Az erdészek által csak cserként emlegetett csertölgy sok mindenben eltér a többi tölgytől. Ennek eredményeképpen nem is kereszteződik velük. A legszembeötlőbb különbség, hogy makkja nem egy, hanem két év alatt érik meg. Levele – utalva a mediterrán származásra – babérszerűen kemény, bőrszerű. Levélkaréjai hegyekben, sokszor szálkákban végződnek. Kérge kemény, durván repedezett. Rügyei sallangosak, akárcsak makkjának kupacsa, ami leginkább egy kozák kucsmára emlékeztet.
A cser a névadója a száraz, dombvidéki cseres klímának. Ezt 600 milliméter körüli éves csapadékösszeg jellemzi, ami alig több az Alföldet jellemző erdőssztyepp klíma csapadékánál. A hőmérsékleti szélsőségek is hasonlók. A talajokban ugyancsak jobban elviseli a szárazabb élőhelyeket eredményező meszes termőhelyeket.
A cser fájában – a nevével ellentétben – kevés a csersav, a tartósítóanyag, így hamar korhad. A téli nagy fagyok miatt csillag alakban repedezett fatörzs legtöbbször csak tűzifának alkalmas, annak viszont az egyik legjobb. A cser tűzifa jól tartja a parazsat. Az esetében azonban különösen igaz, hogy csak száraz fával szabad fűteni, különben már a szárítására is sokat kell költeni, miközben a vizes cserfa erős kátrányosodása egy-két év alatt a kéményt is tönkre teszi.
A cser törzse az erős téli fagyok hatására puskalövésszerű nagy csatt anással hosszirányban megrepedhet. A következő évben ez a seb beforr. A hosszú évtizedek alatt újra és újra megnyílt fatörzsön tekintélyes méretű hegek keletkeznek, ezt nevezzük fagylécnek vagy fagyrepedésnek. Szélességük elérheti a 20-30 centimétert, és akár 15 méter hoszszúra is nyúlhatnak.
Puskás Lajos
DALERD Zrt.
Cserefa
A székelység körében cserefának a kocsányos és kocsánytalan tölgyet nevezik. Jó cserefából faragják a székelykapukat. Így lesz tartós, időtálló. Cserfa, azaz csertölgy nem is igen él a jelenleg székelyek lakta vidéken. Élt viszont korábbi szálláshelyeiken, a Kaukázus vidékétől a Kárpát-medence számos más tájáig.
