Egy évszázaddal ezelőtt a földikutya viszonylag közönséges állat volt hazánkban, a Dunántúlról is szép számmal kerültek elő példányai. Később, a mezőgazdaság korszerűsítésével az élőhelyeinek, a füves pusztáknak a nagy részét beszántották, így a gazdálkodásba vont területekről kiszorultak, kipusztultak. Egyes csoportjai azonban ritkás ligeterdőkben telepedtek meg. Állománya sajnos továbbra is zsugorodik, ma már hazánkban csak négy nagyobb területen ismeretes.
Füle sincs?
Megjelenésében tökéletesen alkalmazkodott a föld alatti életmódhoz: szemét bőr fedi, így épphogy csak meg tudja különböztetni a sötétet a világostól. A látható fülkagyló hiányzik, hiszen abba könnyen belehullana a föld. Első látásra azt hihetnénk, hogy közeli rokona a vakond, a földikutya azonban nem rovarevő, hanem rágcsáló, mely legközelebbi atyafiságban az egerekkel és a patkányokkal áll. Míg a vakond ásólábaival alakítja ki járatait, a földikutya a szájából kilógó metszőfogait használja, így csukott szájjal is tud ásni. A 19-29 centiméteres testhosszához és a 15-23 dekagrammos testtömegéhez képest hihetetlen teljesítményekre képes – nem ritkák a 100 méter hosszú járatok, s ásás közben előfordul, hogy egyszerre hat kilogrammnyi földet nyom a talaj felszíne felé. Rejtett életmódot folytat, jelenlétére leginkább a vakondénál 3-4-szer nagyobb túrásairól következtethetünk, melyek jellemzően egymástól viszonylag távoliak.
Érzékeli a Föld mágnesességét
A földikutya igazi vegetáriánus, táplálékát leginkább a különféle fűfélék gyökerei alkotják, emellett előszeretettel fogyasztja a vadmurkot és az ökörfarkkórót is, akárcsak a veteményeskertekben a hagymát és a burgonyát. Állandó járatait mélyre ássa, ezekből nyílik a fészek, a táplálékraktározó és latrinakamrák. A talaj felszíne alatt időszakos táplálkozójáratokat is készít, ezeket azonban betömi, ha kimerült a táplálékforrás. Kiváló szaglása, hallása és a föld mágneses érzékelése segíti a tájékozódásban. 
Megfigyelték, hogy a január és február közötti párzási időszakban az állatok föld alatti hangjelzésekkel hívják magukra a figyelmet.
Szigorúan védett
A magányosan élő állatok csak a párzás rövid időszakára tűrik meg egymás közelségét. A négyhetes vemhesség után világra jövő, 2-3 kölyökből álló alom fölnevelése teljes egészében a nőstény feladata. A fiatalok viszonylag gyorsan nőnek, általában 2-3 hónapos korukban már önállóak, ekkor az anyjuk elűzi őket. Ilyenkor a föld felszínén vándorolnak – leginkább ekkor kerülhetnek az ember és a rájuk leselkedő ragadozók szeme elé. A földikutyák életét főként fogságban tartott példányok viselkedése alapján ismerjük. Innen tudjuk például azt is, hogy ritkán élnek 4 évnél tovább. Hazánk egyik legritkább emlősfaja szigorúan védett, eszmei értéke félmillió forint.
Fotó: Bécsy László
