Lapszemle

Lelki fejlődés minden egyes út

Több millió lépés van a lábaiban, egyebek között megjárta a Himaláját, a kaliforniai Sierra Nevadát, Perut, és a sokak által El Caminónak nevezett spanyol Szent Jakab zarándokutat. Legutóbb Írországban gyalogolt 600 kilométert, de nem szabad elfelejteni, hogy 1987-ben az Országos Kéktúrát, majd 2008-ban az Országos Kékkört is teljesítette. Papp János színművész, a Centrál Színház tagja, vándorszínész – ahogy kollégái és barátai nevezik – minden egyes vándorlásáról útinaplót vezetett , amelyeket már nyomtatott formában is olvashatunk. Mint mondja, kedvence az őszi erdő. Szerinte ugyanis ez az évszak nem a természet halálát hozza, épp ellenkezőleg, a megnyugvását a közelgő tavasz dolgos hónapjai előtt.

Jánost egy vasárnapi, általa vezetett túra után értem el telefonon, épphogy hazaért, az őszi erdő látványa, a friss levegő és a megjárt kilométerek még élénken éltek benne.

– Július óta vagyok a Rózsadomb Lions Klub elnöke, s amikor megválasztott ak, úgy döntött em, hogy a megbeszéléseinket ne a négy fal között , sokkal inkább a természetben tartsuk. A mozgalom még az első világháború után alakult a gáztámadásban a szemük fényét vesztett emberek megsegítésére, napjainkban pedig minden fogyatékkal élő embert igyekszik támogatni. A magyarországi szövetség egyik tagja a mienk. A túrán tizenegynéhányan vettünk részt, s ahogy a nagyon kellemes időben a lehullott színes levelek között baktattunk, az valóban felemelő érzés volt. Dobogókőről indultunk reggel Pilisszentlélek felé, útközben fát szedtünk, szalonnát sütöttünk. A 400 méteres szintkülönbség megdolgoztatott minket, de minden pillanat megérte.

● Honnan a gyaloglás, vándorlás ilyen mértékű szeretete?

– Somogytarnócán születtem, majd Niklán éltem 18 éves koromig.

NÉVJEGY

Papp János színművész 1970-ben végzett a Színiakadémián, azután a Szegedi Nemzeti Színházhoz szerződött. Játszott a Madách Színházban, a veszprémi Petőfi Színházban, jelenleg a Centrál Színház oszlopos tagja. Öt útinaplója (El Camino, Lappföld, Japán-Alpok, Skócia, Himalája) jelent meg eddig. A hatodik (Sierra Nevada) és a hetedik (Peru) még ebben az évben, a legutóbbi vándorlás útinaplója (Írország) pedig 2014 elején kerül a boltokba.

A vándorösztön gyermekkoromtól kezdve elevenen él bennem. Köztudott, hogy a falusi ember nem túrázik, hanem kimegy a földre, elmegy a templomba, a boltba, így napi szinten rengeteget gyalogol. Ha ez egyszercsak eltűnik az ember életéből, akkor bizony pótolni kell. Pontosan ezt éreztem, amikor a fővárosba kerültem. Szerencsére hamar kínálták magukat a budai hegyek. Ha otthon vagyok, legalább heti négy alkalommal gyalogolok 6-10 kilométert, Pilisborosjenőtől Csobánkáig, vagy éppen a Hármashatár-hegy felé. A színházi évadban többnyire az otthonomhoz közeli útvonalak közül választok, sokat járok a Pilisben, a Börzsönyben. Nyáron, a Keszthelyi Nyári Játékok ideje alatt Hévízen van a szálláshelyünk, azt a környéket is már többször bebarangoltam. 8-10 kilométert megyek naponta, Hévíz, Keszthely, Fenékpuszta környékén. Gyakorlatilag mindegy, merre vagyok éppen, ha a kezembe foghatom a két nordic walking botot, és útra kelhetek. Sokszor előfordul, hogy a gyalogtúrák között készülök a szerepemre, tanulom a szöveget.

● Hat darabban játszik, szinkronizál, írja az írországi élményeket, úti beszámolókat tart, turistajelzéseket fest, mindemellett mégis van ideje a gyaloglásra. Hogyan csinálja?

– Egyszerű: ez tart életben, ez ad tartást, a munka, a család, a barátok és a vándorlás így együtt. Nem kell mondani, hogy a szervezetünknek szüksége van mozgásra és kikapcsolódásra, nekem mindkett őt a vándorlás adja. A legtöbbször a feleségemmel, Zsuzsával megyek, olykor egyedül. Lelki fejlődést nyújt minden egyes út, és a különleges élmények mellett mindig tanultam is. Peruban például azt, hogy a legfontosabb, hogy a munkánk és a magánéletünk minden pillanatában a legteljesebb módon legyünk jelen. A fi nnországi barangolás, vagy az El Camino, de igazából mindegyik út megmutatt a, hogy a leglényegesebb társadalmi tőke a szeretet, a tolerancia, a szolidaritás, a hála és az alázat.

● Az Országos Kékkört 60 éves korában járta végig, több mint 2600 kilométert tett meg közel három hónap alatt. Ugyanez a nagy kihívás vár Önre 5 év múlva, amikor is betölti a 70. életévét, merthogy ez a terv.

– Valóban, éppen félúton vagyunk a két esemény között, izgatott an várom, de még sok a tennivaló. Persze azt nem bánnám, ha addigra nagyobb becsben tartanák az Országos Kékkört. Az El Caminót tiszteletteljes kultusz övezi, a spanyolok büszkén említik meg önéletrajzukban, ha megszerezték az El Camino Diplomát, vagyis legalább 100 kilométert megtettek a zarándokúton. Hozzájuk képest mi, magyarok le vagyunk maradva, s véleményem szerint ezért a média is okolható. A hírek alapján azt hihetnénk, hogy Magyarországon több százezer bűnöző garázdálkodik, de ez egyszerűen nem igaz. Én 86 napig gyalogoltam ebben az országban, több száz településen jártam, több ezer emberrel találkoztam, akik mindannyian nagy szeretett el fogadtak. Nyitott szemmel jártam, látt am a gondokat is, de nem a média sugallta kép a jellemző. Minden természetkedvelőt, turistát csak biztatni tudok, hogy induljon útnak bátran, mert ez az ország rengeteg csodálatos helyet rejt, vendégszerető emberekkel úton-útfélen. Számos érintetlen, járható terület van Magyarországon a hozzám hasonló „gyalogbékák” számára.

● Mi a következő nagyobb úti célja?

– Jövőre megnézzünk a feleségemmel az Appalache-hegységet. Hív Amerika, vissza kell mennünk, mert igazán jó hely. Addig is, hat darabban játszom, és ezeket januárban egy hetedik, márciusban pedig egy nyolcadik bemutató követi. Az évad végén Shakespeare Szeget szeggel című színdarabját mutatjuk be, és szerencsére folyamatosan megy az Útinaplók is a színházamban.

Steyer Edina