Nagy a zsongás a Nemzeti Színház kávézójában. A Dunára néző, hatodik emeleti, csupa üveg teremben élénk társalgás folyik. Színészek, rendezők, diákok, muzsikusok, újságírók – régi ismerősök üdvözlik egymást. Itt találkozunk a művésszel, aki éppen egy koprodukciós darabban próbál.
– Közös előadásra készülünk William Nicholson Árnyország című drámájával, amit először Kaposváron mutatunk be, majd itt Pesten, a Nemzetiben.
● Ezért szólított a a hangosbemondó a kaposvári stúdiósokat?
– Nem, ők Vidnyánszky Attila osztálya, akik szintén most próbálnak.
● Itt tényleg zajlik az élet. Akárcsak Rátóti Zoltán körül. Mert azt tudom, hogy játszik, rendez, színigazgat, koncertezik – de vajon mire céloztak erdész ismerősei, mikor azt mondták, sok szállal kötődik az erdőhöz is?
– Talán arra, hogy sok fát használok – nevet. De félre a tréfát, tényleg kedvelem a természetet. Alföldi vagyok. Cegléd környéke homokvidék, ott erdőségek helyett inkább szőlők, gyümölcsfák nőttek. Viszont régen a szüleimmel gyakran kirándultunk. Mi nem a Balatonra jártunk nyaralni, hanem a Mátrába, a Bakonyba, ahol gyönyörű erdőket fedeztünk fel. Gyerekkoromtól, ha nem is a hatalmas hegyek, de mindig a dombos tájak vonzott ak. Magyarföldön is erdő vesz körül. A házamat saját kezemmel építettem rönkfából.
● Épített ott mást is, hiszen a falu fatemploma és a harangláb is a maga képzeletét, megszállott ságát dicséri. A templomépítés talán a közösséget is szorosabbra fonta a helyiekkel.
– Azért nem ilyen regényes, romantikus a történet. A helybeliekkel nagy meccseket kellett vívni.
● Végül befogadták a „gyütt mentet”?
– Nem. Azt sose fogják. Nem véletlen hívják így. Persze azért szövődtek jó emberi kapcsolatok. De ilyen értelemben Kaposváron is gyütt ment vagyok.
● Magyarföldön polgármesterséget is vállalt.
– Végigvittem egy ciklust, és a következőből egy évet, de 2010-ben kineveztek Kaposvárra igazgatónak. Próbáltam a kettőt összefésülni, de nem volt igazán felelősséggel bírható. Ráadásul háromlakiak vagyunk: Budapest, Kaposvár, Magyarföld között ingázik a család.
● Ez már szinte „halmozottan hátrányos” helyzet.
– Néha úgy is éljük meg, néha pedig határtalan szabadságot ad.
● Nemrégiben újabb öt évre megválasztották a színház élére. Régóta érdekel, vajon mi a kaposvári teátrum titka. Mintha valami misztikum lengené be. Valamitől ábrándos lesz a színészek tekintete, ha a „régi szép kaposvári időkre” emlékeznek.
– Nekem is vannak színészként emlékeim. Kaposváron tanultam meg érdemben próbálni. Nagyon igényes műhelymunka folyt. Felszabadítóan hatott rám az ottani türelem, alaposság. Ráadásul a vidéki színházban nem úgy ment, hogy vége a próbának, mindenki elrohan rádióba, szinkronba, mint Pesten. Ott nem volt más lehetőség, és előadás után is együtt maradtunk. Igazgatóként szembesülök vele, hogy ma már a munka törvénykönyve szerint nem szabad a munkaidőt túllépni, ma már nincsenek azok a hosszú próbák, együtt létezések, amiben kialakulhatott, kiforrott az a munkastílus.
● Pedig ezek szerint elfogadták, szerették.
– Mindenképp hasznos és gyümölcsöző volt. Nekem mindig szerencsém volt, hogy olyan helyeken fordultam meg – akár itt a Nemzetiben is –, ahol nem „spórolták ki” a munkát a felkészülésből, az előadásokból.
● Szerteágazó a pályája. Több társulatban játszott, számos film őrzi az alakításait, a világsztárszinkronokról nem is szólva. Gyanítom, hogy minden színésznek megvan a maga belső mérlege. Rátóti Zoltán mit tart a legfajsúlyosabbnak az eddigi munkáiból?
– Furcsa dolog ez, mert a népszerűséget a televízió hozza, kivált a sorozatok. A Szomszédok, az Életképek mellett kezdőként megadatott az a kegy is, hogy évi 5-6 tévéjátékot forgattunk. Ismertséget ad a film is, az utóbbi évek érdekes állomása volt A zöld sárkány gyermekei. De a legnagyobb fejezet az életemben mégiscsak a színházé. Ott is minden korszaknak megvolt a főszerepe. A Kamaraszínházban A velencei kalmárban Shylock, Szolnokon az Üvöltő szelekben Heathcliff. Aztán jöttek a nemzeti színházas évek, és a Peer Gynt. Középiskolás korom óta szerepálmom volt!
● Különös, mély hatással van a fiatalokra ez az önmagát kereső lélek. Gimnazistaként láttam én is az Ibsen-drámát, Huszti Péter remek Peer Gynt-alakításával, és máig nem felejtem.
– Abban a megtisztelő helyzetben vagyok, hogy a Művészeti Akadémia tagjaként a napokban tartom meg székfoglaló előadásomat, aminek a témája nem más, mint a Peer Gynt…
● Kaposváron színésze is, gazdája is az intézménynek. Milyen évad indul?
– Nagy lendülettel kezdünk: Az eltört korsó, Magyar Elektra, Bozsik Yvette rendezésében Bál a Savoyban. Idén is lesz filmadaptációnk, az Augusztus Oklahomában, Udvaros Dorottya vendégszereplésével. Ősbemutatót is tartogatunk: a Vörös és fekete zenés változatát.
● Apropó zene: rangos prózai hangoskönyvfelvételei mellett muzsikálásra is adja a fejét, tavaly jelent meg új CD-je.
– Együttesemmel, a Neil Young Sétánnyal korábban két lemezt készítettünk. Újabb, önálló lemezem pedig a Csodalépés. Most ezekkel a dalokkal koncertezek.
● „Kételyek közt, helyek között jövök-megyek költözködök”, „sose állíts meg, aki jön, az megy”, „út lesz az otthonunk, állomás a házunk” – énekli a címadó dalban, és ezzel talán a saját életét is leírja. Mikor jut ideje „hegyek között – völgyek között ” vándorolni?
– A zajos városi életből muszáj kiszakadni. Amikor csak tudunk, lemenekülünk Magyarföldre, természetesen a gyerekekkel együtt, és ott szinte az erdőben élünk. A természetközeliség kapcsol ki igazán. Szeretem az erdő csöndjét, nyugalmát. Kedvenc időtöltésem a gombászás, vagy ahogy az Őrségben mondják: „kimegyünk gombára”. Pompás vargánya, fenyőaljagomba, galambgomba terem arrafelé. Ezeket már biztonsággal megismerem, de azért a szomszédom fontos referencia, mert ő nagy gombaértő.
● Vadászni szokott?
– Családi jó barátunk nyugdíjas őriszentpéteri erdész, és a környékbeli polgármesterek között is van több vadász. Sokszor csábítottak, ha engedély híján nem is lövök, legalább menjek velük. De távol áll tőlem a vadászat. Bár amikor a féltett rododendronbokraimat az őzek lelegelik, nem tagadom, néha elfog a kísértés…
Sándor Mária
