Az alkotómunka beteljesedésének évszaka köszöntött be számomra. A gyönyörűséges, színekkel és fényekkel teli ősz, amely megszínesíti a lombot, ragyogóvá érleli a bogyókat. Ősz, amelyik elhessegeti az agg fellegeket, a szomorkás esőt, amely lesimogatja a pulóvert percek alatt . Ősz, amelynek illatait és derengéseit az ember csak bizonyos kor után kezdi élvezni. A mesebeli ősz, az aranyló bükkösökkel, a zizegő avarral, a réten mosolygó őszi kikericcsel, és az erdő őszi drága kincseivel. Kapjuk hát elő a bakancsot, a hátizsákot, s irány a tarka őszi erdő!
Mesél az őszi erdő
Megfontoltságra és mély gondolatokra sarkalló nyarunk volt a maga hűvös eleganciájával, festői naplementéivel, dologra szólító délelőtt jeivel. Olyan nyár, amely nemesíti a lelket, s pallérozza az elmét. Az utolsó csepp nyári borral a magam részéről végérvényesen leszámoltam ezzel az évszakkal, s tervezgetni kezdtem dolgaimat: az ősz termi azokat a kincseket, amiket a tavasz meg a nyár érlel, ahogyan a jó gyümölcsösben is.
