Irgalmatlan tempóban kell ahhoz dolgozni, hogy valaki – alig elhagyva a diákéveket – ilyen gazdag munkásságot építsen föl. Méghozzá merőben új utakon járva! „Lécszobrásznak” is emlegetik Szőke Gábor Miklóst, mert fantázialényeit jórészt faelemekből készíti. A merev falapokkal valószínűtlenül dinamikus, lendületben lévő állatokat képes „életre kelteni”. Mozdulnak, tekerednek, nekifeszülnek, és akár ki is billennek a helyükből. 
A hintaló, a „Rocking Horse”a fesztiválok kedvence, mert egyszerre hetvenen is fölférnek rá, de már ketten mozgásba hozhatják. Viszik is mindenfelé, ahol sokadalom van, folyamatosan vándorol. Ez a világ legnagyobb, emberi erővel hajtott hintalova. Kedvelik a játékosságát, ami minden SZGMszobron átsüt.
Dante-birodalom
A budaörsi műhely elé begördülő elegáns sportkocsiból jóvágású fiatalember száll ki. Felpörgő sikerei dacára a művész kedves, szinte kisfiús jelenség. Keresünk egy csöndes zugot, ahol nem lármáznak a gépek, hiszen a munkák most is folynak. A csarnokban szétszerelt, félkész szobrok, makettek, régebbi kiállítások kellékei. És dobermannfigurák mindenfelé. Bizarr, bíborpalástos várúrként óriás festményen, lovasszoborként paripa hátán, a legfurcsább pózokban. A dobermann kultikus szereplő, totemállat. A „Dante-birodalom” kialakulását így idézi megteremtője: „Még egyetemistaként vettem első dobermannomat, akit elneveztem Danténak. Ahogy cseperedett, rajzolni, skiccelni kezdtem. A nagy mozgásigényű, rugalmas kutyáról hihetetlen mozgástanulmányokat lehetett készíteni, izgalmas, ösztönző volt. Így jöttek a szobrok is, műanyag palackokat gyúrtam, olvasztottam, ragasztottam, és különféle testhelyzetekben megformáztam Dantét. Az egyik szobor nem tetszett, elkezdtem rongálni, elütöttem autóval, megégettem, és hirtelen lett belőle valami más. 
Létrejött az a szobor, ami a Dante-birodalom elindítója. A párja ma Milánóban van kiállítva egy gyűjteményben.
A szoborkészítés ritual
A művész megszállott kíváncsisága, kísérletező kedve régi keletű. „Már óvodásként szerettem a falakra rajzolgatni, meg szétszedni és újképpen összerakni dolgokat, azóta működik nálam ez a fajta folyamat” – meséli nevetve. A mai szobrok, monumentális faszerkezetek ötlete egy unalmas egyetemi alkotótáborban született. „Követ kellett volna faragni, de nem fűlött hozzá a fogam. A kisképzőben már elsajátítottam a szakmai alapfogásokat, sok újat nem adott a tábor. Pár nap tétlenség után észrevettem az udvaron heverő fadarabokat, és építettem belőlük egy állatkát. Tikitónak neveztem el, saját gyerekkori fantázialényemről. Spontán játéknak indult az egész, és azóta is tart. Folyamatosan alakul és változik, az újabb kísérletekből újabb munkák, mindig valami izgalmas dolog kerekedik. A szoborkészítés rituálé. Szeretek ösztönösen belevágni, és szenvedélyből dolgozni. Megszállottja vagyok a nagy tereknek, formáknak”
Szőke Gábor Miklós átfogalmazta a köztéri szobrokat. Friss látásmóddal, egyedi technikával készíti szimbolikus tartalmat hordozó óriásait. A legnagyobb visszhangot talán az FTC címerállata, a gigantikus sasfigura keltette az új stadionnál. 16 méteres szárnyfesztávolsága, 8 méteres magassága, 15 tonnás tömege Európában egyedülálló. 120 ember dolgozott az elkészültén, profi mérnökcsapattal az élen. Alkotója évszázadokra tervezte az építményt, az anyagát ehhez választotta, így lett az időjárási és a szurkolói viszontagságoknak ellenálló acél. Gábor igazi közege mégis a fa. „A fából készült szobrok sokkal inkább élőlényként működnek. A fa maga is élőlény, még kivágva is. Zsugorodik, vetemedik, reped, színeződik. Imádom, mikor eltelik pár év és kifakul, vagy ha festett, megváltozik rajta a festék. Néha tudatosan elszínezem, megégetem a fát, vagy belefűrészelek, belecsiszolok. De ezek inkább csak felületi játékok.”
Vajon honnan kerül a fa? Ekkora szobrokhoz egész erdőre lehet szüksége. „Régebben, amíg a szüleimmel laktam, sok hulladékot felhasználtam, ami a kertes házunkban adódott – az építkezési zsaluktól a kerti kacatokig, tűzifáig mindenfélét. Több szobromnál visszaköszönnek ezek az újrahasznosított fák. Diákkoromban gyűjtögettem, jártunk lomtalanításra, más izgalmas helyekre. Fatelepekre is be-benéztem a környéken. Ma Baranyából szállítanak, főleg tölgyet, kőrist, bükköt, ott vannak jó lelőhelyek, ismerős erdőgazdaságok.”
Kaotikus térháló
Érdeklődöm, miből szeret dolgozni, milyen a szobornak való legjobb fa. „Változó. A rendeltetése szabja meg. A kültérre telepített szobraim többsége keményfából készül, és épül hozzájuk acélváz, hegesztéssel, nagy átmérőjű rozsdamentes acélcsavarokkal, hogy sokáig állják a sarat. A hintalónál a legfontosabb szempont az volt, hogy könnyű legyen, ezért javarészt lucfenyőből készült, ahogy általában az ideiglenes szobrok. Az orrszarvú az állatkertben bükkelemekből van összecsavarozva, köztük 150 kilós pallók is vannak, mert ezzel az állat súlyos jellegét akartam kifejezni. A rackaszobor gyapjához szép világos kőrisfa illett. A falécek teljesen átlényegülnek, és attól függően, hogyan rajzolok velük a térben, bármire képesek. A különböző keresztmeszetek, különböző típusú fák, színek, különbözőképpen összekapcsolva – mindegyik más, lehet velük térben festegetni.”
Alkotójuk „kaotikus térhálónak” nevezi azt a varázslatot, amivel a látszólag kusza falécek érzékelhető anatómiai pontossággal rajzolják ki élőlények izomkötegeit, testét. Reménytelen vállalkozás megfejteni a titkot, hogyan lesz egy halomnyi fadarabból bika, tigris, puli, sárkány, cet, egyszarvú, minden rendű és rangú állat és meselény. Nem érdemes firtatni, ahogy muzsikustól se, hogyan születik meg a fejében a zene. „Valahogy úgy érzéssel. Ösztönös módszerem van erre” – mondja Szőke Gábor Miklós. Érjük be enynyivel. Mert kell-e annál több, hogy a saját kutyája megugatta, a saját lova megnyerítette a róluk készült szobrokat?
Sándor Mária
