A molyhos tölgy fája ritkán magasabb 15 méternél, mégis talán ez a leggazdagabb faja a nemzetségnek. Akár a mesében. Rajta és belőle élnek a legtöbben a különböző állatfajokból, miközben az egyik leggazdagabb életközösség meghatározó faja, uralkodója.
Akár azt is mondhatnánk, hogy a molyhos tölgy megszívlelte István király intelmeit Imre herceghez: az egynyelvű birodalom esendő. A nyílt, száraz bokorerdő-királyság a fajokban leggazdagabb életközösségekhez tartozik. Fa társai közül a kocsánytalan tölgyet, a csert, a virágos kőrist, több juhart és berkenyét, valamint a vadkörtét és vadalmát érdemes megemlíteni. De nem szabad kihagyni a felsorolásból a cserjefajok közül a kora ősszel pompás lombozatú cserszömörcét, vagy a finom gyümölcsű húsos somot. A mesébe, a rendkívül változatos lágyszárúak közül a nagyezerjófű illik leginkább, hiszen számos bajra ajánlott gyógynövény. Különleges, citrusillatú illóolajai könnyen meggyulladnak. Ezért aztán sokan a bibliai égő csipkebokorral azonosították. A meszes, dolomitos, száraz, sziklás ormokon otthonos molyhos tölgynek nemcsak az élőhelye rendkívül változatos, hanem magán a fán is óriási számban élnek különböző élőlények. 
Csak a belőle táplálkozó növényfogyasztók száma meghaladja a 600 fajt. Ehhez azonban hozzá kell tennünk a rajta fészkelőket, a megtelepedőket, a vele különböző formában együttélőket is. Kész botanikus- és állatkert.
A molyhos tölgy népmeseszerű története azonban itt nem ér véget. Bár az anyagias embernek csak igen szerény értékeket, némi kis tűzifát és kevéske bútorhoz való anyagot ad, az egyre szárazabb klímánkban mégis kezd felértékelődni. A sekély termőtalajú, kopár területeken jelentős környezet- és természetvédelmi szerepet tölt be, görbe törzsével, erős oldalágaival, változatosságával pedig igen vonzó látvány. A kikapcsolódást, felüdülést éhező, városiasodó ember szemében tehát a legkisebb testvér válik a legkedvesebbé, akárcsak a mesében.
