A nagy kiterjedésű, öreg állományú, és ezáltal zártabb lombkoronával és szegényesebb aljnövényzettel rendelkező erdők viszonylag kevés táplálékot nyújtanak ezeknek az apró testű állatoknak. Ha azonban lék vagy nyiladék keletkezik az erdőben, esetleg tarvágás miatt nagyobb területet nyitnak meg az erdészek, ugrásszerűen megnő a számuk, hiszen akkor sokkal több magot, rügyet, facsemetét és zsenge növényi részt találnak.
AZ ERDÉSZ SZÖVETSÉGESE
Az erdőtelepítések és erdőfelújítások tehát jó néhány éven keresztül terített asztallal várják az egereket és pockokat, és rágásukkal nem kis bosszúságot okoznak az erdészeknek, az anyagi veszteségekről nem is beszélve. Ilyen szempontból szerencse, hogy az év nagy részében elsősorban ezekkel a rágcsálókkal tölti meg saját és családtagjai gyomrát a ragadozó emlősök és madarak mindegyike, az aprócska menyéttől kezdve a szürke farkasig. Így van ezzel hazánk egyik legközönségesebb, legismertebb és legnagyobb számban előforduló ragadozója, a vörös róka is.
A mesékből jól ismert ravaszdi megítélése meglehetősen kedvezőtlen volt a történelem során, és manapság sem egyértelműen pozitív hős. A vadásztársadalom az apróvad-állományokban okozott károkozása miatt tartja irtanivaló dúvadnak, a természetvédők a ritka és védett prédafajokat féltik tőle, faluhelyen a baromfit veszélyezteti, a városokba való beköltözése pedig az esetlegesen behurcolt betegségek miatt aggodalmas. Egyvalami azonban biztos: a fiatal erdőkben a róka az erdész legjobb szövetségese.
HÚSZ POCOK NAPONTA
A róka ugyanis anatómiailag a kisrágcsálók megfogására specializálódott. Bár rendkívüli alkalmazkodó képességének köszönhetően szinte bármilyen élőhelyen és bármilyen eleségen képes fennmaradni, elsődleges tápláléka mindenhol az, ami ott a legnagyobb mennyiségben és a legkönnyebben hozzáférhető. Ezek pedig Magyarországon egyértelműen a kisemlősök. Hazánk területén a róka tehát – más ragadozó fajokhoz hasonlóan – elfogyasztja azt az egeret és pockot, amely – ha nem lenne róka – elpusztítana minden makkot, magot, rügyet és facsemetét. 
Megfigyelések szerint, ha egy fiatal erdőben gyérítik a rókákat, növekszik az erdei kár. Ahogy visszatérnek a rókák és elkezdik kordában tartani az egér- és pocokállományokat, a kár is mérséklődik. Erdei élőhelyeken a róka legfontosabb tápláléka az erdei pocok, azt ugyanis könnyebben kapja el, mint a gyorsabban mozgó egérfajok egyedeit. Egy ügyes róka egy nap akár 20 pockot is megfog és elfogyaszt. Táplálkozásvizsgálatok szerint téli és tavaszi eleségének több mint 40%-át, nyáron akár a felét a kisemlősök teszik ki. Még arra sincs tekintettel, hogy éppen védett fajok (csalitjáró pocok, északi pocok) egyedeit fogyasztja, ám ezt sem róhatjuk fel neki, hiszen ez utóbbiak ugyanúgy károsítják az erdőt, mint közönségesebb társaik.
SZÜKSÉG VAN RÁJUK
A rókák jelenléte tehát erdészeti szempontból kedvező, a múlt század utolsó évtizedében tapasztalható állománynövekedés pedig szerencsésnek is mondható. A közhiedelemmel ellentétben azonban nem a veszettség elleni immunizálás hatására ugrott meg hirtelen a rókák száma. A háttérben valószínűleg inkább az áll, hogy az élőhelyi változások kedveztek a rágcsálóknak, illetve a ragadozóknak. A nyolcvanas évek rengeteg műtrágyát és egyéb vegyi anyagot használó mezőgazdasága ugyanis a rendszerváltást követően összeomlott. Emiatt megugrott a rágcsáló-állományok nagysága, a több eleség pedig több rókát képes eltartani. Ez a folyamat az EU-csatlakozással megállt, de a növénytermesztés manapság megint intenzívebbnek mondható, így az új évezred első évtizedében várhatóan újra csökkenni fog a rókapopuláció. Az erdőt károsító kisrágcsálókkal szemben azonban a jelenlegi rókaállomány is eredményesen fel tudja venni a harcot, az erdőszerető emberek tehát örüljenek jelenlétüknek! A rókánál több pockot és egeret már csak az aranysakál eszik, de ez már egy másik történet…
Nagy Anna
Budakeszi Vadaspark
Fotók: Antli István, Bécsy László és Lampert Zsolt
