Advent első vasárnapja az egyházi év kezdetét is jelöli. Hajdanán csak egy gerendába rögzített fenyőágat függesztettek az asztal fölé, a felülről jövő áldást szimbolizálva, az adventi koszorú készítése az 1920-as évektől vált szokássá. A férfiak vesszőből kört fontak, melybe a lányok fenyőágakat tűzdeltek, középre pedig csipkebogyó került (ügyes háziasszonyok tésztából is fonták). Manapság általában fenyőágra, vagy fenyővel díszített koszorúra kerül a négy gyertya, melyből minden vasárnap eggyel többet gyújtunk meg, jelezve a fény érkezésének, Jézus Krisztus születésének közeledtét. Erről a jelentéséről sajnos sokan elfeledkeznek…
Eleink böjtöltek is ebben az időszakban, és szívesen jöttek össze a falvakban tollfosztás, szövés, fonás, hímzés, tészta- és réteskészítés alkalmával, vagy a települések egy részén ma is élő népszokásra, a betlehemezésre. Ekkor a szereplők eljátsszák a Jézus születéséről szóló bibliai történetet, majd átadják ajándékaikat, jókívánságaikat, a háziak pedig megvendégelik őket.
Eleink Luca napján (december 13.) cserépbe búzát (élet, a Nap aranya) vetett ek, amelyet kék szalaggal átkötött ek (Szűz Mária színe), s a szépen terített karácsonyi asztalon a növekedő búzaszálak közepében méhviaszból öntött gyertyát gyújtottak (Jézus megidézője, kiáradó fénye). Luca napján kezdték faragni a Luca-széket is (13 fából), hogy minden nap egy munkafázissal előrehaladva december 24-ére elkészüljenek. Ezt a széket aztán az istenfélő hívek magukkal vitték az éjféli szentmisére, hogy arra felállva meglássák a boszorkányt.
A régiek Karácsony napján „megénekelték” a rokonokat: házról-házra jártak családostól; még a haragosokat is sorra meglátogatták, amikor is bocsánatot kért a sértő és megbocsátott a sértett. A karácsonyi asztalra, az „oltárra” pedig szinte mindenütt felkerült az alma, a méz, a fokhagyma, a dió, a mák (először rétes, majd kelt kalács, manapság beigli) és a hal.
De szép is lenne, ha az idei karácsony a békés családi együtt létekről, a közös készülődésről, a szívvel-lélekkel saját kezűleg készített ajándékokról, a közösen díszített fenyőfákról, a meghitt – őszinte beszélgetésekről, s az önfeledten kacagó társasjátékozásról szólna!
Ahogyan gyermekkoromban, amikor ugyan nehezen éltünk, és a szüleim folyamatos három műszakban dolgoztak, de karácsony előtt valahogy „megállt az idő”. Családom minden tagja maga készítette apró ajándékkal lepte meg a többieket. A karácsonyfát is az otthon készített díszekkel (pattogatott kukorica és színes papírkarika-füzér, csokoládé papírjába burkolt dió, mogyoró, cérnával felkötözött szaloncukor, igazi gyertya) öltöztettük fel, közösen nagytakarítottunk és sütöttük, főztük az ünnepi vacsorát. És persze meséltünk, meséltünk….
Makra Zsuzsanna
Forrás: www.garabo.hu
Molnár V. József tanításai Kiss Gabriella szerkesztésében
