Abban biztosak lehetünk, hogy a táj szépsége korai elődeinket is rabul ejthett e, hiszen több százezer évvel ezelőtt itt találta meg életfeltételeit a Homo erectus paleohungaricus, alias Samu, a vértesszőlősi előember is. Ő még nem sejthett e, hogy kései ükunokái milyen nyomokat hagynak az akkoriban még vélhetően érintetlen természeti tájban.
Élő történelem
A honfoglalást követően Előd utódai, a Csák nemzetség kapta birtokba ezt a helyet. A mai napig több helység – Csákvár, Csákberény – őrzi a nevüket. A Vértes név a néphagyomány szerint az 1051-es csatában I. Andrástól vereséget szenvedő III. Henrik német császár csapatainak hátrahagyott vértjeiből ered, amelyek beborított ák a hegyoldalakat. 
Tán emiatt is emelt itt nagyon korán várakat a kor embere, hiszen már akkor is stratégiailag fontos, „forgalmas” út, a „feheruuaru rea meneh hodu utu” haladt el a Vértes déli lábánál. A legkorábbi az Oroszlánkői vár lehet, de „hírnevet” a számos mondában megörökített Gesztesi vár, Vitányvár és a Gerencsérvár szereztek. De szintén a Vértes bérceit gazdagítja a Csókakői vár is. Uraik gyakran változtak a mindenkori hatalmi játszmáknak megfelelően. Kiemelt szerepet azonban a „kormányzati központok”, mint Fehérvár, Visegrád közelsége miatt kaphatt ak. Nem csoda hát, hogy királyaink előszeretett el jártak ide vadászni, pihenni. Valószínűleg Anjou-házbeli királyunk, Nagy Lajos idejére tehető a fénykor. Majd a török időkre azonban amolyan ütköző zónává vált a terület, s többnyire török kézre kerültek a várak. A török uralom után veszített ek stratégiai szerepükből, s több vár esett áldozatul a Rákóczi-féle szabadságharc utáni robbantásoknak. Köveiket pedig felhasználták helyi építkezéseken.
A Vértes rengetegei azoknak is teret adtak, akik a hit mélységeit akarták átélni: az idők folyamán hat szerzetesrend eresztett gyökeret. A premontreiekhez, majd a kamalduliakhoz köthető Majk, illetve Vértesszentkereszt bencés kolostorai. A török idők után szép világi épület-együtteseket is emeltek a rábízott javakból a 18–19. század uradalmainak családjai. Az Esterházy család jóvoltából Csákváron, Tatán és Rédén, a Lamberg, majd Merán család révén Csákberényben. 
Sajnos a „véres 20. század” e sok szép emlékből jó párat elpusztított, vagy éppen pusztulni hagyott. A helyi erdészek sok munkát fordítanak a Vértes kulturális, természeti és szakrális kincseinek megőrzésére, és eltökélt szándékuk, hogy a későbbiekben is ezek adják a Vértes arculatát.
Változatosságból erény
A Vértesi Erdészeti és Faipari Zrt. 5 erdészete három megyében, összesen 45 000 hektáron gazdálkodik. Ebből Komárom-Esztergom megyére 25 000, Fejér megyére pedig közel 20 000 hektár esik, s egy községhatár átnyúlik Győr-Moson-Sopron megye közigazgatási területére is. Középponti része, s így az erdőgazdaság névadója is egyben, a Vértes 400 méterrel a tengerszint felett húzódó (legmagasabb pont a Nagy Csákány – 487 méter), főleg dolomitból és mészkőből álló fennsíkja, amelyet minden oldalról meredek letörések jellemeznek. Nevéhez méltóan még a térképeken is egy stilizált pajzsot formáz. A működési területünkhöz tartozik még további 5 erdészeti táj, illetve tájrészlet.
A különféle klimatikus hatásoknak, valamint a tagolt felszínnek köszönhetően a Vértes és a Gerecse fő tömbjében rendkívül változatosak a növénytársulások. Legnagyobb kiterjedése azonban a cseres tölgyeseknek van, amelyet a kitett ségi viszonyoknak megfelelően váltanak fel gyertyános tölgyesek, s többnyire extrazonális bükkösök. A hegységben mintegy 1200 növényfajt írtak le! Ezen okokból is kifolyólag a terület közel fele védett séget élvez (ebből fokozott an védett 1200 hektár), illetve közel 3000 hektár (6,5%) erdő talajvédelmi rendeltetésű. Méltán védett területek a Haraszthegy, a „Pátrácosi bükkös”, vagy a Juhdöglő-völgyi erdőrezervátum, illetve a híres tűlevelű dendrológiai gyűjteményével egyedülálló Agostyáni arborétum.
A Vértes északnyugati előtere, a Vértesalji-dombság már más tájképet mutat. A Móriárok felső részéből, az Által-ér völgyéből és a Bársonyos lankáiból álló terület mintegy átmenetet képez a Súri- Bakonyaljához.
E dombok főként agyagos-homokoskavicsos összletből állnak. Ide ékelődik be északról a Győr-tatai teraszvidék, az Ősduna kavicstakaróját szinte mindenütt lösz vagy homok borítja. Az erdőtakaró errefelé felszakadozik, s főként akácosokkal és kultúrfenyvesekkel találkozhatunk, de többségben vannak a szántók.
Erdőgazdaságunk évente átlagosan 100 000 nettó köbméter faanyagot termel ki a tartamos gazdálkodás szabályrendszerének és a természetvédelmi korlátozások időbeli és térbeli megkötéseinek maradéktalan figyelembevételével. Választékszerkezetünkben a tűzifa meghaladja a 60-65%-os részarányt, mely a változatos élőhelymozaikok miatt – néhol igencsak szélsőséges termőhelyi adott ságokkal párosulva – alakul így. A fennmaradó hányadon a rönk (8%), a rostfa (10%) és az egyéb iparifák (kivágás, bányafa, oszlop stb. 12%) osztoznak. Az erdőgazdálkodáson kívül jelentős kereskedelmi, vadgazdálkodási és fafeldolgozási tevékenységet folytat a társaság. A Vértesi Erdő Zrt. meghatározó szerepet tölt be a hazai biomasszahasznosításban, ezzel segítve a megújuló energiaforrások minél szélesebb körű felhasználását.
