozamvizsgálatokat. A helyiekben az a kép alakult ki, hogy kevésbé értékes fafajról van szó. A magyarországnyi területen 46 millióan élnek, s nagyon sokan a méhészetből tartják fenn magukat. Emiatt is újra felkarolták, s magyar segítséggel szeretnék termesztését megújítani.
Új kihívások
A hazai kutatómunka alapvető feladata, hogy viszonylag szárazságtűrő klónokat állítsanak elő, s ezeket minél hamarabb megismertessék a gyakorlattal. Kiterjedt termesztéstechnológiai hálózatot működtetnek az országban, s jelenleg öt fajtajelölt klónnal rendelkeznek. Emellett a nemes nyár fajtákkal és a szörke nyárral elegyes akácosok termesztésében rejlő lehetőségeket is vizsgálják. Tapasztalataik szerint így egységnyi területen nagyobb fatömeg termelhető, a nemes nyár elegy esetén pedig hamarabb juthatunk értékesebb faanyaghoz.
A szakember szerint az ipar jól hasznosítja az akác fáját. Széles körű a felhasználása, a hagyományos mezőgazdasági hasznosításon túl keresi a bútoripar, parkett át gyártanak belőle, s Nyugat- Európában népszerű a parkokban, játszótereken, emellett ragasztott formában csarnokok tetőszerkezetét adja.
Hazánkban fejlett erdőgazdálkodásról beszélhetünk. „Kedvező a fafajöszszetételünk,, a magyar erdők gazdagok a lombos fafajokban, amit sok európai országban irigyelnek”– jegyezte meg a szakember. A balti vagy a skandináv államokban 3-4 fafajból állnak az erdők – s köztük is többségben fenyőféléket találunk –, míg itt hon az ökológiai adott ságok függvényében akár 15-16 fafajjal is dolgozhatunk a megkívánt és elért szakmai igényességgel. A hazai erdészeti politika egyik sarkalatos pontja a következő évtizedek során, hogy 26- 27 százalékra növeljük az ország erdősültségét. Ennek megvalósítását döntően a magán-erdőgazdálkodók végzik, hiszen az államnak már nincsen több szabad erdőtelepítésre felhasználható területe, véli a szakember.
Az erdő érzékeny életközösség. Új kihívás a klímaváltozás kedvezőtlen hatásaira való felkészülés, amire már programok is indultak. A bükkös klíma erősen visszaszorulóban van, s várhatóan jelentősen növekedni fog az erdőssztyeppklíma területe. Nagy kérdés, hogy a megváltozó ökológiai feltételek mellett milyen fafajokat (fajtákat) kell választanunk. Az erdészek ugyanis nem egy-két évre, hanem évtizedekre, sőt bizonyos fafajok esetében évszázadot átfogó időtartamra terveznek.
