● Ön szerint miben tud segíteni az erdésztársadalom az egyháznak az eddig megőrzött keresztény kultúra alapvető értékeinek továbbvitelében?
– Nagy örömmel látom, hogy az erdészet munkatársai a gazdálkodási feladataik mellett nemcsak az erdők rendbetételére, a turistautak gondozására fordítanak nagy gondot, hanem az abban rejlő emlékeket is őrzik. Ha az erdőben az ember lelkében is gazdagodni tud, akkor még inkább felüdülve, megerősödve térhet vissza a mindennapi életéhez. Az pedig valóban különleges esemény volt, amikor a devecseri katasztrófa után az erdésztársadalom egyként sietett az ott élők segítségére, és a Makovecz Imre által tervezett ökumenikus kápolna felépítését is vállalták. Szívből kívánom, hogy az erdészetek ilyen irányú tevékenységét a jó Isten áldása kísérje továbbra!
● A Vértesen átível a Mária út. Hogyan népszerűsíthetnénk, hogy egyszer hasonló látogatott ságú legyen, mint a Szent Jakab út, azaz az El Camino? Egyáltalán, mi a jelentősége a zarándoklatoknak a 21. században?
– Egy-egy zarándokút hosszú idő alatt válik olyan nevessé, annyira látogatott á, mint az El Camino, amely valóban reneszánszát éli napjainkban. A Mária út gondolata még csak nemrég született és nyomában talán még nincs is mindenhol kijelölve a zarándokút. 
Viszont az emberek már tudnak róla, és az erdészek is szeretetükbe, gondoskodásukba, oltalmukba fogadták, így előbb-utóbb legalább olyan fontos lesz a magyarság számára, mint az európai kereszténységnek az El Camino. A zarándok elhagyja a maga megszokott , biztos élett erét, életkörülményeit, és kicsit rábízza magát Istenre, illetve más emberekre. Fontos, hogy zarándokoljunk, megtapasztaljuk a csöndben Isten jelenlétét és az utakat járva mások szeretetét. Szívből kívánom, hogy ezek a zarándoklatok legyenek egyre népszerűbbek! Köszönöm, hogy törődnek vele!
● Mit tanít az egyház, az egyház és természet viszonyáról?
– A teremtett világban a hívő ember Isten művét látja. Isten alkott a meg a világot, s az emberre bízta azt. Hogy ne azt csinálja vele amit akar, hanem őrizze, gondozza, szépítse és adja át utódainak! Ma sokszor úgy tűnik, hogy lelaktuk ezt a világot. Nem vigyáztunk rá, kizsákmányoltuk, pazarlóan bántunk kincseivel, és csak magunkra gondolva, önző módon élünk benne. Ennek következménye a sok természeti szennyeződés, az ózonrétegen éktelenkedő hatalmas lyuk, vagy a turistautak mentén gyakori szörnyű szemétt elepek. A hívő ember ezt súlyosan bűnös tevékenységnek hívja. Az egyház pedig mélyen elítéli. A 21. században a teológiának egy új ágazata van születőben, amely a teremtett világ védelmével foglalkozik, ennek a tanulmányozását tűzte ki maga elé, és az emberek olyan formájú nevelését, hogy ezekre a szempontokra is figyeljen. Nagyon örülök, hogy ebben a dologban nagyon könnyen szót értünk az erdészett el, a természetjárókkal, valójában „egy gyékényen árulunk”.
● Vérteskozmán a 2. világháborúban elhunyt magyar áldozatok emlékére állított emlékművet a Vértesi Erdő Zrt. és megemlékezést tartott Kápolnapusztán. Ön szerint mi az oka annak, hogy kevés az ilyen megemlékezés hazánkban?
– Azt hiszem, sok ember szívében és lelkében sajnos még nincs olyan béke, hogy igazán nyugodtan tudna szembenézni saját múltjával, és tudná megbecsülni a múltnak eléje kerülő emlékeit. Nagyon örülök, amikor emlékkereszteket, emlékhelyeket látok az erdőkben az utak mellett, az utak kereszteződéseinél, tisztásokon, esetleg a szikla csúcsán. Ha gyerekekkel jártam a természetet, mindig igyekeztem megállni, és elmondani egy imát. Elgondolkodni, miért is állított ák azt oda és mire akar bennünket fi gyelmeztetni. Fontos volna, hogy emlékezzünk, s ezek az emlékhelyek egy pillanatra megállítsanak. 
Ne azt nézzük, hogy akik ott nyugszanak, milyen egyenruhában harcoltak, hiszen a halott katona már senkinek nem ellensége. Keressük ezeken a helyeken a megbékélést, a megbocsátást, mindazt, ami összefűz bennünket, és az emberségünkhöz tartozik. Azt hiszem, hogy az erdészetek társadalmi sebeket tudnak begyógyítani ezeknek az emlékhelyeknek a gondozásával, felújításával, vagy új emlékhelyek létesítésével.
● A vadászatnak több évszázados hagyományai vannak, amelyeket vadászaink méltó módon igyekeznek továbbvinni, a gyakori társadalmi elítélés ellenére is.
– Az emberben sokszor könnyebben megszületik egy ítélkező mondat, minthogy igazán elgondolkodnának azon, amiről ítéletet fogalmaznak meg. A vadászat egyidős az emberrel. Hozzátartozik az emberiséghez, szükség volt rá az élet fenntartásához. Ma pedig a vadgazdaságot próbálja segíteni a vadászat, nélküle a vadállomány teljesen kezelhetetlenné válna. Ez senkinek sem lenne jó. Mérhetetlen károkat okozna akár az emberéletben a közlekedési balesetek révén, akár a mezőgazdaságban. Az állatok tetemei felett mondott Hubertus mise nem az egyház szertartása. De értékelem, hogy a vadászok, a természetet tiszteletben tartva azokat az állatokat lövik ki, amelyek arra megérett ek, és ezzel valójában a kultúránkat őrzik és erősítik. Én a vadászokat ilyen embereknek tekintem, és úgy látom, hasznos munkát végeznek e téren. Kérem rájuk is a jó Isten áldását!
● A Vértesi Erdő Zrt. Szent Erzsébet napon ételt osztott a rászorultaknak. A Katolikus Karitász elnökeként milyen tanácsot adott a program indulásakor?
– Nagyon fájdalmas látni, hogy mennyi embernek nehéz a mindennapi gondokkal való küzdelem, a téli tüzelő, vagy akár a mindennapi betevő falat megszerzése. A Karitász próbál ezen segíteni, a többi karitatív szociális célt maga elé tűző szervezett el közösen, velük együtt működve. Nagyon örülünk, hogy az összefogásban ott tudhatjuk magunk mellett a Vértesi Erdő Zrt. munkatársait, az erdőgazdaságok szakembereit is. Úgy gondolom, hogy a kötelességünket teljesítjük, amikor a rászoruló embernek próbálunk segíteni. Másrészt az az ember, akinek most én jót teszek, talán egyszer szintén azok között lesz, akik érzik, hogy jó másokon segíteni, hogy felelős másokért. Köszönöm ezt a tevékenységet!
● Mit kíván azoknak az embereknek, akik az erdőben dolgoznak, az erdő közelében élik életüket, vagy a magyar erdőket járják felüdülésként?
– Az erdészekre, az erdőben dolgozókra az ember hajlamos irigykedve gondolni. Talán jó levegőn vannak, talán békességben dolgoznak, talán egy csöndes, a rohanó világtól kicsit távol eső világban végezhetik munkájukat. Ugyanakkor azt is látjuk, hogy ez a munka bizony nagyon-nagyon nehéz, sokszor keserves, emberpróbáló. Szívből kívánom, hogy tapasztalják meg ennek a munkának az áldását! A csöndben, a természetben találjanak békét, erősödjenek a szeretetben, ismerjék fel Isten közelségét, Isten szeretetét! S ezzel a békével, szeretett el, Isten jelenlétével eltelve tudják családtagjaikat is megajándékozni. Szívből kívánom, hogy legyen az erdőgazdaságok minden dolgozójának, ahogyan az erdőt járó kirándulóknak is, áldott , békés, örömteli szeretetben megélt karácsonya!
Sárainé Illés Edina
Vértesi Erdő Zrt.
