A fogadóterem tiszteletet parancsoló méltósága óhatatlanul elfogódottá teszi a belépőt. Ám Várszegi Asztrik természetes kedvessége, türelme, bölcs humora eloszlat minden aggályt.
● Ahogy kapaszkodik fel az ember „Szent Márton hegyén”, és hirtelen meglátja a gyönyörű épületegyüttest a tájban, egyszeriben megérti, mitől érezték úgy már a régiek, hogy a hegy közvetítő: az Istennel való találkozás helye. Csúcsa metszőpontja az égnek és a földnek, amint főapát úr fogalmazott A Regula ösvényén című munkájában.
– Jönnek a látogatók, s az első élményük, hogy valami nyugalom árad a helyből. Az apátság a magaslaton „mint egy királyi trónon lebeg” – mondta róla Kazinczy, akinek a Pannonhalma elnevezést köszönhetjük. A korai kolostorokhoz hasonlatosan épült a magasba, ahogy a bencések anyamonostora, Monte Cassino is. Ennek a szép transzcendens, Istenhez emelő jelentésén túl más értelme is van. A történelmi viharok során a hegyen álló, fallal körülvett város könnyebben védhető. Ha pedig intellektuálisan közelítjük meg: a magasból messzebbre lehet látni, távlatosabban szemlélni a világot. A Biblia egyik leggyakrabban használt képe a „szent hegy”, a másik a város, amely az emberek közösségének helye. Itt csodálatos egységben van mindez. Az ember a Bibliában elveszíti a Paradicsomkertet. A szerzetes azzal, hogy kivonul a társadalomból – ami nem mondom, hogy bűnös, csak vegyes – megteremt magának egy másik világot.
● Keresi az Édenkertet?
– Keresi, és rájön, ha a szívében béke van, akkor a sivatagban is kibírja, és ott is vizek fakadnak. Ha szívében békétlenség, akkor bárhová mehet, mert azt magával viszi. A középkori szerzetesség e gondolatból kiindulva egy eszményi környezetet teremt, amiben élni lehet.
● Ahol belül és kívül egyaránt harmónia van?
– Ahogy belül megvan, úgy meg tudja teremteni maga körül. Örök dilemma, hogy a környezetet kell-e változtatni, hogy alakuljon az emberségünk, vagy a bensőnket kell megváltoztatni, és az rányomja bélyegét a környezetünkre. A kereszténység a bibliai hagyományok alapján a szív átalakulását választja.
● Találó kifejezés a „természet temploma”. Háborítatlan erdőkben sétálva gyakran említjük, hiszen a természet élménye maga is szolgálhatja a nemesebb érzéseket.
– Az első csodálatos szépség a teremtés, aztán benne az ember. A teremtéssel nincs semmi baj. Az emberrel van, aki viszszaél vele, eltékozolja. A modern kor problémái mind abból adódnak, ahogyan mi élünk a természet törvényeivel, hogy nagyobb a „biológiai cipőnk”, mint mi vagyunk, hogy többet pusztítunk, mint amennyit szükséges lenne.
● Az apátság látható virágkorát éli. Nagyszabású fejlesztések, építkezések folynak. Megújult a templom, működik az Apátsági Major Látogatóközpont, elkészült az új sportcsarnok, az Apátsági Borudvar teraszán koncertek zajlanak. Hogyan sikerül összeegyeztetni a bencések másfél ezer éves hagyományait ezzel az eleven, kortárs szemlélettel?
– A korai szerzetesség és a Regula eszmei alapú életberendezése nagyon egyszerű. Azt mondja, olyan ruhában járjatok, amilyenben a környékbeli parasztok. Úgy építkezzetek, úgy éljetek, azt vegyétek igénybe, ami a környezetben természetes. A kolostorok mindenkor törekedtek az önellátásra. Kultikus életet próbáltak élni, és maguk körül kultúrát teremteni, kertet művelni, gazdálkodni. Ez a hagyomány.
● Ezt fordítják le a ma nyelvére?
– Az ókorra utaltam, de mi ma élünk. Házunk formájában a római ház örökségét hordozzuk. De ha megfi gyeli, a templomunk 13. századi, a kerengő 15. századi, a főapáti fogadó barokk, az iskolánk a 2. világháború alatt épült. Tehát leképezzük a mögött ünk lévő ezer évet, mert mindig a kor modernitása szerint építkeztünk. Ez szemléletet, életstílust is jelent. A ma kérdéseire kell válaszainkat megadni, miközben tudatosan törekszünk arra, hogy a szerzetesi életünket védjük. A kolostoron belül azért találni zárt területeket, hogy legyen a csöndnek, az imának helye. Mivel az idők során számos művészeti, szellemi kincset felhalmoztunk, azt is kötelességünk az érdeklődőknek bemutatni. Látogatóközpontunk létrejött e nekünk jótétemény. Kihelyeztük oda rendezvényeinket, ezzel is tehermentesítve a kolostort. Sok a feladatunk. Az apátságban szüntelenül vendégek hada. Iskolánkban 330 bentlakó gyermek tanul, szociális ott hont működtetünk, vannak gazdasági berendezkedéseink, alkalmazott akkal. Szoktam mondani: mi a környék városállama vagyunk, szerzetesi köztársaság – mosolyog az apát úr.
● Apátként, vagyis atyaként tekint erre a hívő közösségre. Vajon a válságban vergődő, sokszor apakép nélküli mai családoknak is tudnak-e valamiképp mintául szolgálni?
– Hiszem, hogy a kereszténység gyógyító hit. Jézus Krisztus nem külső vallásosságot kíván az őt követőktől, hanem személyes szeretetkapcsolatot. Ezt ajánlja fel, és ezt kéri az embertől. A mi közösségünk is ugyanolyan sérülten érkezik a kolostorba a társadalomból, ahogy a társadalom is sok vonatkozásban sérült. Apahiány, anyahiány, erőszak, drog, alkohol, szegénység nyomorítja. Aki idejön, valami gyógyírt remél. Ezt próbáljuk a közösség életében megvalósítani. A Regula azt mondja, az apát olyan legyen, mint a jó házigazda. Gondoskodó, biztonságot adó. Mutassa, ha kell a mester keménységét, vagy az atya gyöngédségét. Szeresse a testvért, de ítélje el a bűnt. Keresztényként ma ebben a széteső világban csak így lehet emberhez méltón élni. Ha tudja az ember a határokat, a szabályokat, az eszményeket, és képes talpra állni, akkor nem reménytelen. Egyik legszebb idézet Szent Péter apostol leveléből: „Tudjatok számot adni a reménységetekről!”– nagyon mély és igaz gondolat. Ha én reménykedő vagyok, a másik is megsejt valamit.
● Apát úr nemcsak jó emberi közegben, de szép természeti környezetben is él. Örömét leli benne?
– Reggel ötkor kelek, és tavasszal az az első, hogy ablakot nyitok, mert a madarak már fújják. Annyi energiával, anynyi kedvességgel, annyi dallammal, hogy az valami csodálatos! A felújított arborétum is gyönyörű a kis tóval. Ha sikerül kicsit elszabadulnom, szívesen sétálok oda, vagy a gyógynövénykertbe. Csönd, nyugalom van, illat árad. Soproni születésű vagyok, és szüleimmel már kiskoromban sokat kirándultunk a fenyvesekben. Édesapám azt szerette volna, ha otthon maradok Sopronban és az erdőmérnökit elvégzem. Másféle elhívást éreztem, de az erdő, a természet, a kert ma is nagyon kedves a szívemnek.
Sándor Mária
