Lapszemle

Az erdőgazdálkodás és a honvédelem összehangolása

Létezik az országban néhány olyan erdőterület, amely elsősorban honvédelmi érdekeket szolgál, de a természetvédelem, az ökoturizmus és az ehhez anyagi forrásokat teremtő erdő- és vadgazdálkodás szempontjait természetesen ott is figyelembe kell venni. Ilyen a Süttői Erdészet, amely Komárom-Esztergom megyében a Duna-parton fekvő Süttőt és a Gerecse-hegység déli részén található Tardost összekötő országút két oldalán terül el az összefüggő, mintegy 70 négyzetkilométer kiterjedésű erdőtömbben.

Az első honvédelmi érdekeket képviselő erdészeti gazdálkodó szervezetet 1964-ben alapították meg, majd több átalakulás után hozták létre a ma is működő Budapesti Erdőgazdaságot.

A múltban a honvédség megkerülhetetlen hatalmi tényező volt. A Magyar Honvédségnek több nagy lőtér állt a rendelkezésére, de a 78 alakulat szinte mindegyikének volt önálló lőtere is. Süttőn a honvédelmi érdeket a szomódi lőtér jeleníti meg, amelyet 1953 óta használ a Tatán állomásozó MH 25. Klapka György Lövészdandár. A geopolitikai helyzet megváltozását – véget ért a hidegháború – és a rendszerváltást követően ugyan a honvédelmi érdekek számottevően gyengültek, a tatai alakulat és a szomódi lőtér ma is működik és a jelenlegi ismereteink szerint a továbbiakban is fennmarad.

Látszatra szinte lehetetlen

Az erdők honvédségi igénybevétele sokrétű, jó néhány nehézség elé állítva az erdőgazdálkodókat. A lőtér célterülete az erdőtömb nyugati peremén helyezkedik el, és a rendeltetéséből adódóan repeszekkel és fel nem robbant lövedékkel erősen szennyezett, így ezek az erdőrészletek nem szolgálhatják a faanyagtermelést, az erdőgazdálkodást. A lövészetek alkalmával lezárt biztonsági zónában ugyancsak nehézkes a gazdálkodás, hiszen a korlátozások miatt gyakran nem lehetséges a kellő időben és mértékben elvégezni a szükséges szakmai beavatkozásokat. A harmadik gondot a biztonsági zónában (tehát a célterület közvetlen környezetén kívül) véletlenszerűen előforduló sok repesz és fel nem robbant lövedék okozza, hiszen veszélyezteti az ott dolgozókat, és a mentesítés idejére korlátozza a munkájukat. A negyedik probléma a biztonsági zónában, hogy a katonai hatóságok nem adnak engedélyt beruházásokra, építésekre, különböző fejlesztési célok megvalósítására. Az ötödik akadályozó tényező a tűzveszély, a hatodik, hogy a hatósági engedélyezések köre a HM-hatósággal tovább bővült, a hetedik a lövedékkel szennyezett faanyag értékcsökkenése, a nyolcadik a vadlétszám feldúsulása az emberek elől lezárt védőzónában, a kilencedik a …, és a sort a végtelenségig folytathatnánk. De nem ez a célunk. Helyette inkább azt mutatjuk be, hogy miként oldható fel ez a látszólagos ellentét.

Többszörös korlátozás

A Süttői Erdészet területének a fele a lőtér védőzónájába esik, 63%-a Gerecsei Tájvédelmi Körzet részeként védett, 95%-a Natura 2000 oltalom alatt áll, 19%-a pedig faanyagtermelést nem szolgál. Tehát egyetlen négyzetmétere sincs, ami ne állna valamilyen korlátozó tényező hatása alatt, sőt általában egyszerre több védelmi érdek is érvényesül. Az egész terület „többszörösen hátrányos helyzetű” a gazdálkodás, az erdészeti munkák végzése szempontjából!

A gazdálkodási korlátok a legtöbb esetben egyszerű tiltások, például, hogy milyen időszakban nem szabad munkálatokat végezni, mert akkor éppen lövészet van és a munkavégzés balesetveszéllyel jár, vagy éppen egy védett madár fészekrakási időszaka kezdődött meg, netán valamelyik védett növény ért a kritikus – fennmaradása szempontjából létfontosságú – életszakaszába.

A gazdálkodó dolga ezzel kapcsolatban az, hogy megfelelő munkaszervezéssel tegye lehetővé a szükséges szakmai feladatok elvégzését. Ez az erőforrások óriási összehangolását igényli és komoly technikai és technológiai újításokra sarkallja a termelés irányítóit. Ennek egyik lehetséges módja a feladatok területi lebontásának finomítása, amihez nélkülözhetetlen a térinformatika alkalmazása, valamint a termelésirányítók – kerületvezető erdészek – folyamatos szakmai továbbképzése.

Tervezés kockázatelemzéssel

A feladatok megoldását komolyan segítheti az ún. kockázatelemzés: a tervezésénél különböző stratégiákat állítunk fel és modellezzük, hogy más időpontban, más munkaműveleteket alkalmazva mekkora a kockázata a beavatkozás sikerének. A munkaműveleteket még tovább kell bontani a munkamozzanatok szintjére, és ha lehetséges, akkor folyamatosan ésszerűsíteni, fejleszteni kell őket. A munkaműveletek szintjén pedig nagyon fontosak az ergonómiai, azaz „munkavédelmi” szempontok, mert az idő lehető legjobb kihasználására törekedve fokozódhat a munkavégzők veszélyeztetettsége az eszközök (gépek, vegyszerek stb.) használatából, valamint az erdő, mint munkahely alaptulajdonságaiból eredően.

Technológiai szinten arra kell figyelnünk, hogy a szakmai gondokat a legalaposabban feltárjuk és meghatározzuk, pontosan megfogalmazzuk, milyen fafaj, melyik faegyed érdekében, milyen fás és lágyszárú ellenében, melyik életfázisában, hogyan kell beavatkozni. Erre jó példa, hogy kora tavasszal a vegyszerezést (ahol erre a jogszabály lehetőséget biztosít) a fafajok fakadási időszakához igazítjuk. Ugyanezen az elven használható fel az őszi lombszíneződések különbözősége, amikor is jól meghatározható bizonyos munkaműveletek leghatékonyabb elvégzésének ideje. Az erőforrások tekintetében a többlet-munkaerő alkalmazása jöhet szóba, amikor az ország más részéről szervezünk dolgozókat és eszközöket a munkacsúcsok feladatainak elvégzésére. Az erdőgazdálkodás és a honvédelem összehangolása számunkra soha nem jelentett megoldhatatlan feladatot. Ez a „puskaporos” levegő mindnyájunkat folyamatosan többletteljesítményre és új megoldások keresésére késztet, hogy megfelelhessünk a változó világ változó kihívásainak. Ez a feltétele annak, hogy az erdő fenntartása, a természetvédelmi és ökoturisztikai célok teljesítése és az erdőgazdálkodás révén az ehhez szükséges források megteremtése ne szenvedjen csorbát.

Szimicsek László
erdészetvezető
Budapesti Erdőgazdaság Zrt.