A különböző fajú és korú fák eltérően viselkedtek a saját súlyuk többszörösének nyomására, de 350-400 méteres tengerszint fölötti magasságtól szinte minden egyed károsodott valamilyen módon. A legfiatalabb, 4-5 méter magas fákból álló erdők, melyek magasságukhoz képest kisebb koronával rendelkeznek a sűrűbb állás miatt, általában a korona komolyabb törése nélkül meghajlottak, miközben a gyökértányér nem mozdult el. Ezek többsége várhatóan idővel fölegyenesedik.
Jellemzően a 30-50 éves lombos fák törtek derékba, mert ezeknél a még viszonylag vékonyabb törzs nehezebben bírta el a megnövekedett koronasúlyt. A derékba tört fák már nem tudnak megújulni. Az ennél idősebb, vastagabb törzsű lombos fáknak és fenyőknek inkább a koronája károsodott kisebb-nagyobb mértékben. A lombos fák a koronasérülés mértékétől függően túlélhetik a károsodást. A sekély, úgynevezett korongvagy tányérgyökérzettel rendelkező fák – ami a középhegységeinkben a bükkre jellemző a leginkább – viszont tömegesen gyökérrel együtt dőltek meg, és fordultak ki a talajból.
Országszerte a bükkösökben és a fenyvesekben keletkezett a legjelentősebb kár, az utóbbira jellemző a teljes koronatörés, és ott lehet számítani a legcsekélyebb megújulásra. A jégtörés következtében előfordulhat egyes rovarfajok, például szúfajok felszaporodása, és ez az egészséges fenyőket is veszélyeztetheti. A fenyőerdők tűzveszélyesebbek a lombos állományoknál, így azokban az álló fák kitermelésére és a teljes újraerdősítésre is szükség lehet.
Veszélyelhárítás
A jégkárral érintett Pilisi Parkerdő Zrt., Vértesi Erdő Zrt., Budapesti Erdőgazdaság Zrt., Ipoly Erdő Zrt., Egererdő Zrt. és az Északerdő Zrt. erdészeteinek első számú feladata az utak veszélymentesítése volt. December első hetében a Katasztrófavédelem mellett csak a Pilisi Parkerdő Zrt. 150 munkatársa segített járhatóvá tenni a közutakat. Fontos, soron kívüli feladat az erdészeti és turistautak felszabadítása, ami még országszerte nem mindenhol fejeződött be. A tanösvénytáblák, erdei padok, asztalok pótlása, vad károsítását akadályozó erdővédelmi kerítések helyreállítása csak ezután kezdődhet. A turistautakról letérni majd csak akkor lesz biztonságos, ha az erdei kármentesítés is megtörtént. Az életveszélyes helyzeteket az erdőgazdaságok igyekeznek úgy felszámolni, hogy közben az erdő megújulását, regenerációját ne akadályozzák. Kirándulás tervezése előtt látogassunk el az említett erdőgazdaságok honlapjaira, tájékozódjunk az utak járhatóságáról!
Kármentesítés
A veszély elhárítása után kezdhettek hozzá az érintett területeken a kármentesítéshez az ökológiai, turisztikai és nem utolsósorban a jó gazda szempontjainak figyelembevételével. Egyes fafajok (például a bükk) melegebb időben hajlamosak a befülledésre, így a faanyag minősége rohamosan romlik. A faanyag mentése és ennek ütemezése nem egyszerű feladat. A marokkószerűen egymásra dőlt törzsekben veszélyes feszültségek ébredhetnek, így darabolásuk különösen nagy tapasztalatot igényel. A faanyag felkészítésénél ezért többletdíjjal kell számolni, ugyanakkor a piac telítettsége miatt a kereslet valószínűleg visszaesik. A jégkár középtávon a jövőbeli fakitermelési lehetőségeket csökkenti, ezért a piacképes, az erdei ökoszisztéma sérelme nélkül most felhasználható törött faanyag hasznosítása a cél. A korábban tervezett fakitermeléseket pedig általában későbbre ütemezik.
Az erdei ökoszisztémának szüksége van az álló és fekvő holtfaanyagra, ami a faanyag mentését követően is bőven marad majd az erdőkben, különös tekintettel az erdőrezervátumokra, a fokozottan védett területekre. A fekvő és álló holtfa a hozzájuk kapcsolódó lebontó szervezetek, rovarok, denevérek, madarak élőhelyét, táplálékforrását gyarapítja.
Nem megelőzhető
A különböző abiotikus károk (jégkár, széldöntés, tűz) az erdő életében természetes jelenségek. Az erdő spontán felújulásának egyik módja az idős állomány pusztulása valamilyen természeti katasztrófa következtében. A kár mérsékelhető, de nem megelőzhető. A Pilisi Parkerdő Zrt. tapasztalatai szerint a vegyes korú, változatos szerkezetű erdőnek általában nemcsak a rovarkárosítókkal szemben nagyobb az ellenálló képessége, hanem a szélkárral, jégkárral szemben is. Az erdészeti munkák a természeti folyamatokra alapoznak, így egy középkorú állomány részleges törése alkalmat adhat egy többkorú erdő kialakítására. Vannak azonban olyan jelentősen károsodott területek és fiatalosok, idegenhonos faállományok, fenyvesek, ahol a faanyag mentése után elengedhetetlen lesz a csemeteültetés, vagy egyéb módon történő erdőfelújítás. A károsodott törzsek regenerációjának ellenőrzése, a vadállomány szinten tartása, a fiatal fák növekedését hátráltató szeder és az erdei iszalag, illetve az invazív fafajok visszaszorítása az erdész feladata lesz a jégkárral érintett erdőkben az elkövetkezendő 5-10 évben.
Összeállította:
Vígh Andrea
Pilisi Parkerdő Zrt.
