A faanyagnak tehát alapvetően két nagy csoportját különíthetjük el. Ahogyan a nevében is benne van, az ipari fa (korábban szerfa) nem más, mint a feldolgozóipar számára alkalmas alapanyag. A késelési, hámozási és fűrészrönk, a fagyártmányfa, az épületfa, a papírfa, a rostfa stb., vagyis amiből a bölcsőtől a koporsóig mindenféle készíthető. Ami erre a célra nem alkalmas, abból lesz a tűzifa. A magyarországi erdőkből kitermelt famennyiség valamivel több, mint a felét (56%) teszi ki ez a választék.

Nyilván további munkát, szaknyelven felkészítést igényel, hogy a sokszor több méter hosszúságú és akár 1 méter átmérőjű tűzifa-alapanyagból „fogyasztható” termék legyen. A faanyagot 1 méter hosszúságúra és 30 cm-nél nem nagyobb húrhosszra, vagy átmérőre kell darabolni, hasítani. Ahhoz pedig, hogy az így nyert termék mérhető legyen, sarangba kell foglalni, azaz 1,7 méter magasan egymásra kell helyezni őket. A vásárló tulajdonképpen annyi köbméter tűzifához jut, ahány méter hosszúságú sarangot vesz meg. A hazaszállított fát aztán lehet tovább darabolni és hasogatni, hogy azt a kemencében, cserépkályhában, vagy kandallóban elégessük. De manapság már „konyhakész”, azaz hálóba csomagolt darabolt, hasított tűzifát is beszerezhetünk a különböző telephelyeken vagy a benzinkutaknál.

A legtöbben enynyit tudnak a tűzifáról. Elégedettség tölt el mindenkit, hogy az iparilag nem használható és hazai anyagot tüzeljük el, sőt megújuló forrásból táplálkozik fázós testünk. Egyáltalán nem mindegy azonban, hogy hogyan és mivel égetjük el a már rendelkezésre álló tűzifát. Ha szalonnát sütünk szabadtűzön, annak hatásfoka alig 5-10% (ezért csípi a szemünket a füst). Gyönyörű cserépkályhában tüzelve ugyanakkor már 40-70%-os hatásfokról beszélünk, azaz ekkor igen barátságosan pipál a kémény. A tüzelés hatásfokának növelésére a fatüzelési berendezések komoly korszerűsítési folyamatokon (automatizálás, tökéletesebb égetés stb.) mentek keresztül az utóbbi időben.

Egy korábban ismeretlen, de hatásfokát tekintve 90-95%-ot is elérő technológia jelent meg a piacon, az úgynevezett aprítéktüzelő berendezés. Ez azonban a tűzifa másfajta felkészítését igényli, a girbe-gurba faanyagot nem kell darabolni és hasogatni, helyett e nagy teljesítményű géppel lényegében közel gyufásdoboz méretűre aprítják. Ez a termék közvetlenül az e célra szerkesztett pótkocsira kerül, úgy érkezik a fogyasztóhoz. Az égéstérbe aztán a teljesen automatizált adagolórendszer jutt atja. A kéményen pedig alig észlelhető fehér füst száll fel. A technológia alkalmas lakások, óvodák, iskolák, kórházak fűtésére, de akár szálloda nagyságrendű épületek hőenergiával való ellátására is, sőt még egy lakópark, vagy egy lakótelep távfűtése is elképzelhető vele. Hazánk vállalta, hogy az úgynevezett primerenergia-ellátásból 2020-ig 14,65%-ot megújuló forrásból fedez majd. Ebből közel 5%-nyi lehet a szigorú szabályok betartásával magyar erdőkből származó tűzifa.

Jung László

A faanyagnak tehát alapvetően két nagy csoportját különíthetjük el. Ahogyan a nevében is benne van, az ipari fa (korábban szerfa) nem más, mint a feldolgozóipar számára alkalmas alapanyag. A késelési, hámozási és fűrészrönk, a fagyártmányfa, az épületfa, a papírfa, a rostfa stb., vagyis amiből a bölcsőtől a koporsóig mindenféle készíthető. Ami erre a célra nem alkalmas, abból lesz a tűzifa. A magyarországi erdőkből kitermelt famennyiség valamivel több, mint a felét (56%) teszi ki ez a választék.

Nyilván további munkát, szaknyelven felkészítést igényel, hogy a sokszor több méter hosszúságú és akár 1 méter átmérőjű tűzifa-alapanyagból „fogyasztható” termék legyen. A faanyagot 1 méter hosszúságúra és 30 cm-nél nem nagyobb húrhosszra, vagy átmérőre kell darabolni, hasítani. Ahhoz pedig, hogy az így nyert termék mérhető legyen, sarangba kell foglalni, azaz 1,7 méter magasan egymásra kell helyezni őket. A vásárló tulajdonképpen annyi köbméter tűzifához jut, ahány méter hosszúságú sarangot vesz meg. A hazaszállított fát aztán lehet tovább darabolni és hasogatni, hogy azt a kemencében, cserépkályhában, vagy kandallóban elégessük. De manapság már „konyhakész”, azaz hálóba csomagolt darabolt, hasított tűzifát is beszerezhetünk a különböző telephelyeken vagy a benzinkutaknál.

A legtöbben enynyit tudnak a tűzifáról. Elégedettség tölt el mindenkit, hogy az iparilag nem használható és hazai anyagot tüzeljük el, sőt megújuló forrásból táplálkozik fázós testünk. Egyáltalán nem mindegy azonban, hogy hogyan és mivel égetjük el a már rendelkezésre álló tűzifát. Ha szalonnát sütünk szabadtűzön, annak hatásfoka alig 5-10% (ezért csípi a szemünket a füst). Gyönyörű cserépkályhában tüzelve ugyanakkor már 40-70%-os hatásfokról beszélünk, azaz ekkor igen barátságosan pipál a kémény. A tüzelés hatásfokának növelésére a fatüzelési berendezések komoly korszerűsítési folyamatokon (automatizálás, tökéletesebb égetés stb.) mentek keresztül az utóbbi időben.

Egy korábban ismeretlen, de hatásfokát tekintve 90-95%-ot is elérő technológia jelent meg a piacon, az úgynevezett aprítéktüzelő berendezés. Ez azonban a tűzifa másfajta felkészítését igényli, a girbe-gurba faanyagot nem kell darabolni és hasogatni, helyett e nagy teljesítményű géppel lényegében közel gyufásdoboz méretűre aprítják. Ez a termék közvetlenül az e célra szerkesztett pótkocsira kerül, úgy érkezik a fogyasztóhoz. Az égéstérbe aztán a teljesen automatizált adagolórendszer jutt atja. A kéményen pedig alig észlelhető fehér füst száll fel. A technológia alkalmas lakások, óvodák, iskolák, kórházak fűtésére, de akár szálloda nagyságrendű épületek hőenergiával való ellátására is, sőt még egy lakópark, vagy egy lakótelep távfűtése is elképzelhető vele. Hazánk vállalta, hogy az úgynevezett primerenergia-ellátásból 2020-ig 14,65%-ot megújuló forrásból fedez majd. Ebből közel 5%-nyi lehet a szigorú szabályok betartásával magyar erdőkből származó tűzifa.

Jung László