Lapszemle

Az erdő szerelmese

Meglepően fiatalos a tekintete, sokan felnéznek rá, s nem csak a termete miatt; Szabó Gábor, a Kaszó Erdőgazdaság Zrt. kerületvezetője idén elnyerte az Országos Erdészeti Egyesület által szervezett az Év Erdésze díjat. A húszas évei második felében járó fiatalember az évszakokat, a maguk sajátosságaival, egyformán szereti. A tavaszt, amikor ébred a természet, és érkeznek a szalonkák. Nyáron, ha kellő csapadék hullott, virul az erdő, látszik, ahogyan megéledtek az elültetett csemeték, vagy sorol a tölgymakk, amit maguk vetettek. Ősszel a szarvasbőgés ejti rabul, télen pedig a hó, meg a fakitermelés.

Fiatalabb korában – eleinte csak hajtóként – a vadászatt al indult a természetjárás. Nem is volt kérdés, a soproni Roth Gyula Erdészeti Technikumig vitte a kíváncsiság, az erdő szeretete. Az érettségi és a technikusi vizsga után a gyakorlati fogásokat már Kaszón sajátította el, ahol beosztott erdészi munkakörbe került. Kerületvezetőknek kellett besegítenie fakitermeléseknél, szállításnál, művelésben. Munkavégzését látva, gyakorta helyett esítésre is megkérték.

Erdő- és vadgazdálkodás

A soproni „bércek” után talán a síkvidék volt a legmeglepőbb, s a nagy kiterjedésű, 15 ezer hektáros erdőség, az ország legnagyobb egybefüggő síkvidéki erdeje. Két éve a Máhomok kerület vezetőjeként 1000 hektárt irányít. Iharos községhatárból indul a kerülete, ahol kisebb dombokon, agyagos talajon nőnek a fák, aztán hirtelen kilaposodik a vidék, s megjelenik a homok.

Régebben sok volt a lápos terület, az elmúlt években rá is csodálkoztak, hiszen annyira kevés a csapadék, hogy kis túlzással inkább sivatagnak mondható, főként nyáron. Emellett gyakorta okoz fejtörést a cserebogárpajor. Ezen az 1000 hektáron tölgyes, égeres, cseres, akácos és erdeifenyves egyaránt megtalálható. Hat éve járja a cégnél az erdőt, s bár történelmi léptékekkel nézve alig érzékelhető idő, ez alatt is meglátszik a növényeken a klímaváltozás. Főként a lucfenyőt viseli meg, de látszik a tölgyön is a talajvíz hiánya.

Az erdészeténél, ahová szerencsére sok vendég jön, összetartozik az erdőés a vadgazdálkodás. Kiváló gímszarvas-, dámvad-, vaddisznó- és őzállomány csábítja a vadászatra vágyókat. Bár bizonyos vidékeken sok a feszültség a vadász és az erdész között, Szabó Gábor a vitákat nem látja megoldhatatlannak. Szerencsére az erdőben ők a vadgazdálkodók is, így sikerül mindig az egészséges kompromisszumra jutni. A vadállomány felszaporodott, ezért az erdősítéseket bekerítik, figyelni kell, hogy vad ne maradjon a fiatalosban.

Több mint munkahely

Az erdő nem csupán a munkahelye, a mai napig meglátja benne a szépséget. Persze vannak olyan feladatok, mint az adminisztráció, ami „munkahelyessé” teszi, de az erdő van előtérben, meg a vadászat, a vadállomány – fogalmazta meg szakmai hivatását. Az egész erdő egy nagy kincsesdoboz, minden kis erdőrészletben van érdekesség, egy érdekes alakú fa, egy odú. Két akácos erdőrészlet között egy legelőből megmaradt öreg cserfa uralkodik, s alatt a egy kis pihenőpad, ahol rendszeresen megáll pihenni, enni vagy éppen bőgést hallgatni.

Munkájának nagyobb része terepi feladat, amennyit lehet, a szabadban tölt. S nemcsak a szorosan vett munkaidőben, hanem utána, vagy akár hétvégén is bejárja a területet. Gyakran ül ki a vadlesre, puska nélkül. Ismeri az állatokat, melyik irányból jönnek, mennyien vannak, merre jár a csapat. Mókus ugrál a kis ház körül, ilyenkor hordják a diót. De izgalmas ma is gombát találni, s új helyeket keresni, amit a többi gyűjtő nem ismer.

Persze nemcsak a szépségeket veszi észre, hanem a kocsiból az erdőben kidobált szemetet is. A gombázó helyeken sörösdoboz, műanyag flakon jelzi a gyűjtők útját. Minden évben szemétgyűjtési napot szervez az erdészet, ahová a környező települések iskoláiból érkeznek fiatalok, de ezen részt vesz a cég összes dolgozója is.

Szabadság és nyugalom

„A szakértelem az erdészek alapértékei közé tartozik”– tért át az Év Erdésze Versenyre, melynek VI. országos döntője idén az Országos Erdészeti Egyesület Vándorgyűlésével együtt , közvetlenül azt megelőzően zajlott. A díjat is ünnepélyes keretek között, a vándorgyűlésen adták át, az egész szakma előtt.

Hazaérkezve a kollégák meglepetés- összejövetelt szerveztek tiszteletére. „Nem csak az én dicsőségem, az egész erdészeté is”– hangsúlyozta a nyertes, s elárulta, hogy azóta megsüvegelik az igazgatóját, amerre jár. Hazánkban az erdészeti oktatás nemzetközi kitekintésben is magas színvonalú, így ebben a mezőnyben a legjobbnak lenni büszkeség.

„Nem tudnék irodában dolgozni” – vallott beszélgetésünk végén Szabó Gábor. A legfontosabb számára a kötetlen munkaidő, s bár vannak feladatok, mégis leginkább a szabadságot és a nyugalmat jelenti számára az erdő. Úgy véli, hogy az iskolában kellene kezdeni a természet szeretetére nevelést, s a szülőknél, hogy minél több időt töltsenek az erdőben. Hazánkban nagyon sok szép táj van, fantasztikus adott ságokkal és lehetőségekkel.

Viniczai Sándor

 

Az Év Erdésze

Szabó Gábor nem bízta a véletlenre az Év Erdésze versenyen való indulást, felkészült az erdőtörvényből, újralapozta a technikusi könyveit, többet foglalkozott a felismeréssel. Az első napon zajlottak a gyakorlati és az írásbeli feladatok, másodikon a lövészet. „Az első vacsora után kérdezgették, ki lehet a 14-es versenyző, aki kiugróan vezet”– mesélte. Hirtelen ott eszmélt rá, hogy ez éppen az ő versenyzői rajtszáma. Majd bevallotta, hogy az írásbeli és a felismerés jól ment, ám a gyakorlati feladatoknál volna még csiszolni valója. Nehéz próba elé állították a versenyszervezők: famagasság- és fatérfogat- becslés, körlapösszeg-mérés, gyérítésjelölés, állományleírás, erdősítés műszaki átvétele, trófeabecslés, szálfa-választékolás, sarangolt választék felmérése… Ehhez jött a lövészet, sörétes és golyós puskával. Maga sem hitte a győzelmet. Szabó Gábor az összetett mellett megnyerte még a felismerés, a famagasság- és fatérfogat-becslés, a körlapösszeg-mérés, valamint a trófeabírálat versenyszámokat, ezzel is bizonyítva tudása sokoldalúságát.

(Képen: Csordás Rolanddal (2. helyezett) és Jakabfi Ferenccel (3. helyezett)

 

Lapszemle

Az erdő szerelmese

Meglepően fiatalos a tekintete, sokan felnéznek rá, s nem csak a termete miatt; Szabó Gábor, a Kaszó Erdőgazdaság Zrt. kerületvezetője idén elnyerte az Országos Erdészeti Egyesület által szervezett az Év Erdésze díjat. A húszas évei második felében járó fiatalember az évszakokat, a maguk sajátosságaival, egyformán szereti. A tavaszt, amikor ébred a természet, és érkeznek a szalonkák. Nyáron, ha kellő csapadék hullott, virul az erdő, látszik, ahogyan megéledtek az elültetett csemeték, vagy sorol a tölgymakk, amit maguk vetettek. Ősszel a szarvasbőgés ejti rabul, télen pedig a hó, meg a fakitermelés.

Fiatalabb korában – eleinte csak hajtóként – a vadászatt al indult a természetjárás. Nem is volt kérdés, a soproni Roth Gyula Erdészeti Technikumig vitte a kíváncsiság, az erdő szeretete. Az érettségi és a technikusi vizsga után a gyakorlati fogásokat már Kaszón sajátította el, ahol beosztott erdészi munkakörbe került. Kerületvezetőknek kellett besegítenie fakitermeléseknél, szállításnál, művelésben. Munkavégzését látva, gyakorta helyett esítésre is megkérték.

Erdő- és vadgazdálkodás

A soproni „bércek” után talán a síkvidék volt a legmeglepőbb, s a nagy kiterjedésű, 15 ezer hektáros erdőség, az ország legnagyobb egybefüggő síkvidéki erdeje. Két éve a Máhomok kerület vezetőjeként 1000 hektárt irányít. Iharos községhatárból indul a kerülete, ahol kisebb dombokon, agyagos talajon nőnek a fák, aztán hirtelen kilaposodik a vidék, s megjelenik a homok.

Régebben sok volt a lápos terület, az elmúlt években rá is csodálkoztak, hiszen annyira kevés a csapadék, hogy kis túlzással inkább sivatagnak mondható, főként nyáron. Emellett gyakorta okoz fejtörést a cserebogárpajor. Ezen az 1000 hektáron tölgyes, égeres, cseres, akácos és erdeifenyves egyaránt megtalálható. Hat éve járja a cégnél az erdőt, s bár történelmi léptékekkel nézve alig érzékelhető idő, ez alatt is meglátszik a növényeken a klímaváltozás. Főként a lucfenyőt viseli meg, de látszik a tölgyön is a talajvíz hiánya.

Az erdészeténél, ahová szerencsére sok vendég jön, összetartozik az erdőés a vadgazdálkodás. Kiváló gímszarvas-, dámvad-, vaddisznó- és őzállomány csábítja a vadászatra vágyókat. Bár bizonyos vidékeken sok a feszültség a vadász és az erdész között, Szabó Gábor a vitákat nem látja megoldhatatlannak. Szerencsére az erdőben ők a vadgazdálkodók is, így sikerül mindig az egészséges kompromisszumra jutni. A vadállomány felszaporodott, ezért az erdősítéseket bekerítik, figyelni kell, hogy vad ne maradjon a fiatalosban.

Több mint munkahely

Az erdő nem csupán a munkahelye, a mai napig meglátja benne a szépséget. Persze vannak olyan feladatok, mint az adminisztráció, ami „munkahelyessé” teszi, de az erdő van előtérben, meg a vadászat, a vadállomány – fogalmazta meg szakmai hivatását. Az egész erdő egy nagy kincsesdoboz, minden kis erdőrészletben van érdekesség, egy érdekes alakú fa, egy odú. Két akácos erdőrészlet között egy legelőből megmaradt öreg cserfa uralkodik, s alatt a egy kis pihenőpad, ahol rendszeresen megáll pihenni, enni vagy éppen bőgést hallgatni.

Munkájának nagyobb része terepi feladat, amennyit lehet, a szabadban tölt. S nemcsak a szorosan vett munkaidőben, hanem utána, vagy akár hétvégén is bejárja a területet. Gyakran ül ki a vadlesre, puska nélkül. Ismeri az állatokat, melyik irányból jönnek, mennyien vannak, merre jár a csapat. Mókus ugrál a kis ház körül, ilyenkor hordják a diót. De izgalmas ma is gombát találni, s új helyeket keresni, amit a többi gyűjtő nem ismer.

Persze nemcsak a szépségeket veszi észre, hanem a kocsiból az erdőben kidobált szemetet is. A gombázó helyeken sörösdoboz, műanyag flakon jelzi a gyűjtők útját. Minden évben szemétgyűjtési napot szervez az erdészet, ahová a környező települések iskoláiból érkeznek fiatalok, de ezen részt vesz a cég összes dolgozója is.

Szabadság és nyugalom

„A szakértelem az erdészek alapértékei közé tartozik”– tért át az Év Erdésze Versenyre, melynek VI. országos döntője idén az Országos Erdészeti Egyesület Vándorgyűlésével együtt , közvetlenül azt megelőzően zajlott. A díjat is ünnepélyes keretek között, a vándorgyűlésen adták át, az egész szakma előtt.

Hazaérkezve a kollégák meglepetés- összejövetelt szerveztek tiszteletére. „Nem csak az én dicsőségem, az egész erdészeté is”– hangsúlyozta a nyertes, s elárulta, hogy azóta megsüvegelik az igazgatóját, amerre jár. Hazánkban az erdészeti oktatás nemzetközi kitekintésben is magas színvonalú, így ebben a mezőnyben a legjobbnak lenni büszkeség.

„Nem tudnék irodában dolgozni” – vallott beszélgetésünk végén Szabó Gábor. A legfontosabb számára a kötetlen munkaidő, s bár vannak feladatok, mégis leginkább a szabadságot és a nyugalmat jelenti számára az erdő. Úgy véli, hogy az iskolában kellene kezdeni a természet szeretetére nevelést, s a szülőknél, hogy minél több időt töltsenek az erdőben. Hazánkban nagyon sok szép táj van, fantasztikus adott ságokkal és lehetőségekkel.

Viniczai Sándor

 

Az Év Erdésze

Szabó Gábor nem bízta a véletlenre az Év Erdésze versenyen való indulást, felkészült az erdőtörvényből, újralapozta a technikusi könyveit, többet foglalkozott a felismeréssel. Az első napon zajlottak a gyakorlati és az írásbeli feladatok, másodikon a lövészet. „Az első vacsora után kérdezgették, ki lehet a 14-es versenyző, aki kiugróan vezet”– mesélte. Hirtelen ott eszmélt rá, hogy ez éppen az ő versenyzői rajtszáma. Majd bevallotta, hogy az írásbeli és a felismerés jól ment, ám a gyakorlati feladatoknál volna még csiszolni valója. Nehéz próba elé állították a versenyszervezők: famagasság- és fatérfogat- becslés, körlapösszeg-mérés, gyérítésjelölés, állományleírás, erdősítés műszaki átvétele, trófeabecslés, szálfa-választékolás, sarangolt választék felmérése… Ehhez jött a lövészet, sörétes és golyós puskával. Maga sem hitte a győzelmet. Szabó Gábor az összetett mellett megnyerte még a felismerés, a famagasság- és fatérfogat-becslés, a körlapösszeg-mérés, valamint a trófeabírálat versenyszámokat, ezzel is bizonyítva tudása sokoldalúságát.

(Képen: Csordás Rolanddal (2. helyezett) és Jakabfi Ferenccel (3. helyezett)