Felszaporodott a sokak számára ismeretlen pelék állománya is. Ezek a kisemlősök úgy megjelenésükben, mint viselkedésükkel az egerek és a mókusok közötti átmenetet képviselik. Egyre gyakrabban jelenik meg az ember közelében a mogyorós és a nagy pele, öt évvel ezelőtt már Budapesten is láttak élénkvöröses bundájú mogyorós pelét.
Fejedelmi fogás
A pelefélék családja mintegy 55 millió évvel ezelőtt kialakult, s volt időszak, közvetlenül a jégkorszak előtt, amikor óriáspelék népesítettek be egyes Európához tartozó szigeteket. A nagy pelék (Glis glis) a rómaiak idején igen kedvelt csemegének számítottak, általában élve fogták be, s később hizlaldába zárták az állatokat. 
Ezeket a helyiségeket glirariumnak nevezték, mely szó a pelék tudományos elnevezésében (Gliridae család) még ma is fellelhető. De mi magyarok sem vetettük meg húsukat, hosszú évszázadokon keresztül volt az erdélyi konyha elmaradhatatlan fogása a fejedelmi lakomákon a zsírjában sült pele. A horvátok még ma is előszeretettel vadásznak rá.
Télre meghíznak
A pelék egyik különlegessége, hogy a hosszú téli álomra nagy mennyiségű zsírtartalommal készülnek fel, így ősz végére elérhetik tavaszi testsúlyuk kétszeresét. Jó időjárás esetén, mint amilyen az idei nyár volt, 2, sőt olykor 3 almot is nevelnek. Az utolsóként világra jöttek az ősz derekán rákényszerülnek, hogy különösen sok időt töltsenek táplálkozással. Nemcsak éjszaka, hanem nappal is mozogni kényszerülnek. Ráadásul, ahogy növekszik a testtömegük, úgy válnak egyre lomhábbá. Így könynyebb felfedezni őket a kopaszodó fákon. A kapaszkodásban a 4 mellső és 5 hátsó lábujjukon lévő rövid, de hegyes karom van nagy segítségükre. Bozontos, egyenes farkuknak leginkább az egyensúlyozásban veszik hasznát, de ha egy ragadozó megragadja, könnyen leválik az állat testéről.
Őszi erdei sétáink alkalmával csak ritkán hallhatjuk a pelék meglehetősen változatos hangját, mely a morgástól kezdve a fütyülésen át a kattogásig terjed. Erre leginkább a június-júliusi párzási időben figyelhetünk fel.
Változatos étrend
Nálunk két pelefaj a leggyakoribb. Közülük a nyitóképen látható mogyorós pele (Muscardinus avellanarius) az ország hegyes-dombos területein szinte mindenütt előfordul. Elsősorban az erdőszéli bokrosokat kedveli, ahol sok bogyót talál. Általában nem mászik olyan magasra, mint a mókus, ezért ha az erdőben „kismókust” látunk a bokrok között, az nagy valószínűséggel mogyorós pele. Kétféle fészket épít. Az egyikben alszik, a kicsit nagyobb és gondosan kibélelt fészekben pedig a nőstény hozza világra az utódait 20-24 nap vemhesség után.
A mogyorós pele elnevezése fő táplálékára utal, mely nálunk egy kicsit megtévesztő, mert Nyugat-Európában valóban elsősorban mogyorót eszik, de a Kárpát-medencében sokkal változatosabb az étrendje. A csipkebogyótól kezdve a makkon át a som termését is fogyasztja, az energiadús, cukrokban gazdag bogyókat, virágokat keresi, illetve ízeltlábúakkal is táplálkozik. Ez utóbbival, valamint 23-40 grammos testtömegével magyarázható, hogy sosem volt olyan népszerű húsa, mint a nagy pelének, mely csak ritkán eszik különféle pókokat, rovarokat.
Gyakran a kihelyezett madárodúk ellenőrzésekor kerül szem elé. Eredetileg ugyanis ezek a 7-9 centiméter hosszú testtel és 6-7 centiméter hosszú farokkal rendelkező állatok a teleléshez maguk ásták járataikat mintegy másfél méter mélységben. Mára inkább elfoglalják a mesterséges madárodvakat.
A téli álom hossza nagymértékben függ az adott év időjárásától, akár hét hónapig is tarthat. Ez idő alatt testhőmérsékletük 2-5 °C, és szívük mindössze csak egyszer ver óránként.
Védett fajok
A hamuszürke bundájú, fehér hasú nagy pele testhossza 13-18 cm, farka pedig akár 15 centiméteres is lehet. Testtömege általában 10-15 dekagramm, de az ősz végére felhízhat 60 dekásra is. Így nem véletlen, hogy egyes nyelveken zsíros pelének, máshol étipelének nevezik. Hazánkban csak az őshonos cserjékkel tagolt bokros erdőkben él. Ugyanakkor jól alkalmazkodik az emberi környezethez is, így akár nagyobb parkok közelében, erdőszéli házak padlásán is előszeretettel megtelepszik. A gyümölcsösökben azzal okozhat kárt, hogy a termést leszakítja, egy kicsit belerág, majd eldobja.
Magyarországon minden pelefaj védett, így üldözése sem megengedett. Hazánk egyik legritkább kisemlősfaja az erdei pele (Dryomys nitedula). Kifejezetten emberkerülő, s az előbbi két fajjal ellentétben csak második életévétől ivarérett. Mindhárom pelefaj legfőbb ellensége a nyest, a nyuszt, a vadmacska és a házi macska, de szép számmal zsákmányolnak belőlük a baglyok is.
Magyarországi bagolyköpetekből több alkalommal is előkerült a tőlünk nyugatabbra meglehetősen gyakori kerti pele (Eliomys quercinus) maradványa is. Így nem elképzelhetetlen, hogy erdei sétánk során kerti pelével találkozhatunk, mely nevével ellentétben inkább a középhegységek rengetegeit kedveli. Legyünk éberek! Akár mi lehetünk a faj első hazai megfigyelői!
Tóth Zsigmond
Fotó: Bécsy László
