Már a neve is érdekes. Az Acer Linnétől, 1753-ból származik, de a juharokat már Ovidiusnál és Pliniusnál is acer latin köznéven találjuk, amely az éles, hegyes, csúcs szavak jelentésével függhet össze. Vélhetően a korai juhar hegyes karéjai alapján ragadt az acer név a nemzetségre. A magyar juhar nemzetségnév szláv jövevényszó. A campestre a latin campus, azaz mező szó melléknévi alakja, s ez utal arra, hogy e faj főként a síkvidékek, alacsonyabb régiók mezőkkel ölelt kisebb erdőfoltjaiban, facsoportjaiban, mezsgyéiben nő.
A mezei juhar Középés Dél-Európában a legelterjedtebb. Megtaláljuk Afrikában is, Algéria legészakibb részén, és a Kaukázusban. Északon Skócia déli részéig hatol, viszont hiányzik az Ibériaifélsziget java részéről. Hazánkban elsősorban a sík- és dombvidékek fája, sokféle erdőtársulásban szerepel. Felkapaszkodik a középhegységekbe is, igaz 500 méterrel a tengerszint felett már alig találjuk meg.
|
Rügyei: aprók, barnák. Levelei: viszonylag kicsik, a karéjok tompák és ép szélűek, az öblök lekerekítettek. Virágai: bogernyősek, zöldessárgák, áprilisban virítanak. Termései: a szeptemberi éréskor szürkésbarnák, a szárnyak egyenes szöget zárnak be, a magok laposak. Alakja: törzse még zárt állásban is erős ágakra bomló, ezért koronája gyakran kerekded. |
Legfontosabb jellemzők:
A lombhullató mezei juhar fája ritkán nő 10-15 méternél magasabbra. Kérge mélyen repedezett , apró pikkelyekben hámlik. A frissen levált pikkelyek helyén a kéreg narancsbarna, később vörösbarnára sötétül. Az első éves hajtások kérge még zöldesbarna, és sárga paraszemölcsök tarkítják. A többnyire görbe törzs keskenyen bordás, a veszszők gyakran vastagon paralécesek. Fiatal hajtásai kissé szőrösek. Faanyaga kemény és félnehéz, vöröses árnyalatú, szép rajzolatú. A hullámosan futó farostok miatt korábban fodorjuharnak, csipkejuharnak is hívták. A fodros faanyagból furnérokat, gépalkatrészeket (fogaskerékfogakat), kerékabroncsokat, faedényeket, állványokat, szerszámnyelet, gyökeréből fapipát is készített ek. Törzse édes nedvet tartalmaz, amelyből a kéreg megcsapolásával korábban cukrot főztek. Ma jobbára tűzifa lesz a mezei juharból, mert lassan kivesznek a fafajhoz tartozó kézműves szakmák.
A mezei juhar jól viseli az éghajlati szélsőségeket, az erős téli hideget és a tartós szárazságot. Könnyen bomló avarjával, árnytűrésével és árnyalásával, a vadrágást viszonylag jól viselő törzsével a hazai lomboserdők fontos elegyfája, amely az erdőgazdálkodásban is még több odafi gyelést, kíméletet érdemel.
Bartha Dénes, Nyugat-magyarországi Egyetem
Lengyel László, Ipoly Erdő Zrt.
Fotó: Korda Márton
